HTML

Lájkolj minket

Az ágyéki gerincműtétet követő fájdalomszindróma (FBSS)

szerző: Gerinces Magazin létrehozva: 2014.05.13. 12:23

A hazai honlapok hemzsegnek a gerincbetegségek szinte egyedüli okaként szereplő porckorongsérv tünetegyüttesét, és a megszámlálhatatlan terápiás lehetőséget bemutató ismeretanyagtól. Nincs szó azonban a gerinc rendellenességek és a derék fájdalom – százalékos gyakoriságát illetően – a második leggyakoribb kórképről a gerincműtét után is megmaradó tünet együttesről, az ágyéki gerincműtét után jelentkező fájdalomszindrómáról.

Az interneten olvasható és hozzáférhető csekély számú közlemény is hiányos, és csak derengő ismereteket sejtet a témáról.

gerinces_gerincműtét_blog.jpg

Mi az az FBSS?

Az angolszász irodalomban használatos „failed back surgery syndrome”-nak nincs pontos magyarra fordítható megfelelője. FBSS-ként, vagy „failed back syndrome”-ként (FBS) említjük azt a tünetegyüttest, amikor a betegnél a lumbalis gerincműtétet követően a műtét előtti panaszok és tünetek változatlan, vagy súlyosabb formában visszatérnek. Azaz a lumbalis gerincműtéttel nem sikerült a beteg panaszait enyhíteni. A műtét után azonnal, vagy hosszabb rövidebb idővel kialakuló gerinc-rendellenességről van szó, amikor a fájdalom és a tünetek forrása az operált gerinc szegmentum.

Műtéti típusok

Elsősorban a lumbalis gerinc degeneratív elváltozásai következtében végzett műtétekről van szó az ismertetett szindróma esetében. A sebészeti beavatkozást indikáló tüneteket és az azokat fenntartó morfológiai okok: a discus hernia, a szegmentalis instabilitás, a degenerativ deformítás, a degeneratív- vagy lytikus csigolyacsúszás, a gerinccsatorna szűkülete, esetleg az oszteoporotikus csigolyakompresszió.  A leggyakoribb műtéttípusok a discectomia, a csigolyaív levésése (recalibratio), az ideggyök felszabadítása (decompressio), fúziós vagy stabilizációs műtét, az összeroppant csigolya cementes feltöltése (kyphoplastica), vagy ezen műtétek kombinációja.

A szindróma okai

A jelenlegi irodalmi adatok szerint az ágyéki porckorongsérv műtétek után átlag 15%-ban alakul ki a FBSS, fúziós műtétek után pedig 49%-os az eredménytelenségi ráta. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ezek az adatok országonként és intézetenként nagy szórást mutatnak. Statisztikai felmérések igazolják, hogy a betegek 85 %-a javul az első műtét után, de a második után csak 50%-uk, s minden további beavatkozás során csökken a gyógyulások esélye. Az alábbiakban tüntetjük fel a kórképet leggyakrabban előidéző okokat.

Preoperatív okok:

A legtöbb FBSS elkerülhető, ha precíz kivizsgálással, a gerinc eredetű tünettant utánzó kórképeket, polyneuropátiákat, érbetegségeket, sacroileitist, daganatokat és a csípőízületi problémákat kizárjuk. A pszichoszociális instabilitás feltárásának elmulasztása nem megfelelő betegkiválasztáshoz vezethet. A legnagyobb hiba, amit elkövetünk, ha nem adjuk meg – kivéve természetesen a sürgős műtéti indikációt jelentő eseteket – a konzervatív kezelés számára azt az időtartamot, ami elegendő a terápia eredményességéhez és a szükségtelen műtéti beavatkozás elkerüléséhez. A gerincet stabilizáló lokális és globális stabilizáló izmok gyengesége, dekondicionált volta sokszor az egyedüli oka a krónikus derékfájdalomnak, és megfelelő aktivitási programmal számos esetben a műtét elkerülhető, vagy prolongálható.

Intraoperatív okok:

A műtét közben bekövetkező bármilyen technikai hiba, a szinttévesztés, nem megfelelő mértékű dekompresszió (idegfelszabadítás), a dura sérülése, bennhagyott porckorong-fragmentum, ideggyök-sérülés, a műtét után rövid időn belül visszatérő panaszok oka lehet.

Posztoperatív okok:

A posztoperatív kudarcot előidézheti recidív discus hernia, évek múlva kialakuló szegmentális instabilitás (melyek nem könyvelhetők a műtét sikertelenségének), implantátum-probléma, hegesedés és igen kis százalékban spinális infekció mint műtéti szövődmény. Figyelembe kell vennünk FBSS kialakulását prognosztizáló rizikó tényezőket is melyek ismeretében csökkenthető lehet a FBSS előfordulási gyakorisága.

