Miután előző írásunkban megismertettük az olvasót az elhízás alapfogalmaival és tanácsokkal láttuk el a témával kapcsolatosan, következzen a veleje: mit sportolhatnak a gerincbetegek? 

Az alább felsoroltakkal kapcsolatosan továbbra is le szeretnénk szögezni, hogy semmiképpen sem professzionális fitnesz és diétás tanácsokat szeretnénk adni, csupán a betegek visszajelzéséből adódó gyakori és jogos kérdésekre: „De ha fáj a derekam, akkor mit mozogjak, mit sportolhatok, hogyan fogyjak le?”szeretnénk egy-két tanácsot, tippeket adni.

Úszás

Nagy általánosságban ilyenkor mindenki az úszást említi. Magának a víznek a gerincre ható tehermentesítő hatása valóban kiváló. Az úszásmódok megválasztásában a hátúszást javasolják, de minden fajta vízben való mozgás jó hatással van a gerincre. A mellúszással vannak bizonyos fenntartások a nyaki gerincbetegségek esetében, de a jól kivitelezett mozgásfolyamat, nem terheli meg jelentősen a nyaki gerincet.

Intervall, aerob és anaerob edzések

Minden fogyni akaró a „zsírégetés” fogalomkörében él. Ennek valóban alapköve az intervall edzés, de nem mindegy, hogy a fokozott edzés során a gerincünket milyen módon terheljük. Az aerob, anaerob és intervall edzések lényege, hogy a fehérjebeépülés mellett a vércukorraktárak kiürítése és a zsírlebontó élettani folyamatok megindulása oxidatív (aerob), oxigénhiányos (anaerob) vagy váltott (intervall) módon történik. Sokak a fogyásban az anaerob edzésekre esküsznek, ami a gerinc esetében több problémát is felvet.

Ezen edzések a cardiovascularis rendszert jelenősen igénybevevő magas frekvenciájú, folyamatos és hosszantartó (min.: 35 perc) mozgásfolyamatok. Ilyen a hosszútávfutás, taposógép, elipszistérner, futógép, szobakerékpár stb. Ezek a magas frekvenciájú mozgássorozatok egy része a gerincre jelentős ismétlődő, axialis (tengelyirányú gravitációs) terheléssel bír. A gerinc biomechanikájából kifolyólag ezen axialis terhelés ellen a porckorongok rugalmasságával és a kettős „S” alakú görbületünk rugó effektusával védekezünk. Egyértelmű, hogy ezen fokozott axialis terheléssel járó edzések nincsenek jó hatással egy beteg gerincre. Ha az anaerob edzések között választhatunk, akkor inkább a szobakerékpárt, elipszistrénert (bár itt fokozott a rotációs hatás) válasszuk. A fogyás szempontjából jó kompromisszum az intervall edzés, ahol aerob edzésekben kombinálhatjuk a gyakorlatokat földön végzett, gerinckímélőbb mozgásokkal.

Súlyzózás és hasizom

Nem fogyaszt, inkább növeszt!!! Ez egy fontos tény. Ezeket az edzéseket, hogy fogyasztó hatása legyen, olyan extrém szériaszámmal és drasztikus nullkalóriás (12 órás éhezés után) fogyókúra mellett kell csinálni, amit egy gerincbeteg nem bír el. A másik tévhit, hogy a hasizom erősítő gyakorlatok égetik a hasi zsírt. Valóban, de a már említett nullkalóriás állapotban, viszont a legtöbb hasizom erősítő gyakorlat rosszul kivitelezve, kimondottan káros a gerincre. Szakképzett gyógytornászok egyébként tartanak kimondottan törzsizomzatot erősítő gyakorlatok (persze nem fogyókúra jelleggel). A súlyzózás amellett, hogy normál edzésprogrammal nem fogyaszt, de főként a felső végtaggal végzett mozgások (a fekve nyomás is) még jelentősen meg is terhelik a gerincet. Egy másik tévhitről is szeretnék szólni egypár szót. A gerincbetegeknél a hátizom (széles hátizom: latissimus dorsi) erősítő súlyzós edzések nem specifikusak a gerincstabilizáló mély (multifidus) hátizmokra, tehát a gerincstabilizáló gyógytornát nem váltják ki. Tehát, ha egy gerincbeteg mindenképpen a testét építeni szeretné, akkor maradjon a kis súlyzós (inkább gépi) nagyobb szériaszámú edzéseknél (cardiológiailag is jobb).

Denevérpad – a gerincbetegek extrém sportja

A téma már maga is kérdéses. Bizonyítékon alapuló egyértelmű orvosi tények (Evidence Based Medicine) nincsenek, csak biomechanikai teóriák. A gerincre gyakorolt nyújtó hatás elvileg bizonyos gerincbetegségekben hatásos lehet. Ilyenek a stressztől, vagy egyéb okokból kialakult fokozott hátizomtónusok és fájdalmaik (myalgiák), de elakadt, becsípődött kisízületeknél, beszorult idegeknél is lehet jó hatással, de csak átmenetileg. Hangsúlyozandó, hogy itt a betegség alapja nem a tünet, melyet a nyújtás enyhíthet. A legtöbb esetben, a betegség hátterében olyan patológia, instabilitás áll, melyet a nyújtás hosszútávon tovább ronthat, és a mellette végzett stabilizációs gyógytorna hatásfokát is ronthatja. Tehát a denevérpaddal óvatosan kell bánni.

Akkor mit lehet sportolni? Axialis és rotatios terhelés kerülése!

A már fentebb említett fokozott axialis terhelés (fokozott fel- le mozgások, ugrások) mellett pl.: hosszútávfutás, kosárlabda, lovaglás, különböző extrém ugrások, motorsport, step aerobic, brazil fitnesz stb. mellett, érdemes óvatosan űzni a hirtelen rotációs, forgó jellegű mozgásokkal járó sportokat: tenisz, squash, boksz, küzdősportok stb.

Végezetül, ha valaki gerincbeteg és sportolással szeretne fogyni, akkor úszás mellett jó alternatíva lehet a kerékpározás, de bizonyos gerincbetegségeknél (pl.: csigolyacsúszás) ez is okozhat panaszokat.

Olvasson többet arról, milyen műtéti kockázatai lehetnek az elhízásnak illetve a cukorbetegségnek itt, a blogon!

A cikk szerzője a Budai Egészségközpont Kft. és az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.