HTML

Lájkolj minket

7 trükk az esésveszély csökkentésére

szerző: Gerinces Magazin létrehozva: 2017.01.16. 10:39

A szállingózó hópelyhek, a frissen esett hó nyugalma szívmelengető látvány. Az idősebb korosztályt azonban félelemmel tölti el a téli időjárás. A havazás, az ónos eső, a lefagyott, jeges járdák és utak, a nedves padló pedig mindannyiunk számára potenciális veszélyforrást jelentenek, a megfelelő óvintézkedésekkel azonban nagyobb eséllyel védhetjük meg magunkat a súlyos következményektől.

gerinces_7_dolog_amitol_kevesbe_lesz_veszelyes_az_eses_blog.jpg

A 65 év feletti időskorúak mintegy harmada évente legalább egyszer elesik, amely az esetek nagy százalékában csonttöréshez vezet. Az elesések következményei, a mozgásképesség elvesztése, az egyik legfenyegetőbb állapot. Hogy mi áll ennek a hátterében? Mindazok a gerincre ható változások, amelyek az öregedéssel járnak együtt, módosítják a gerinc normális élettani görbületeit, előidézve ezzel a csökkent terhelhetőséget, a fájdalmat és az egyensúlyvesztést. 

Mi az a 7 dolog, amit megtehetünk az esésveszély csökkentése és megelőzése érdekében? 

1. Tornázzunk!

A legfontosabb a szakember, vagyis a gyógytornász irányításával az egyénre kidolgozott torna, ami helyreállítja az izomegyensúlyt, fejleszti az egyensúly-koordinációt, segít megőrizni a járásképességet, és segít a törzs (és ezzel a gerinc) stabilitásának megtartásában.

2. Sétáljunk rendszeresen!

Akár napi fél óra séta, könnyed kocogás is lényegesen hozzájárul a fizikai kondíció fenntartásához. Azért is érdemes függőlegesen pozícionált mozgásformákat (további példák: túrázás, kertészkedés, tánc, biciklizés, nordic walking, avagy a botos séta.) végezni, mert a csontokhoz kapcsolódó izmok így tudják a megfelelő húzóerőt kifejteni. Bár az úszás rendkívül egészséges, a csontritkulás ellen hatástalan, ugyanis a víz felhajtóereje miatt nem igényel akkora pluszerőt, ami ösztönözné a csontépülést. Ugyanakkor nagyszerűen karbantartja az izmokat, és az úszás közbeni ciklikus lélegzés hozzájárul az egészségmegőrzéshez.

3. Viseljünk biztonságos lábbelit!

Ügyeljünk arra, hogy cipőnk jól tartsa a bokánkat, járófelülete legyen bordázott. Cipésznél, ortopéd cipésznél kérhetünk külön csúszásgátló réteget a cipőnk talpára.

4. Ne szégyelljük a botot vagy a kapaszkodót!

Szükség esetén a közlekedést elősegítő megfelelő segédeszköz használatát is vegyük igénybe, hiszen lehet, hogy pont az fog minket megmenteni többhavi kényszerű ágyban fekvéstől.

5. Szüntessünk meg minden veszélyforrást a lakásban!

Nagyon fontos, a veszélyt okozó helyzetek kivédése (küszöb megszüntetése, szőnyeg lecserélése, vagy csúszásgátló használata a lakásban).

6. Szedjünk D-vitamint!

A megfelelő D-vitamin adagolással sokat tehetünk nemcsak a csontritkulás megelőzésében-kezelésében, hanem az egyensúly- és izomerő fejlesztésében. Az egészséges beviteli mennyiség felnőttek esetében napi 1500-2000 Nemzetközi Egység (korábban 400, majd 800 NE volt). Ezt a mennyiséget táplálékkiegészítő vagy gyógyszer formájában ajánlott bevinni ősztől tavaszig. A biztonságos határértékről is ismertek adatok: a felnőttek esetében napi 4000 NE az a mennyiség, amely még biztosan nem okoz gondot a szervezetben.

