Bár honlapunk ismertetői elsődlegesen a gerincbetegségekre fókuszálnak, de nem hagyható ki azon kórképek bemutatása sem az érdeklődő olvasótáborunk számára, amelyek a tünettan jellegét illetően a gerincproblémákat kísérő reprezentáns panaszokra ld. - Gerincbetegségek okok és tünetek - Cervicalis régió - nagymértékben hasonlítanak, vagy netán egyeznek is azokkal, s amelyekkel a napi praxisunkban is a leggyakrabban találkozunk.

E betegségek között első helyen említendők az úgynevezett alagút szindrómák, amelyről az alsó végtag vonatkozásában a Nem gerinc eredetű ideggyulladásról szóló írásunkban már tettünk említést.

Alagút szindrómának nevezzük azokat a kórképeket, amelyek úgy jönnek létre, hogy a test különböző pontjain található, és anatómiailag preformált izmok közötti hasadékban, csontos-szalagos alagutakban haladó idegek nyomás alá kerülnek. A leggyakrabban előforduló alagút-szindrómák közé tartozik a karpális alagút-szindróma. Szinonimái: carpal tunnel syndrome, karpális csatorna szindróma, kéztőalagút szindróma, kéztőcsatorna szindróma.

Az irodalmi hivatkozás nagy szórást mutat a gyakoriságot illetően, azaz évente 100 új esetet diagnosztizálnak 100.000 lakosra, de Angliában például 329 előfordulással számolnak évente 100.000 lakosra. Saját klinikai tapasztalatunk inkább az utóbbi adathoz közelít, vagy sokszor meghaladja, melynek oka lehet az is, hogy a gerincgyógyászati szakrendeléseinken az egyéb mozgásszervi ambulanciákkal összehasonlítva lényegesen nagyobb számban fordulnak elő a nyaki gerincszakaszra lokalizálódó panaszok, és az ehhez társuló ujj-, kéz-, karzsibbadás, és –fájdalom, s a szindrómára a hasonló tünetek miatt fokozottabban figyelünk. Nagyrészt a domináns kéz érintett, de a kétoldali folyamat sem ritka – 50%-os gyakorisággal. A betegség elsősorban a középkorú nőknél fordul elő.

A kórkép létrejöttéért felelős ideg - nervus medianus - lefutása közben a csukló táján felületessé válik, és az ujjhajlító izom (musculus flexor carpi radialis) inától középvonal felé haladva, a képen látható másik jelentős izom a muskulus palmaris longus ina alatt lép a karpális alagútba, ahol az ujjhajlítók ( m. flexor digitorum superficialis) inai felett fut. Az alagút alapját a kéztőcsontok képezik, felül pedig a csatornát egy szalag fedi, amelyet a ligamentum carpi transversumnak nevezünk. A betegség lényege, hogy a n.medianus, amely az alkar hajlító izmait és több kéz kisizmot is beidegez, a csukló magasságában a ligamentum carpi transversum alatt valamilyen okból nyomás alá kerül.

A karpális alagút szindróma okai:

-  Az esetek több mint 50%-ában a kiváltó ok ismeretlen, ez a spontán forma:

• a csukló gyakori feszítése (kerékpárosok, vibráció, egér használata, fodrászok… stb.)
• egyéb a csukló erőltetésével járó tevékenységek

-  Közvetlenül a karpális alagútban valamelyik patoanatómiai képlet komprimálja az ideget

• csontkinövés (exostosis)
• valamilyen sérülés, vérömleny
• hegesedés

-    Számos szisztémás betegség

• rheumatoid arthritis
• köszvény
• diabetes mellitus
• haematológiai megbetegedések

-    A szervezet fokozott ödéma- (vizenyő-) készsége

• menopauza
• terhesség második, harmadik harmada
• endokrinológiai betegségek, pajzsmirigy alulműködése

A karpális alagút szindróma tünetei:

• fájdalmas, zsibbadt ujjak, kezek és/vagy alkar
• éjszaka fokozódó fájdalom, duzzadtságérzés, amely a nap folyamán gyengül
• reggeli, ébredés után önkéntelen kézrázogatás (Flick-tünet)
• nyomásérzékenység a kéztő területén
• a csukló egy-két percig tartó, 90°-os megtörése provokálja a panaszokat (Phalen-tünet)
• a carpalis alagútra ütve villanyozó érzés lép fel az ideg lefutása mentén
• előrehaladott esetekben izomgyengeség és izomsorvadás is kialakulhat a tenyéren, a tenyér hüvelykujj felőli részén

A karpális alagút szindróma diagnózisa a jellegzetes panaszok és tünetek alapján is már sokszor felállítható elég nagy valószínűséggel, a körültekintő neurológiai vizsgálatokkal kimutatható az ideg érző és mozgató funkciójának a károsodása. Az idegvezetési sebesség (elektroneurográfia - ENG) segítségével pedig az idegkárosodás mértéke és magassága is pontosan megállapítható. Kérdéses esetekben a csukló MR vizsgálata jön szóba, és a csontos elváltozásokra a röntgen is megfelelő információt adhat.

Terápia:

• Amennyiben a karpális alagút-szindróma hátterében endokrin, szisztémás, haematológiai kórkép, diabetes mellitus áll, elsősorban ezek kezelendők.
• Átmenetileg a csukló tehermentesítésére kell törekedni.
• A fájdalomcsillapítókat és a gyulladáscsökkentőket lehet javasolni, de nem minden esetben hatásosak.
• Lokálisan adva 2-3 alkalommal jó effektusa lehet a szteroid injekciónak.
• Ha röntgennel kimutatható anatómiai elváltozás okozza az ideg kompresszióját, műtét szükséges, de akkor is, ha a konzervatív terápia nem volt eredményes.

A műtét a ligamentum carpi transversum (az ideget nyomó szalag) átmetszéséből áll, mely 80-90%-ban eredményes.

A kórkép ismerete tehát lényeges a nyaki gerincbetegségeket utánzó panaszok és tünetek miatt, és ha ehhez még valamelyik cervicalis csigolya elváltozása, degeneratív folyamata vagy porckorongsérv is társul, a felületes vizsgáló abba a tévedésbe eshet, hogy a Beteg panaszai vertebrogén eredetűek.

A cikk szerzője a Budai Egészségközpont Kft. és az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.