A lumbális strutúrákhoz köthető morfológiai eltérések az ágyéki gerincen gyakoriak a tünetmentes egyéneken is. Nagyjából 10-15%-ban említhető a specifikus tünetek okaként lumbális spondylosis. A degeneratív gerincbetegségek patológiai történéseinek az alapja a gerinc funkcionális, spinális egységét alkotó strukturális elemeknek a károsodása. A gerinc funkcionális, spinális egysége az ágyéki gerinc mozgási szegmentuma, mely biomechanikai, fejlődéstani, élettani biokémiai és patoanatómiai egység.
Az ágyéki gerinc mozgási szegmentumát két csigolya alkotja, az őket összekötő anatómiai struktúrákkal a porckorong, kis ízületek, elülső, hátulsó szalagrendszer - és a köztük elhelyezkedő neurológiai képletek.
A spondylogén tünetek specifikus patológiai okai:
- discus degneráció (kopás)
- ízületi felszín arthrosis
- szegmentális instabilitás
A discus öregedésével, kopásával, víz vesztésével együtt járó biokémiai változások idézik elő. Csökken a porckorong tápanyagellátása, megváltozik a nucleus pH-ja, és a gyulladást keltő kémiai anyagok felszaporodnak, melyek az anulust irritálják. Átrendeződik a porckorongban a nyomáseloszlás is, s mindezen mechanizmusok tehetők felelőssé a discogén fájdalom kialakulásáért.
Tünetek:
- derékfájdalom
- a fájdalom előrehajláskor fokozódik
- nem gyöki jellegű a comb elülső felszínére sugárzik
- ülés és előrehajlás közben fokozódik.
Az ízületi felszín arthrosisa párhuzamosan zajlik a discus degenerációval, először az ízület mechanikai gyulladása, majd arthrosisa alakul ki.
Tünetek:
- derékfájdalom
- a derékfájdalom mozgásra javul
- a fájdalom hátrahajlás közben fokozódik, valamint törzscsavarás, állás és séta közben
- nem gyöki jellegű a kisugárzás, a comb hátulsó felszínére lokalizálódik.
Szegmentális instabilitás
A korfüggő porckorong degeneráció következtében a két csigolya közötti rés csökken, a szegmentumhoz kapcsolódó kis ízületekben túlmozgás jön létre, a határoló szalagok is megnyúlnak, és a mozgási szegmentumban az élettani – axiális - terhelés során instabilitás alakul ki. A szegmentális instabilitás a krónikus derékfájdalom egyik leggyakoribb oka. A spinális szegmentum kevésbé lesz ellenálló a terhelésnek, és minimális súly viselése már fájdalomfokozódással jár. A túlmozgás következtében a szegmentumot alkotó spinális struktúrák fájdalomérzékelő receptorai izgalomba jönnek és fájdalomválasszal reagálnak.
Tünetek:
- függőleges terhelésre (állásra, ülésre) fokozódó derékfájdalom
- a fájdalom két oldalt a fartájékra és combokba sugárzik
- kisebb teherhordás is már fokozza a fájdalmat.
Lumbalis spondylolisthesis (ágyéki csigolyacsúszás)
A spondylolisthesis olyan kóros állapot, amelyben az egyik csigolya elcsúszik a másikon.Ez történhet előrefelé (anterolisthesis) és hátrafelé (retrolisthesis). A csigolyacsúszás számos okból bekövetkezhet, de a két legáltalánosabb az isthmikus (a hátulsó csigolyaív pars interarticulárásán levő defektus) és degneratív típusú.
Az isthmikus vagy spondylolytikus csigolyacsúszás a csigolya hátulsó ívén (lamina) levő pars interartikulárisának defektusa következtében alakul ki. A férfi-női arány 2:1-hez. Leggyakoribb az LV-ös szinten LV-SI-es csúszást okozva. Genetikai és környezeti tényezők járulnak hozzá az isthmikus spondylolisthesis kifejlődéséhez. Ritka az újszülöttekben, a járással együtt jelenhet meg, de az előfordulási arány emelkedik az öt éves és a fiatal felnőtt kor között. Az isthmikus csigolyacsúszás a csigolya hátulsó ívén levő pars interartikulárisnak a fáradásos törése által jön létre, amelyet legtöbbször mechanikai stressz idéz elő. Azok a foglalkozások és sporttevékenységek amelyek prediszpozíciót jelentenek, az ágyéki gerinc fokozott extenziójával (hátrahajlás) járnak (evezősök, súlyemelők, búvárok, tornászok, pillangóúszók). A csúszási progresszió szerencsére alacsony százalékú. A csigolyacsúszás ezen formája a késői gyermekkorban vagy korai kamaszkorban fejlődik ki, és gyerekeknél ritkán okoz tüneteket. Felnőtteknél a defektusban a csontos túlburjánzás (kallusz képződés) lehet az a pathológiai faktor, mely a forament szűkíti és L5-ös gyöki tüneteket okozhat. A csúszás fokozatai szerint osztályozás aszerint született, hogy a felettes csigolya milyen csigolyaszélességnyit csúszott el az alatta lévőhöz képest. A csúszási grádiensek a legfelső abrákon láthatók (a piros vonal a lyzis):
Tünetek:
- Tompa égő fájdalom az ágyéki régióban.
- Ismételt előre-hátrahajlás fokozza a fájdalmat.
- A fájdalom kisugárzik a fartájékra és combok hátulsó felszínéra.
- A gyöki fájdalom ritka a kamaszkorban.
- Előrehaladott csúszásnál előfordulhat „ kacsázó” járás.
- Felnőttekben az L5-ös radikuláris tünetek jelentkezhetnek az ideg kompresszió miatt.
A csigolyacsúszás észlelésekor célszerű a gyermeket az ágyéki gerincet fokozottan igénybe vevő sporttevékenységtől eltiltani - elsősorban 50%-os csúszásnál - folyamatos megfigyelés szükséges a progresszió megítélésére. A műtéti indikáció aprogresszió mértékétől és a tünetek alakulásától függ.
Degeneratív spondylolisthesis.
Ez az elváltozás főleg az idősebbeket súlytja - 40 év fölött - a discus degeneráció és az ízületi felszínek arthrosisának a következménye. Leggyakrabban az LIV-LV-ös szintben jelentkezik. Öt-hatszor gyakrabban találkozunk az elváltozással a női páciensek körében. A női dominancia az általános szalaglazaságnak tulajdonítható. Ha discus degeneráció kialakult, a mozgási szegmentum anterolisthesisbe kerül, de ennek fokozata ritkán haladja meg a II-es grádienst és átalában kisebb mértékű, mint az isthmikus csigolyacsúszás. A klinikai megjelenés nagyon hasonlít az ágyéki gerinccsatorna szűkület tüneteihez, mely rendszerint kísérője a degeneratív spondylolisthesisnek
Tünetek:
- Derékfájdalom.
- Neurogén spinális klaudikáció.
- A betegek 50%-ban valódi L5-ös radikuláris tünetek is fellépnek az LIV-LV szintben.
- A csúszás progressziója lassú és nem korrelál a klinikai tünetekkel.
A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.
