Az ötven körüli nők többnyire már ismerik a klimax okozta kellemetlenségeket, a hőhullámokat, az alvászavarokat, a hízásra való hajlamot és a többit. Emellett számolniuk kell egy tüneteket ugyan nem okozó, de tartósan annál nagyobb veszélyekkel járó elváltozás, a csontritkulás megnőtt kockázatával is.
Csontjaink szövete állandóan cserélődik: folyamatosan zajlik a táplálékkal bevitt kalcium és magnézium, kollagének beépülése, illetve a csontanyagcsere során ezek bomlása.
Harminc éves korunkban a legerősebbek, legtömörebbek a csontjaink, ekkorra érjük el a csonttömegünk maximumát. Innentől kezdve a csontszövet bomlása intenzívebb, mint a beépülése, vagyis a csontok lassan veszíteni kezdenek a sűrűségükből, állományukból.
Ez a folyamat mindenkinél bekövetkezik valamilyen mértékben, de öröklött és életmódi tényezők, a nőknél pedig a klimax beköszönte jelentősen megnövelhetik a veszélyes mértékű csontritkulás kockázatát.
A csontritkulás rizikói
- Magasabb életkor: 80 éves korra a harmincéves kori csonttömegnek már csak fele marad meg.
- Nőknél a menopauza, a menstruáció elmaradása
- Táplálkozási, felszívódási zavarok (pl. anorexia, bulémia, Crohn-betegség, és egyéb gyulladásos bélbetegségek)
- Egyes gyógyszerek (pl. szteroidok, vízhajtók, daganatellenes szerek) rontják az ásványi anyagok beépülését a csontokba
- Mozgásszegény életmód
- Egyes betegségek (pl. pajzsmirigy problémák, emésztőrendszeri betegségek, veseelégtelenség, májbetegség, diabétesz, COPD, rheumatoid arthritis)
- Kóros soványság (50 kg alatti súly, 20 alatti BMI)
- Kiegyensúlyozatlan táplálkozás, elégtelen kalcium és D-vitamin bevitel
- Dohányzás, alkoholizmus
A klimax növeli a csontritkulás kockázatát
A változó korral együtt járó hormonális változások, a petefészek tüszőhormonja szerepet játszik a csontképződésben is, így az ösztrogénnek a csökkent termelődése nemcsak a női ivarszervek működését befolyásolja, hanem más szervekét is, többek között hatással van a csontanyagcserére is.
A csontvesztés folyamata felgyorsul a klimax során, már évi 1-2 százalékkal is csökken az összcsonttömeg. A ritkuló csontok törékenyebbek, ezért olyan gyakoriak az idős nők körében a csigolyakárosodások, a kis erőhatásra, akár egyetlen rossz mozdulat során bekövetkező súlyos csonttörések, például combnyaktörés vagy keresztcsonttörés.
Hogyan állapítható meg a csontritkulás?
A csontritkulási folyamat diagnosztikája laborvizsgálattal és csontsűrűségméréssel történhet. Vérből és vizeletből kimutatható a szervezet kalcium- és D-vitamin-ellátottsága, a csonttömeg pedig a denzitometriás eljárással mérhető (DEXA), amely a fiatal felnőttek átlagos csontsűrűségéhez viszonyítja a mért állapotot.
Tanácsok a csontritkulás kezelésére
A veszélyes mértékű csontritkulást megelőzni könnyebb, mint kezelni, de ha kialakult, akkor is mindent meg kell tenni azért, hogy ne okozzon bajt, csonttörést.
A változó korban lévő nők esetében mérlegelni kell egy esetleges ösztrogénpótló kezelés lehetőségét.
A terápia részeként biztosítani kell az elégséges mennyiségű kalcium és az annak felszívódását segítő D-vitamin megfelelő bevitelét. Szükség esetén mód van a kalcium hasznosulásának gyógyszeres elősegítésére is. A kalcium gazdag forrásai a tejtermékek, pl. a sajt, és a leveles zöldségek, mint a paraj vagy a sóska. A szintén szükséges D-vitamin például tengeri halakból, belsőségekből, tojássárgájából fedezhető, és a bőr rendszeres, mértéktartó napoztatása is elősegíti a termelődését. Vigyázni kell azonban arra, hogy a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és kávézás rontja a kalcium hasznosulását.
Minden életkorban és élethelyzetben a csontok – és a többi mozgásszervünk – egészségének alapja a rendszeres mozgás, ezt nem szabad abbahagyni! Az aktivitás serkenti a keringést, az anyagcserét, segíti a csontszövet épülését, az izmok erősítése pedig csökkenti a csontok sérülékenységét.
Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.
