Elsőre lehet, hogy hihetetlennek tűnik az elképzelés, de lelki hogylétünk képes hatást gyakorolni a fájdalmunkra. Kutatások igazolják, hogy múltbeli tapasztalataink, gondolkodásunk valamint személyiségünk mind-mind hozzájárul fájdalmunk megéléséhez, és így a gyógyuláshoz is.

A fájdalom univerzális emberi tapasztalat. Elkísér bennünket születésünktől egész életünkön át. Fontos képességünk, hogy érzünk fájdalmat. Ha úgy tetszik, a fájdalom a szervezet őrszeme, amely segít megóvni testi épségünket, és megálljt parancsol, vagy épp menekülésre kényszerít a veszélyes helyzetekben. A hagyományos orvosi gyógymódok ma már kiválóan képesek kezelni a fájdalom legtöbb formáját, azonban a krónikus fájdalom esetében sokszor nem elégséges kizárólag testi oldalról közelíteni a problémához.

Összegyűjtöttük az 5 legfontosabb tanácsot arról, hogy mit tehetünk a gyógyulásunk érdekében:

Vegyük kezünkbe az irányítást!

A fájdalom megélésével kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonítunk a fájdalom elfogadásának, a pozitív és optimista gondolkodásnak, a negatív hiedelmeinkkel való megküzdésnek. Alacsonyabb mértékű fájdalomszintről számolnak be azok a betegek, akik azt élik meg, hogy az életük feletti kontroll az ő kezükben van, mint azok, akik a körülményektől teszik függővé életük alakulását. Az, aki a fájdalmát időszakosnak és érthetőnek tartja, több megküzdési stratégiát alkalmaz. Az én-hatékonyság megéléséhez szükség van egy bizonyos szintű rugalmasságra és alkalmazkodó-készségre.

Tereljük el a figyelmünket a fájdalomról!

A fájdalmat sokkal erősebbnek érzékeljük, ha figyelünk rá, sőt a tartós fájdalom hatására az idegrendszerben olyan változások következnek be, amelyek a figyelem fájdalomra való érzékenyülésével járnak. A figyelem elterelésével arra taníthatjuk az idegrendszerünket, hogy ne mindig a fájdalmas ingerek jelenlétére figyeljen a testünkben, tanulja meg figyelmen kívül hagyni ezeket a jelzéseket.

Csak reálisan!

A krónikus fájdalomban szenvedőknek gyakran nehéz reálisan gondolkozni saját képességeikről, fizikai állapotukról és a jövőről. Amikor fáj, hajlamosak vagyunk elesettebbnek és sérülékenyebbnek érezni magunkat, mint amilyen állapotnak valójában örvendünk. Ha sokat fáj, az hatással lehet a gondolkozásmódunkra, vállalkozókészségünkre, és így az aktivitásunkra is. Kutatások eredménye szerint a katasztrofizáló gondolkodás csökkenése együtt jár a fájdalom, a fogyatékosságérzet és a depresszió csökkenésével, valamint jelentősen befolyásolja a kezelés eredményességét.

Mozogni, mozogni, mozogni…

Bár a közhiedelem szerint a „fájdalmat ki kell pihenni”, hosszútávon az aktivitás csökkenése gátolja a gyógyulást. A szakirodalom szerint a fájdalom ellenére testileg és lelkileg is aktívnak maradni a legegészségesebb. A testi-lelki aktivitásunk megőrzése hozzásegít minket a mindennapi jóllét, a jó közérzet eléréséhez, élményt és célokat biztosít az életünkbe. Az aktivitás csökkenésének egyik leggyakoribb oka a fájdalomtól való félelem miatt a mozgás elkerülése. Az aktivitás megőrzése érdekében tehát a fájdalomtól való félelemmel kell megküzdeni, vagyis megtapasztalni, hogy a fájdalom ellenére végzett aktivitás jobban javítja a közérzetet, gyorsítja a gyógyulást, mint a relatíve fájdalommentes „semmittevés”.

Foglalkozzunk a fájdalom személyes jelentésével!

Megannyi ember hasznos felismeréseket tehet, ha elgondolkozik a fájdalom személyes jelentéséről. Az élet telis tele van szükségszerű, de megterhelő kompromisszumokkal, melyben el lehet fáradni. A sérülés és a fájdalom felerősödése, sokszor összefüggésbe hozható egy megterhelő életszakasszal, amikor a problémák elvonják a figyelmet a személyes szükségleteinkről, ezért sebezhetőbbé válunk. A fokozott stresszterhelés megterheli a vázizomrendszert, a kötött hátizmok sérülékenyebbé teszik a gerinc különböző részleteit. A tartós gyógyulás érdekében fontos változtatnunk rossz berögződéseken, egészségtelen szokásokon.

Videónkban további információkat láthat a krónikus fájdalom összetett természetéről:

Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.