Az álom mindenki számára titokzatos jelenség, melynek megértése az idők folyamán sokat fejlődött mind fiziológiai, mind szimbolikus szempontból. Mindenki álmodik, de nem mindig, és nem mindenki emlékszik az álmaira. Az álmok az alvás REM-szakaszában alakulnak ki. A REM és non-REM szakaszok egymást váltva alakítják ki alvásciklusunk. Átlagosan egy 70 éves ember életének 23 évét tölti alvással, ami életünk majdnem egyharmadát teszi ki.

Érdemes tehát foglalkoznunk az ez alatt zajló folyamatokkal, így az álom jelenségével. Winson szerint a REM-szakaszban történik a régi és új tapasztalatok koherens egységbe foglalása, az új ismeretek konszolidációja, integrációja. Ezek a megszilárdulási folyamatok asszociációs (valódi jelentéshez közeli, de nem konkrét) jellegűek, amelyek álmok formájában csapódhatnak le.

Az álom azonban nem volt mindig fiziológiai szinten értelmezve, az idők során és ma is inkább szimbolikus aspektusát, mint konkrét agyi mintázatát taglalják a pszichológiában.

Az álomértelmezés története

Álmokkal az ember már a kezdetek kezdetén is foglalkozott. Az ókori Egyiptomban is az érdeklődés középpontjába került, mint a természetfeletti világ kivetülése. Próbálták megfejteni, tartalmának értelmezést adni. Már akkor valamilyen többletjelentést (istenek üzenetei) tulajdonítottak neki, amely által jobban megismerhetővé válik a világ.

A régi görögök továbbvitték a hagyományt, és az Istenek akaratának vélték azt. Az állami és magánéleti döntéshozatalban, gyógyításban, bizonyos cselekedetek megtételében vagy épp tiltásával kapcsolatban használták támpontnak. Artemidórosz viszont különbséget tett az ún. álomkép (enüpnion) és jósálom (onirosz) között. Az álomképek a minket foglalkoztató mindennapi események hatására jönnek létre, míg a jósálmok a jövőre vonatkozó előrejelzések (pl. testi, lelki állapot előrejelző).

Mind a rómaiak, mind a görögök elismerték, hogy az álmok a napi tevékenységek folytatásai.

Az első úttörő, a modernkori álomfejtés megalapozója a kr. u. 5. században élő Heraclitus volt, aki először mondta ki, hogy az álom a személy elméjének saját terméke. Ez ellentmondott az akkori filozófiai nézeteknek, melyek isteni eredetűnek vélték az álmokat (Szókratész, Platon).  Arisztotelész volt, aki továbbvitte a Heraclitus gondolatát, és kijelentette, hogy az álmok tükrözik a személy testi egészségét vagy betegségét.

Hippokratész a modernkori orvoslás megalapítója támogatta és elfogadta ezt a felfogást (sokan napainkban is őt követik). Peri diaitész című munkájában addig egyedülálló módon vegyíti az orvostudományt a filozófiával és a medicinát az álomfejtéssel.

Modern álomkutatás

A modern álomkutatás egyik úttörő alakja Freud, aki az álmokat elsősorban a tudatalatti (melyek nem közvetlen hozzáférhető tudattartalmak) megnyilatkozásának tekintette. Megkülönböztet ún. manifeszt (nyílt, közvetlen) és ún. látens (rejtett, tudattalan) álomtartalmakat. A manifeszt tartalmat megfejtve juthatunk el az átvitt, látens tartalomig, mely az álom valódi üzenete. Ezek forrása egyrészt az alvás közbeni külvilág (pl. zajok) beépülése az álomba, másrészt aktuális nappali élménymaradványok, melyek foglalkoztatnak bennünket. A belső legvalónk (ösztönén) tudattalan kivetülése a legnagyobb része az álomtartalmaknak, tehát azon igényeink kivetülése, melyek elemiek, egészen gyermekkorunkból erednek. Freud szerint két folyamat teremti meg a lehetőséget, melyben a rejtett impulzusok megjelenhetnek manifeszt tartalomban: egyrészt a szimbolizáció során, amikor a látens tartalom közvetlenül, de jelképesen mutatja a manifeszt tartalmat. A másik mód az ún. álommunka, ahol a látens tartalom torzul, hogy a személy számára elfogadható formában jelenhessen meg a tudat számára. Freuddal ellentétben tanítványa, Jung már eltért az álmok múltbéli eredetétől és azok tudattalan, intuitív jellegét hangsúlyozta, miszerint az álmok előrejelzők. Vágyainkat képezik le, azaz abban segítenek, hogy azok kifejezésre jussanak. Azt mondja, az álom a jelenben keletkezik, így az a fontos benne, ami a jelennek szól. Egyfajta jelzés, hogy mely területen borult fel a szervezet lelki egyensúlya. Megkülönböztet hétköznapi álmokat és ún. archetipikus álmokat. Az utóbbi abból a nézetéből fakad, hogy van egy ún. kollektív tudattalan, mely az emberiség közös tudása és mindenkiben egyetemesen öröklődik. Így, ha ezeket a jellemző szimbólumokat és jelentésüket megtanuljuk, az elvezet az archetipikus álmok megfejtéséhez. Ezzel párhuzamosan fontos az egyéni jelentéseket is megismernünk, melyet a szóasszociációs teszt segítségével valósított meg Jung.

Sokan máig jungi nézetrendszerrel elemzik az álmokat a pszichoterápia folyamán. Az analitikus szemléleti keret elengedhetetlen eleme az álomelemzés.

Az álmok tehát mindig megjelentek különböző értelmezésben az idők során, és jelenleg is óriási érdeklődést váltanak ki az emberekből.

Fontos tehát álmainkat figyelni, akár gyűjteni is, hisz segíthet minket önmagunk mélyebb megismerésében és megértésében.

A cikk szerzője a Pszichoszomatikus Ambulancia munkatársa. www.pszichoszamoca.hu