A funkcionális tréning egy olyan izomerősítésre használt edzésforma, mely a hétköznapi tevékenységek során végzett mozgásokra és mozdulatokra alapul. A gyakorlatok individuálisan kerülnek megválasztásra edzettségi állapottól, izomzat állóképességétől és egyén paraméterektől függően. Minden korban végezhető módszerről van szó, mely időskorban az esés megelőzésében is hatékony.
Az utóbbi években az edzőtermi erősítő gépeket szépen lassan leváltotta egy az emberi mozgás, anatómia és élettan filozófiáján alapuló edzésforma a funkcionális tréning (angolul functional training). Az edzés lényege hogy az emberi testet nem alsó, felső végtagra vagy törzsre osztva külön erősítjük, hanem a mozgásszervrendszerünket, mint egészet tekinti. Az edzőtermekben használt gépek megpróbálják izoláltan erősíteni egy- egy izomcsoportot, mely bizonyos esetekben fontos és előnyös is lehet, de alapvetően a hétköznapi mozgásainktól és a vázizomzat igénybevételétől inkább távol áll.
Az edzésforma alapvetően a mozgás zavarok rehabilitációjából ered, de ma már nagyon sok edzőteremben is elterjedtté vált. Az edzés, gyakorlatok során a saját testsúlyunkat, mint ellenállást használjuk fel. Az edzés során használhatók instabil eszközök, gumikötelek, medicinlabdák, kézi súlyzók is. A gyakorlatok, melyek alkalmazásra kerülnek a hétköznapi tevékenységek során is létrejövő mozdulatokra alapulnak. Így individuálisan megválasztott gyakorlatokra, mozgásokra kerül sor, tehát a funkcionális tréning egy olyan erősítés mely kortól, nemtől, mozgásrendszeri állapottól függetlenül individuálisan alkalmazható. A gyakorlatok célja, hogy úgy erősítse a beteg, vagy kliens izomrendszerét, hogy ennek a hétköznapi tevékenységeiben is haszna legyen és ezzel az életminősége is lehetőleg javuljon. Ha egy egyénnek munkája során sokat kell emelnie és nincs panasza, de a mozgásszervrendszeri megbetegedések rizikóját kívánja csökkenteni megelőzés céljából felkereshet egy gyógytornászt, funkcionális tréninget alkalmazó edzőt. A prevenciós gyakorlatai ennek az egyénnek azon izmait fogják aktivizálni melyek az ő hétköznapi tevékenységeit leginkább igénybe veszik, ebben az esetben egyebek mellett az emelés lesz a fő tevékenység. Alapvetően az ilyen jellegű munkát nem ajánljuk, de ha nincs lehetőség másra a prevenció, vagyis a betegség és sérülések megelőzése még nagyobb szerepet kap.
Mind a prevencióban, mind a rehabilitációban a rövid és hosszú távú célt a beteggel, klienssel közösen választjuk ki. Lehet így például a cél az, hogy lehető legkevesebb fájdalommal kelljen ki az ágyból az egyén, vagy a gyermekének emelése lehetőleg fájdalommentes legyen. Ennek fényében végeztetünk erősítést, mobilizálást és megtanítjuk a mozgást a lehető leghatékonyabban végezni.
Az erőnlét és mozgás gazdaságosság mellett az instabil eszközök használatával az egyensúly is hatékonyan javítható. Ez különösen fontos szerepet kap idős emberek és olyan egyének esetén, akiknek az egyensúly érzékük csökkenése miatt fokozott az elesés veszélye. A gyakorlatok végzése felügyelet mellett, individuálisan megválasztott nehézségi szint mellett teljesen biztonságos.
Mindenellett a feladatok dinamikus végzése során a kondíció is némileg javulhat, a keringés fokozódik. A kardiorespiratorikus állóképesség azonban a leghatékonyabban nem funkcionális tréninggel javítható, de fontos kísérő eleme lehet egy edzésnek, vagy rehabilitációnak. A sporttevékenysége végzéséhez a szív, érrendszer és légzési rendszer megfelelő terhelhetősége mellett kiemelt fontosságú mind a törzs mind a végtagok izomzatának ereje, állóképessége. Ha nincs megfelelő erő a terhelésnek kitett izomzatban, akkor megnő az esélye, hogy ízületeket rosszul terheljük és a sérülés rizikója is jelentősen megnő. Látható tehát, hogy mind a sportban, prevencióban és a rehabilitációban milyen fontos az izomzat erejének, állóképességének a fejlesztése. A funkcionális tréning egy olyan erősítése az izomzatnak, melynek direkt haszna van a hétköznapi életben.
Az, hogy melyik izomzat milyen szintű igénybevételnek van kitéve, milyen erőléti állapotban van, csakis egy állapotfelmérésen derülhet ki. Így mindenképpen ajánlott a terápia vagy edzés megkezdésekor egy egyéni állapotfelmérésen részt venni, melyet fizioterapeuta vagy egyes esetekben személyi edző is végezhet. Ha már korábban volt a gerinc bármely szakaszán panasza érdemes fizioterapeutát felkeresnie, aki a gerinc terhelhetőségét is meghatározhatja. A rehabilitáció és edzés későbbi szakaszában csoportosan is végezhető edzésformáról van szó, de a kezdetben mindenképp ajánlott egyéni kezelésekkel kezdeni.
A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.