JóI ismertek a FBSS-re hajlamosító belgyógyászati megbetegedések is: diabetes mellitus, autóimmun kórképek, érbetegségek, hosszas szteroid kezelés stb.  A prognosztizáló rizikó faktorok megléte – számuktól függően – sokszor százalékos pontossággal prognosztizálhatja az FBSS kialakulásának a valószínűségét. Intézetünk munkacsoportjai nagy hangsúlyt fordítanak a több dimenziós szűréssel a figyelmeztető rizikótényezők feltárására, ezzel is jelentősen csökkentve az esetleges sikertelen műtétek kockázatát. Az FBSS diagnózissal találkozó páciens képzeletében gyakran csak negatív asszociáció társul a betegséget illetően, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azokat az állapotokat, amelyek valójában nem FBSS-ek, de a kórképről szerzett hiányos ismeret, vagy tapasztalat alapján FBSS-ként vannak címkézve.

Tévesen FBSS-ként jelölt állapotok

  • Gyakran egy sikeres, ill. a legkíméletesebb műtét és megfelelő rehabilitáció után is kifejlődhet az operált szegmentumban az instabilitás, majd másodlagos gerinccsatorna és forameni szűkület, amelyet nem tekintünk FBSS-nek, hisz a szegmentumban zajló természetes degeneratív patológiai folyamat következménye.
  • Az sem tekinthető FBSS-nek, amikor az ideggyök felszabadítását (discectomia, dekompresszió) követően megindul az idegben a regeneráció (újdonképződés) amely esetenként a műtét után súlyosbodó fájdalommal jár, akár hónapokig vagy egy évig is tarthat, s nem kezelendő FBSS-ként.
  • Az operált szegmentumban esetleg évek múlva kialakuló újabb sérvesedés nem jelentheti a korábbi műtét sikertelenségét.
  • Nem tekintendő FBSS-nek az sem, ha más (nem az operált) szegmentumban fejlődik ki egy új porckorongsérv.

Az FBSS tünetei

A FBSS tünetegyüttese nagyon változatos lehet, mely függ az eredeti panasztól, a kóroktantól, a páciens általános állapotától, kondíciójától, pszichoszociális habitusától, és a műtét típusától. Lehet enyhe, vagy tompa a fájdalomtól, zsibbadástól, a derékban, vagy alsó végtagokban egészen az éles, szúró, döfésszerű intenzív fájdalomig a derék, vagy alsó végtagokban, súlyos mozgáskorlátozottságot okozva, amelyhez társulhat az alsó végtagok paresise, vagy legrosszabb esetben plegiája (bénulás) is. A szimptómák felléphetnek akutan, de legtöbbször krónikusak, amikor már metabolikus (biokémiai) változások detektálhatók a funkcionális MR vizsgálattal az agyban az újabb kutatások eredményeképpen. Az utóbbi esetben sokszor nincs is kimutatható spinalis, strukturális elváltozás a krónikus fájdalom hátterében.

A szindróma diagnózisa

A FBBS kivizsgálása gyakorlatilag ugyanazon elvek szerint történik, mint egyébként a gerincbetegségek diagnosztikája: még nagyobb hangsúlyt fektetve a rizikóbecslésre, állapotfelmérésre, röntgen, MR (elsősorban kontrasztos MR javasolt a heg és kiújuló gerincsérv elkülönítésére) CT, myelo-CT, neurofiziológiai vizsgálatokra. Szükség esetén porckorong festés, CT vezérelt diagnosztikus gyöki és kis ízületi blokád is pontosíthatja a fájdalmat generáló gerinc képleteket.

Az FBSS kezelése

Ha újabb műtéttel megoldható az implantátum rendellenesség, vagy kiújult gerincsérv, esetleg instabilitás, vagy egyéb gyöki kompressziót okozó ágens a FBSS okozójaként a műtét kimenetele eredményes. Ha a hegesedés elsősorban a probléma forrása, az ismételt műtét sikere meglehetősen kérdéses. A krónikus fájdalomszindrómában valamennyi fizioterápiás vagy egyéb komplementer gyógyászati és pszichoterápiás kezeléssel, kondicionáló gyakorlatokkal lehet próbálkozni a páciens állapotának és életminőségének javításában.

A cikk szerzője a Budai Egészségközpont Kft. és az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.

