A gerincsebészet egyik rangos szaklapjában a The Journal of Bone and Joint Surgery amerikai számában jelent meg egy közlemény, amely tételesen összefoglalta és elemezte a legaktuálisabb, a gerinc kezelésére vonatkozó kérdéseket. Jelen cikkünkben betekintést kínálunk az eredeti közleménybe és egy rövid összefoglalást adunk arról a Gerinces.blog.hu olvasóinak.
A cervicalis myelopathia (vagyis a nyaki gerinc régiójában kialakuló gerincvelő bántalom) kezelése továbbra is vitás kérdés. Ugyanakkor egyre több adat van arra vonatkozóan, hogy csak kevés tünetet vagy tüneteket még nem okozó gerincvelő bántalommal élő betegeknél inkább a megfigyelés és a várakozás a megfelelő álláspont. Amennyiben műtéti beavatkozás válik szükségessé, úgy mind elülső, mind hátsó feltárásból elvégezhető a műtét, amelyek mindegyike közel hasonló eredményt hoz.
A nyaki gerinc mindkét megközelítését (elülső és hátsó feltárás) egyformán gyakran használják nyaki gerincvelő-bántalom kezelésében. Az elülső feltárás során ideg felszabadítást és arthrodesis típusú műtétet (ami az ízületek műtéti elmerevítését jelenti) végeznek, míg hátsó feltárás során a csigolya hátsó ívéből távolítanak el csontos elemeket így megnövelve a gerincvelő rendelkezésre álló teret, majd további implantátumok segítségével rögzítik a gerincet. Az elülső feltárást inkább akkor alkalmazzák, amikor a gerincvelő bántalomért felelős rendellenesség inkább elölről közelíthető meg és orvosolható jobban. Ennek a behatolásnak a későbbi nyelési, hangképzési zavar, az implantátum biomechanikai, vagy egyéb diszfunkciója miatti csontos fúzió hiánya (álízület), vagy implantátum lazulás lehetnek a szövődményei. A hátsó feltárás is speciális indikációk alapján állítható fel, többnyire alapfeltétele a megfelelő morfológiai paraméterek mellett a nyaki gerinc megfelelő mértékű természetes lordosisának (görbületének) a megléte. A szövődmények között mindkét feltárás esetén az idegi és érsérülés is felmerülhet.
Az eddigi vizsgálatok eredményeit összegezve elmondható, hogy mindkét feltárásból végzett műtét, javulást hoz mind funkcionális és ideggyógyászati szempontból, mind az életminőség terén. Érdemi különbséget, amely egyik vagy másik feltárást helyezné előtérbe, nem tudtak igazolni. A műtétet követően statisztikailag az elülső feltárást követően gyakrabban vált szükségessé reoperáció.
A cikk ismertetője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.
Az eredeti közlemény a The Journal of Bone and Joint Surgery amerikai számában jelent meg (2013;95:1144-50).
