A lélek működése és a testi betegségek közötti kapcsolat már évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Ma már talán általánosan ismert és elfogadott az az állítás, hogy „a krónikus stressz ártalmas az egészségre”. A test és lélek egymásra ható kapcsolatát azonban nem mindig tartották ilyen magától értetődőnek, mint ma. Volt idő, mikor a testet és a lelket két egymástól független, jól elkülöníthető entitásnak gondolták. Volt, hogy a lélek szervének a szívet hitték, majd később az agyat. A tudomány fejlődésével azonban ez fokozatosan változott. Az egyre nagyobb számban megjelenő orvostudományi kutatások során beigazolódott, hogy a testünk és lelkünk egymástól elválaszthatatlanok, egymást kölcsönösen befolyásolják. A lélek helye pedig nem a szív, sem csupán az agy, hanem az egész szerveztünk.

A tudomány jelenlegi állása

Ma már bizonyított, hogy a kapcsolatainkban átélt érzelmek közvetlen biológiai változásokat okoznak a sejtjeinkben és az idegrendszerünkben befolyásolva ezzel nemcsak a szervezetünk ellenálló képességét, hanem az egész génműködést. A kapcsolatokban megélt tapasztalatokat az agyunk ugyanis képes biológiai jellé alakítani, ami közvetlen változásokat eredményez az egész szervezetünk felépítésében és működésében.

A kapcsolataink hatása a génműködésünkre

Az érzékszerveinken – a látáson, halláson, tapintáson, szagláson, ízlelésen – keresztül szerzett élményeinket az agyunk feldolgozza, vagyis átalakítja a „pszichológiait” „biológiai jellé”, majd ezen jelek, információk mentén irányítja a szervezetünkben lévő folyamatokat, így a gének működését is. Korábban azt gondoltuk, hogy a génjeink egy fogantatásunkkor kialakult állandó „szöveget” tartalmaznak, mely kőbe vésett és megváltoztathatatlan. Ma már tudjuk, hogy a gének nem csak irányítanak, hanem őket is irányítja valami, méghozzá az agy. A kémiai környezeti tényezőkön kívül (pl. táplálkozás, fertőzések stb.) – az agy „jelátalakító” működése révén – a lelki élményeink is hatnak a génjeink működésére, nevezetesen hogy a már meglévő génekből melyek azok, amik aktiválódnak, és melyek, amik nem. Német kutatások igazolják, hogy a pszichés stressz közvetlenül felelős a stresszgének aktivitásáért, míg az inspiráló szellemi élmények, a társas támogatás és a pozitív társas kapcsolatok olyan géneket aktiválnak, amelyek serkentik az idegsejtek szaporodását. A gének aktiválódását viszont nem csak az „itt és most” élmények befolyásolják. A kapcsolataink tartós mintázata képes egyes gének tartós elnémítását, míg mások tartós aktivitását eredményezni. A gének aktivitásának tartós változását az epigenetika tudománya vizsgálja.

Kapcsolataink hatása az egészségre

A feszültséggel járó lélektani helyzetek a stresszgének aktivitásával járnak, befolyásolva ezzel testi betegségek kialakulását, lefolyását. A stressz tehát olyan biológiai változásokat eredményez, mely fokozza a stresszgének és ez által a stresszhormonok (pl.: kortizol, adrenalin, noradrenalin) aktivitását. A stresszt kiváltó esemény megszűnésével a testben bekövetkező változások visszafordulnak. Ha azonban a feszültséggel járó életesemény tartóssá válik, tartós változásokat okozhat a szervezetben: a stresszgének tartós aktivitása és a stresszhoromok tartósan fokozott termelése komoly testi betegségek kialakulásához járulhat hozzá. Míg a magas vérnyomás kialakulását az adrenalin és noradrenalin nevű stresszhormonok okozzák, addig az immunrendszer alulműködéséhez a kortizol nevű stresszhormon fokozott termelődése vezet. Azt az általános klinikai megfigyelést, hogy a stressz fokozza a fertőzések (megfázás, vírusfertőzések, herpesz) kialakulását, mára már tudományosan is alátámasztották azáltal, hogy kimutatták, hogy ha fellép egy fertőzés, a stresszhormon nem csak az immunjelző anyagokat nyomja el, hanem az egyéb fontos és a gyógyulás érdekében szükséges immunreakciót is (mint például a lázat). Mindemellett tudományos vizsgálatok azt is igazolták, hogy a stressz olyan testi betegségek lefolyását is befolyásolja, mint a sclerosis multiplex, ízületi gyulladás, asztma, cukorbetegség, bőrbetegségek, szívbetegségek és bizonyos daganatos betegségek.

A kapcsolataink hatása az agyunk felépítésére és működésére

A kapcsolatainkban átélt élményeink nem csupán a génműködésünket befolyásolja, hanem agyunk felépítését, működését is. Ahogy már korábban említettük, a gének szabályozását az agyunk végzi. E szabályozás viszont függ az agyunk felépítésétől, működésétől, például hogy egy feszült helyzetben agyunk hogyan értékeli a bejövő ingereket, mit tart stresszes helyzetnek és mit nem. Amennyiben agyunk fenyegetőnek értékel  egy ingert, fokozza a stresszgének aktivitását és így a stresszhormonok termelését. Ez az értékelő funkció viszont az agyunk idegsejtek milliói által alkotott idegsejt-hálózatának a mintázatától függ. E hálózat mintázata viszont nem statikus, nem állandó, ahogy korábban gondoltuk, hanem folyamatosan változik: folyamatosan új idegsejt-kapcsolatok keletkeznek, majd szakadnak meg. Ha lehetőségünk lenne évente belekukkantani az agyunkba, akkor minden évben más kép fogadna minket, hiszen az egy év alatt átélt tapasztalok és élmények által okozott változások „szemmel láthatók”- írja Joachim Bauer a „Testünk nem felejt” című tudományos alapossággal írt, mégis laikusok számára is jól érthető könyvében. Az agyunk működése tehát az idegsejtek kapcsolódásaitól függ. Viszont azt, hogy milyen jellegű kapcsolatok keletkeznek, azt a környezeti hatások – köztük a kapcsolatainkban átélt élményeink – befolyásolják. A tanulás, a tapasztalás által tehát képesek vagyunk változtatni az agyunk idegsejt-hálózatának mintázatán, amely változás a génműködésünket befolyásolva az egészségünkre is hatást gyakorol. A pszichoterápiának a hatásmechanizmusát is e jelenséggel igazolták: a pszichoterápia jótékony hatásának következtében a személyiségünkben, az élményeinkben, a viselkedésünkben történő változás – a pszichiátriai gyógyszerekhez hasonlóan – az agyunk struktúrájában és működésében is kimutatható változást eredményez.

Ezen összefüggések ismeretében talán érthetőbb az állítás, hogy a lelkünk gyakorlatilag az egész szervezetünk: a pszichológiai élményeink közvetlenül befolyásolják agyunk működését, ami a génműködésre gyakorolt hatása által befolyással van a szervezetünk működésére. Mivel a lelkünk rezdüléseit az egész testünkben lejátszódó biológiai folyamatok kísérik, az egészségünk megőrzése érdekében nem elég a testünk épségét megőrizni, a lelki jóllétünkön, a kapcsolatainkon is nap mint nap dolgoznunk kell.

A szerző a Pszichoszomatikus Ambulancia munkatársa.