3 komment

Címkék: fájdalom gerincsérv gerincműtét

A bejegyzés trackback címe:

https://gerinces.blog.hu/api/trackback/id/tr926159601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zakk (törölt) 2014.05.14. 03:59:45

kutya dolog ez...az ellenségemnek sem kívánom.

eclipse86 2014.05.14. 09:05:51

Sajnos pontosan ez történt anyósommal is. Többször műtötték 15 év alatt, de jobb nem, csak egyre rosszabb lett. Már 66 éves, és csak járókerékkel ill. rollátorral tud közlekedni lakáson belül, lakáson kívül egyáltalán nem, ellátni magát nem tudja. Folyamatosan morfintartalmú tapaszt kap, hogy enyhítse a fájdalmát. Ami még szomorúbb, hogy amíg aktív korú volt, a bizottság a leszázalékolási eljáráskor csak alacsony fokú munkaképesség csökkenést állapított meg. Közgyógyellátásra nem jogosult, mozgássérült igazolványt sem adtak neki, a fürdőszoba akadálymentesítésére sem kaphatott támogatást, saját erőből kellett megoldani. A legszomorúbb, hogy az őt többször műtő professzort sem érdekli már semmilyen szinten, mert két szívinfarktus és balesetből eredő maradandó koponyasérülés után már többször nem műthető, és nem is volna értelme. Mivel több pénzt legombolni már nem tudna rólunk, anyósom további kezelését megtagadta, fizikoterápiát, vagy szanatóriumi kúrát sem ír ki neki.

papugaja 2014.05.14. 09:38:31

Egy eset nem statisztika, de érdekes lehet.

Nekem az idegsebész az MR lelet alapján műtétet javasolt tavaly szeptemberben. Több havi szenvedés után, egyre súlyosabb fájdalmakkal kerültem hozzá lumbágó és isiász klasszikus párosítással.
"Ebből műtéttel meg lehet gyógyulni" - mondta.
A képernyő egy pontjára mutatva alkalmazta az "Itt van kiszakadva" kifejezést annak ellenére, hogy a lelet csak az L4-5 közötti "protrusio"-t és Schmorl-herniát említett. Az általa írt leletre már az "MR vizsgálat discus herniat igazolt" kifejezés került.

Kérdéseimre, hogy mivel jár egy műtét, mik a kockázatok és miből áll a szokásos rehabilitáció, kurtán, szinte bagatellizálva válaszolt:
"Egy hét kórház, utána egy hónapig nem végezhet fizikai munkát. Szokványos műtéti kockázatok, mint fertőzés, ödéma, és előfordulhat, hogy visszamarad egy kis zsibbadás a végtagban, de az nem gyakori. Jön-megy, mozog, kijárogat a strandra."
Az FBSS-t meg sem említette.

Nem nyerte el a bizalmamat, mert nem kaptam meg tőle az általam elvárt tájékoztatást, nem tudott megnyugtatni. A két vizit alkalmával összesen kb. 6-7 percet szánt rám. Azóta sok emberrel találkoztam, aki közvetlenül, vagy közvetve ismeri őt, és a vélemények végletesen megoszlanak a "nagyon jó orvos, örök hála neki" és a "bárkihez, csak hozzá ne, egy hentes" között. A rossz vélemények vannak többségben.

Ideggyógyászhoz és reumatológushoz mentem vissza a leletekkel, akik nem látták, hol van kiszakadva a sérv, de hát az idegsebész ebben nyilván tapasztaltabb, és azt mégsem mondhatták, hogy a kolléga egy hülye/pénzéhes alak.

Viszont összességében órákat szántak arra, hogy átbeszéljük a kockázatokat, lehetőségeket. Nekik ténylegesen hálás vagyok ezért.

Összességében arra jutottam, hogy
- a műtét kockázatokkal jár, és egyelőre nem is igazán indokolt;
- a műtétet követő rehabilitációt végig kell csinálni, különben fabatkát sem ér az egész;
- a rehabilitáció összemérhető a konzervatív kezeléssel és az életmódbeli változtatásokkal.

Tehát a legokosabb, ha a konzervatív kezelést, és a vele járó életmód-változtatást próbálom meg, és csak akkor veszem ismét fontolóra a műtétet, ha nem javul, vagy romlik az állapotom. Ráadásképpen kiderült hogy a piryformis szindróma is fennáll, tehát ezzel is kezdeni kell valamit.

A kezeléseket novemberben kezdtem:
előbb Bemer és ultrahang (sok hatásukat nem éreztem), valami villanyos/iontoforézises fájdalomcsillapítás, aztán Mckenzie torna, száraz gerinctorna, vízi gyógytorna és gyógymasszázs. Otthon ezen kívül felszereltem egy nyújtószerű kapaszkodót és beszereztem egy gravitációs állványt.
Azóta sokat javultam, időnként már szinte teljesen tünetmentes vagyok. Néha visszaesek, de ez a lustaságnak, az utasítások be nem tartásának a következménye.

Nem kell félni tehát az orvostól. Tényleg nem dönthet a beteg helyett, de aki nem adja meg a döntéshez a kellő információt, abban nem lehet megbízni. Ha pedig olyan mondatot enged meg magának, hogy "Vannak, akik nem engedik megműttetni magukat, mintha ezzel velem tennének valami jót", az szerintem nem tiszteli a betegben az embert.