HTML

Lájkolj minket

Fájdalom és kultúra - 18+!

szerző: Gerinces Magazin létrehozva: 2013.10.17. 07:43

(A következő írás alkalmas lehet a nyugalom megzavarására, így 18. éven aluliaknak nem ajánljuk!)

Képtelenség meghatározni, hogy a kultúra, amiben beleszületünk, pontosan mennyire képes formálni az élményeinket, de annyi biztos, hogy nagy hatással van ránk. Így van ez a fájdalom érzékelésével is, minden ember átél és reagál a fizikai fájdalomra, ugyanakkor népcsoportonként más-más jellemzőket lehet találni a fájdalom kifejezésével kapcsolatban. Az is valószínű, hogy a kommunikációs és viselkedéses mintákon túl a kulturális környezet meghatározza azt is, ahogyan megéljük a fájdalmat.

Képzeljünk csak el egy szemöldökét piercinggel átszúrató kamaszt vagy ugyanezt a fiatalt egy mandulaműtét után. Az élmény a kontextus miatt nagyon eltérő – amíg egyik esetben örömteli célt szolgál, a másik esetben szenvedést okoz a fizikai bántalom. Kulturális kontextusra talán a legjobb példa a szülés, amely során a kellemetlen fizikai érzetet fölülírhatja a gyermekáldás örömteli élménye. A kulturális kontextus a fájdalmat normalizálja, adott esetben közösségi és spirituális céllal ruházza fel, így a kellemetlen élmény elviselhetővé válik.

piercing_blog.jpg

Fájdalmas rítusok

Napjainkban is számos közösségi rituálé található világszerte, amely alkalmával emberek szándékosan kínozzák, sanyargatják magukat. Ilyen lehet az önostorozás, a parázson járás, vagy az öncsonkítás bármilyen formája, de a mezítlábas zarándoklatok és szigorú böjtök, virrasztások is ide tartoznak.

hindu Thaipusam ünnepség alkalmával Szingapúrban élő tamilok ezrei indulnak vándorútnak, hogy áldozatot mutassanak be Murugan istenének és népük védelmezőjének. Az áldozat célja, hogy elűzzék a gonoszt, megtisztuljanak saját nemkívánatos tulajdonságaiktól, mint a harag, féltékenység és bujaság. A spirituális zarándoklat 48 napos böjttel kezdődik, majd útnak indulnak egyik templomtól a másikba, miközben díszes áldozati állványokat cipelnek magukon. A hagyományainak megfelelően testük különböző pontjait hosszú, súlyos nyársakkal szúrják át, kampókat akasztanak a bőrükbe, így cipelik az áldozati tejes kancsókat, gyümölcsöket vagy éppen a virágokkal, pávatollakkal és isteni szimbólumokkal díszített fémkereteket.

A vallási rítus megfigyelői szerint a zarándokok nem mutatják fájdalom vagy szenvedés jeleit, sebeik nem vagy csak kevéssé véreznek. Ennek több tudományos magyarázata is lehet. Egyesek szerint a vallási szertartás során kialakult transz olyan módosult tudatállapotot teremt, amely a hipnózishoz hasonlatos. Jól dokumentált tudományos tény, hogy a klinikai hipnózis alkalmazása során csökken a vérzékenység (kapilláris erek kontrakciója), valamint megváltozik a fájdalomérzékenység (hipnoanalgézia). Más magyarázatok szerint a szociális kontextusnak van hatása az egyéni fájdalomérzékenységre. Egy laboratóriumi vizsgálatban Craig és munkatársai (1975) bizonyították, hogy azok a vizsgálati személyek, akik korábban magas fájdalomtoleranciájú embereket figyeltek meg fájdalomkeltő helyzetben, később maguk is jobban viselték a fájdalmat, mint társaik.

Mi szükség fájdalmas rítusokra?

Nem véletlen, hogy a fájdalmas szertartások kialakultak. A beavatási szertartások és vallási révületek egyaránt növelik a közösség összetartását, valamint hajlandóbbá teszik a csoport tagjait a proszociális magatartásra. Ha valaki fájdalmas áldozatot hoz azért, hogy része legyen egy közösségnek, akkor jobban meg fogja becsülni, hogy tagja a csoportnak. Ennek eredményeként ezek az emberek jobban kötődnek a közösségükhöz, összetartóbbá és segítőbbé válnak egymással.

Habár hajlamosak vagyunk ezeket a fájdalmas és önsanyargató eljárásokat primitívnek és kultúra idegennek tekinteni, a nyugati társadalmakban hasonlóképp megtalálhatóak szertartásos és módosult formái. Ilyenek a keresztény flagellatio-s (önostorozás) szertartások Olaszországban, a spanyolországi  Empalao-k, akik szorosan gúzsba kötik magukat egy keresztre és úgy vándorolnak.

Hétköznapi megjelenése az önsanyargató rítusoknak a tetoválások és testmódosító eljárások különféle formái, valamint a beavatási szertartások különböző csoportoknál (sport, fegyveres testületek, gólyatáborok stb). Ezekben az esetekben a fájdalom a közösség által jóváhagyott jelenség, amelyet szükségképpen el kell szenvedni, hogy mi is része lehessünk a csoportnak.

Összességében az önkéntesség, a fájdalom elfogadása, a magasabb cél, a közösségi értékek és a társak támogatása mind olyan tényezők, amelyek képesek módosítani a fájdalom testi-lelki megélésén. Fontos ezt szem előtt tartanunk, amikor egy-egy beavatkozásra készülünk, legyen az például egy gerincműtét. Ha képesek vagyunk tudatosítani, hogy a kellemetlen érzetek fontos célokat szolgálnak, és valódi motivációval rendelkezünk, akkor képesek vagyunk befolyásolni a fájdalom kontextusát és így a kellemetlen érzések lecsökkennek. Legyen arra figyelmünk, hogy mindennapi szenvedéseinket ne csak elszenvedjük, hanem aktívan küzdjünk meg velük. Mindig legyen célunk és még a fájdalmas élményekben is találjunk értelmet!

 

A szerző a Pszichoszomatikus Ambulancia munkatársa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gerinces.blog.hu/api/trackback/id/tr875569595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.