Abba kell hagyni, el- vagy újra kell kezdeni a fizikai aktivitást, vagy az egyes sporttevékenységet a krónikus derékfájdalom esetén? – gyakran visszatérő kérdések a gerincproblémával küzdő Páciensek részéről.

A rendszeres fizikai aktivitás, a multidiszciplináris funkcionális rehabilitációs programok (FRP) széles körű alkalmazása és elfogadottsága napjainkra már megbízható bizonyítékokon alapul a recidiváló és krónikus derékfájdalom rehabilitációjában.

Annak érdekében, hogy a fenti kérdésekre releváns válaszok szülessenek, egy montpellie-i kutatócsoport szisztematikus keresést végzett a számítógépes adatbázisban (Pubmed, Science Direct, Cochrane Library) a témával kapcsolatban,- felhasználva az 1990. és 2011. közötti 1-4, illetve A-C evidencia szintű angol és francia tanulmányokat. (A-szintű: erős a tudományos bizonyíték, B-szintű: közepes, C -szintű: alacsony tudományos bizonyítékon alapuló közlemény).

Olvasóinknak az alábbi ismertetővel szeretnénk hasznosítható információt nyújtani arról, hogy hogyan befolyásolja a fizikai aktivitás és a sport a krónikus derékfájdalmat. Előtte azonban érdemes egy-két, a bevezető kérdéshez tartozó alapfogalmat definiálnunk. Az elemzést végző kutatócsoport különbséget tett a fizikai aktivitás és a sport között, összhangban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) erre vonatkozó meghatározásával.

A WHO szerint a fizikai aktivitás, bármely olyan mozgás, amely a csont-izom rendszer működéséhez az alapanyagcsere feletti energiát vesz igénybe.

A fizikai aktivitásnak és a sportnak közös alapja a mozgás, – az intenzitás skálája azonban széles- mely az inaktivitáshoz közeli igen szerény aktivitástól, a közepes aktivitásig, (pl. gyors tempójú sétálás) vagy  az  igen   intenzív aktivitásig ( pl. valamilyen versenysport) terjedhet.

A sport, a fizikai aktivitásnak része, mely speciálisan és szervezetten összeállított gyakorlatokból vagy versenyekből áll. A fizikai aktivitások tehát különböző kontextusokban értendők, s ennek megfelelően különböző a gerincre kifejtett terhelés mértéke is.

Az úszásról már olvashattak honlapunkon, így a 10 leggyakoribb szabadidős tevékenység, és sport derékfájdalomra gyakorolt hatásáról számolunk be oldalunkon, jelen esetben a két legnépszerűbb sporttevékenységről, a sétáról és biciklizésről, majd a következő cikkünkben a Tai chiról, csapatsportokról, teniszről, lovaglásról, judóról, harcművészetekről, tornáról, golfról és a futásról teszünk említést.

Séta

A séta a legegyszerűbb és legkönnyebben kivitelezhető módja a fizikai aktivitásnak. Háromdimenziós járásanalízissel kimutatták, hogy az egészséges egyéneknél az a terhelés, amely az ágyéki gerincszakaszra tevődik sétálás közben, gyakran kisebb, számos egyéb olyan tevékenységnél, mint ami a napi aktivitással függ össze (főzés, irodai munka, porszívózás stb.).

Az elemzett tanulmányok igazolták, (nagyszámú és magas evidencia szintű tanulmányokat figyelembe véve), hogy közepes és hosszú távon a kényelmes gyaloglás nem fokozta a meglévő derékfájdalmat, sőt:

• A lassú, és közepes tempójú séta jótékony hatással volt mind az akut, mind a krónikus derékfájdalomra. A kutatók azt is megfigyelték, hogy az élénk gyors tempójú séta sem vezetett a tünetek rosszabbodásához.

Az egyszerű magyarázat a fentiekre, hogy az alacsony kompressziós nyomás, amely séta közben a porckorongokra terhelődik, valamint a mozgás ciklikus természete javítja a porckorongok anyagcseréjét, táplálását, s ugyancsak pozitívan hat a csontok anyagcseréjére is, tehát a csontritkulás megelőzésének is egyik kulcsfontosságú aktivitási eleme.

Az Észak-Európában népszerű nordikos séta (nordic walking) szintén jó hatásúnak bizonyult.