7. Ha pedig már nincs visszaút…

Ha pedig esni kell, próbáljunk meg a puhább részeinkre, vagy az oldalunkra landolni. Esés közben ne viaskodjunk: igyekezzünk a legtermészetesebb módon, a fejünket behúzva landolni, kerüljük el a merev végtagokkal való kitámasztást.

Ha már leesett a hó:

Sétáljunk teli talppal! Csúszásveszély esetén célszerű óvatosan lépkedve, lábunkat teli talppal helyezni a földre. A súrlódás növelésében segít, ha talpunk teljes felülete érintkezik a talajjal. Minél nagyobb felületen érintkezünk a földdel, annál kisebb a veszélye az elcsúszásnak, és annál nagyobb az esély, hogy megtartjuk magunkat.

Ha minden kötél szakad, inkább maradjunk otthon. Rendkívüli vészhelyzet esetén a mentőszolgálat az időseknek azt javasolja, hogy ne menjenek ki az utcára, inkább maradjanak otthon. Ha látható, hogy csak néhány óráig csúszósak a járdák, érdemes kivárni az enyhülést és a közmunkások csúszásmentesítését.

Korábbi írásaink az esésveszélyről és megelőzéséről a Gerinces Blogon.

 

Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.

1 komment

Címkék: tippek csontritkulás tanácsok esés gerinc csonttörés elcsúszás d-vitamin

A bejegyzés trackback címe:

https://gerinces.blog.hu/api/trackback/id/tr488283190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2018.12.06. 16:25:04

Cselgáncsozok, a sport nagy része abból áll, hogy vagy mi vágjuk a földhöz a másikat, vagy ő minket.

Itt először esni tanítják az embert, és bizony még kisgyerekeknél is nagyon sokáig tart, míg megtanulják a technikát, illetve sok év után is előjön rossz mozdulat.

Amire mindig figyelni kell:

1. a fej ne ütődjön a földbe. Ez az első. Egy viszonylag kis ütés is nagyon komoly következménnyel járhat. Amikor tehát erőt vesz rajtunk a gravitáció (jeges úton jellemzően hátra esünk), akkor a fejet szorítsuk a mellkasunkra! Nézzük az övünket! A köldökünket!

2. Igyekezzünk "leguggol, leül, hanyattgördül" sorrendben apránként eloszlatni az esés energiáját! A végén a lábunkat emelhetjük az ég felé.

Ez persze jégen hanyatt eséskor a legritkább esetben sikerül. :(

3. A zuhanó test energiája akkor okozza a legkisebb sérülést, ha a lehető legnagyobb felületen oszlik el - emellett az izületeink borzasztó sérülékenyek.

Ebből az következik, hogy a lehető legrosszabb, ha a kinyújtott kézzel próbáljuk a földet távol tartani. A tenyerünk, csuklónk, könyökünk, vállunk irányában hirtelen nagyon nagy terhelés megy itt végig, szinte biztos a végtagtörés.

A helyes technika szerint a kezek a test mellett tartva (azzal 45 fokos szöget zárva), tenyérrel lefelé ütnek a földre, lehetőleg úgy, hogy a tenyér és az alkar egyszerre érkezik le (nagyobb a felület, és a terhelés nem az izületekre veszélyes irányból érkezik, hanem arra merőlegesen). Ez hanyatteséskor mindkét kezet jelenti, oldalra eséskor nyilván a földhöz közelebbi kezet. (előre eséskor vagy bukfenc-szerűen gurul az ember, vagy plankolva megtartja magát, az arcot és a lágy szerveket védve a becsapódástól).

Ezt a csapást - tompítást - kell rengeteget gyakorolni, hogy az ember tényleg ne a tenyerét-könyökét tegye le eséskor.

Tehát összefoglalva:

1. Fej védelme
2. Esés erejének elemésztése gördüléssel
2. Kéz-karok védelme nyújtott kezes tompítással.