A fejfájás igen gyakori panasz, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A krónikus fejfájások egy része a nyaki gerincből ered. Milyen képet mutat a nyaki gerincből eredő fejfájás? Milyen tényezők befolyásolják? Mely fizioterápiás módszerek állnak rendelkezésre? Mindezekről olvashat az alábbi összefoglaló cikkben.

A fejfájás a leggyakoribb fájdalom panaszok közé tartozik. A globális népesség 66%-át érinti, minden életkorban előfordulhat és a munkaképtelenség egyik fő okát képezi. Erőteljesen befolyásolja az életminőséget, és jelentős szocio-ökonomikus hatással bír. A népesség 96%-a szenved élete során valamikor fejfájástól. A krónikus fejfájások 15-20%- a sorolható a nyaki gerincből eredő fejfájások közé.

A fejfájásokat alapvetően két csoportra oszthatjuk:

• primer (pl.: migrén, tenziós típusú, cluster fejfájás)
• szekunder (a fejfájás hátterében valamilyen definiálható ok, struktúra áll, pl.: cervicogén fejfájás, fertőzések, fej-nyak trauma)

A nyaki gerincből eredő fejfájást cervicogén-fejfájásnak nevezi az orvostudomány. Az innen eredő fejfájás jellemzően mérsékelt vagy közepesen erős, egy oldali (ritkábban kétoldali), nem lüktető, nem vágó vagy szúró, hanem mély, tompa fájdalom, amely a tarkó, a halánték, a homlok és a szem környékén fordul elő, és a tarkó területéről indul ki. Kezdetekor epizodikus, mely később folyamatossá válik, és a nyaki gerinc mozgatásával, fenntartott helyzettel provokálható, valamint a tarkó területe is nyomásérzékennyé válik, a nyaki gerincmozgás pedig jellemzően beszűkül.

A fejfájások szerteágazó patofiziológiája miatt nem lehet csak a tünetek alapján a diagnózist felállítani. Ezért az első klasszifikáció konzekvensen a tünetek alapján történik, ezt követően pedig a klinikai vizsgálat, vagyis a nyaki gerinc funkcionális vizsgálata a differenciáldiagnózis felállításához nyújt segítséget.

Diagnosztikai nehézséget okoz a különböző fejfájás típusok együttes előfordulása vagy a primerfejfájáshoz gyakran társuló nyaki gerinc panasz. Tehát nyaki gerinc panasz és fejfájás együttes megléte nem jelenti egyértelműen azt, hogy cervicogén fejfájásról van szó. Az orvos által cervicogén fejfájással diagnosztizált beteg a fizioterápiás kezelés megkezdésekor egy részletes betegvizsgálaton esik át. Első lépésben az anamnézis során a fizioterapeuta rögzíti a panaszok pontos helyét, jellegét, erősségét, előfordulásának gyakoriságát és a provokáló tényezőket.

A betegvizsgálat része a fejfájást fenntartó tényezők felmérése:

• fizikai megerőltetés
• pszichés stressz
• hormonális hatások
• rossz látás
• időjárás változás
• alvás, diéták, táplálkozási szokások

A fizikális vizsgálat elsősorban a nyaki gerinc mozgás vizsgálatán és az izomzatban fellelhető diszfunkció feltérképezéséből áll. A kórképnél gyakran tapasztalható a felső nyaki gerinc szakaszon fájdalommal kísért mozgásbeszűkülés, az izomzat feszessége, nyomás érzékenysége. A terápiás metódus lehet aktív torna, manuálterápia vagy a lágyrészek feszességét oldó technika, módszer, illetve lehet ezeknek a kombinációja. Cervicogén fejfájásnál gyakran található előre helyezett fejtartás, ezt a beteg aktív részvételével korrigáljuk, ezzel az izomzat optimális aktivitására és a megváltozott testkép helyreállítására is megtanítjuk a beteget. A betegek sokszor nem érzékelik a megváltozott tartásukat. Az izomzatban fellelhető funkció zavart aktívan, gyakorlatokkal is kezeljük. Javasolt a fizioterapeuta által megtanított gyakorlatot vagy gyakorlatokat a betegnek önállóan naponta többször elvégeznie.

A kezelés sikerességét, tempóját nagymértékben befolyásolja a beteg aktív, motivált részvétele a terápiában. A fejfájást fenntartó faktorokat, tényezőket csak a beteg önmaga képes megszüntetni, csökkenteni. A beteggondozás interdiszciplináris feladat, mely orvos, gyógytornász, dietetikus és egyéb területek szakembereinek együttműködésén alapul.

A cikk szerzője a Budai Egészségközpont Kft. és az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.