Napi 40-45 perces aerobic séta hetente kétszer az ideális, vagy 10 perces séta futópadon olyan sebességgel, melyet a páciensek maguk állítanak be, s ezt kövesse egy 5 perces gyors séta.  A séta dozírozása: idő, távolság és sebesség természetesen kortól és általános állapottól függ.

Kerékpározás

Bár számos tanulmány fókuszált a kerékpározás, mint sport kapcsolatára a derékfájdalom viszonyában, de nagyon kevés vizsgálta meg a pozitív és negatív hatásait a szabadidős biciklizésnek, mint a fizikai aktivitásnak a derékfájdalomra.

Biomechanikai szempontból a biciklizés közbeni ülő pozíció az ágyéki gerinc kyphotikus pozitúráját tartja fenn, amely a lumbális gerinc porckorongjait jobban terheli.

Minél nagyobb a testsúly aránya, ami karjainkra nehezedik, annál kisebb a teljes mechanikai terhelés, ami a derék részre tevődik, de azt csak a nyereg megemelésével, dőlésszögének változtatásával és még fokozottabb előredőléssel lehet kompenzálni, ami viszont előnytelen biomechanikai tartást eredményez az alsó gerinc régióban.

A versenybiciklista annak érdekében, hogy csökkentse a szél ellenállását redukálnia kell a test elülső felszínének felületét, amelyet a háti, ágyéki szakasz és a csípő fokozottabb hajlításával ér el, és ez a pozíció növeli a diszkuszra eső nyomást, és ez által a derékfájdalom rizikóját.

Az ágyéki gerinc melletti izmok összehúzódása arányban van a pedálozás ritmusával, és a hasi izmok viszont elernyednek minden pozícióban. Ez az izom inbalance (egyenlőtlenség) fájdalmat okozhat azon egyéneknél a deréktájon, akik nincsenek megfelelően felkészítve a gerincvédelem szempontjából, s nincs „előedzettségük” a gerincstabilizáló izmokat illetően.

A kerékpár – kormány magasságának megfelelő beállítása, a nyeregszögek, és a nyereg távolsága a kormánytól, valamint a lumbalis gerinctartás és annak szöge a medencével mind befolyásoló tényező az ágyéki régió terhelésére biciklizés közben, és e paraméterek ideális beállítására kell törekedni, adott esetben szakember segítségét érdemes kérni.

Egy átfogó tanulmány szerint a háti/ ágyéki sérülés illetve károsodás, az ötödik leggyakoribb sérülési fajtába tartozik (30 %) a szabadidős biciklizéseknél. A fentebb említett egyszerű technikai változtatások viszont 70%-al csökkentik a derékfájdalom megjelenésének valószínűségét és intenzitását a tanulmányozott egyéneknél.

• Leszögezhetjük, hogy mint aerobic mozgás lehet kedvező hatása a biciklizésnek, de egy tanulmány sem jegyezte fel a jótékony hatásait a szabadidős kerékpározásnak a derékfájós betegeknél.

Megjegyzés: a legideálisabbak, javaslatuk szerint biomechanikai szempontból a mountain bike biciklik.

A fentiekből láthatjuk, hogy nem mindig egyszerű a bevezetőben említett kérdés, amit nap-mint nap feltesznek pácienseink, hisz a tudományos elemző csoport is hatalmas anyagot tekintett át, 2583 cikket  találtak a témában, de csak 121 volt elemezhető, és 13 volt kapcsolatba hozható a derékfájós betegek által föltett 2 kérdésre a fizikai aktivitást és sportot illetően.

A megtanult  funkcionális  rehabilitációs programok után a krónikus derékfájós egyéneknél, a szabadidős tevékenység és sport aktivitás szintje és típusa, tehát a fenti elemzések eredményeit is figyelembe véve, függ a Páciens általános állapotától, korábbi edzettségétől, s a gerinc funkcionális kapacitásától.

A többi szabadidős tevékenységre és sportágra vonatkozó meta-analízis eredményeit következő írásunkban folytatjuk!

A cikk ismertetője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.

A cikk forrása: 

Which physical activites and sports can be recommended to chronic loww back pain patients after rehabilitation? 

A. Ribaud , I.Tavares, E.Viollet

Annals of Physical and rehabilitation medicine, 56(2013) 576-594