A burnout (kiégettség) jelenség egy komplex tünetegyüttes, melynek hátterében a foglalkozáshoz szervesen kapcsolódó érzelmi megterhelések állnak, melyek a pszichikus erőforrások csökkenéséhez, kimerültséghez, a tehetetlenség és reménytelenség érzéséhez vezetnek. A kifejezés szimbolikusan jeleníti meg a tűz mindent elsöprő erejét. Tud meleget adni, de a legnagyobb pusztításra is képes, csak hamu és korom marad utána.

A karrierhez, munkához kapcsolódó teljesítménykrízist elsőként a segítőfoglalkozásúak körében figyelték meg, jellemzően olyan területen, ahol nagyon nagy érzelmi teher nehezedett a munkavállalókra.

Wolfgang Schmidbauer írt először a kényszeres segítőkről, akik munkájuk révén saját belső ürességüket igyekeztek feltölteni. Gyakran önmaguk is segítségre szorulnak, tagadják problémáikat, perfekcionisták, nehezen viselik el, ha elutasítják segítségnyújtási szándékukat. A helfer szindrómás önbecsülése kiszámíthatatlanul hullámzik a mindenható nagyság és a teljes értéktelenség érzése között. Önfeláldozóak, a nagy érzelmi igénybevétel ellenére, erejük fogytán is képesek kitartóan dolgozni, a sikertelenséget legtöbbször személyes kudarcként élik meg. Leggyakrabban orvosokat, pszichológusokat, pedagógusokat, szociális munkásokat, ápolókat érint a helfer szindróma és egyben a szakmai kiégés, fásultság.

A burnout érinti a testi, a lelki és szellemi jóllétet is. Pszichés tünetként a lelkesedés elvesztése, a munka iránti közömbösség, a szorongás, depresszió, negatív önértékelés mutatkozik meg. Nehézséggel jár a magatartás- és viselkedési kontroll, valamint az érzelemszabályozás is. A kiégett ember elhanyagolja szociális kapcsolatait, cinikus és közömbös. Az események feletti kontrollját elvesztve, nem képes irányítani saját életét. Szorongását, inkompetencia érzését gyakran oldja alkohollal, vagy egyéb tudatmódosító szerrel. A végső reményvesztettség gyakran vezet öngyilkossághoz.

Testi tünetekben is megmutatkozik a krónikus stresszállapot: alvászavarok, szív-, érrendszeri, valamint emésztési problémák jelentkeznek, ugyanakkor csökken a szervezet ellenállóképessége a betegségekkel szemben.

A kiégés és a depresszió tünetei több területen is hasonlóak, így fontos ennek a két diagnózisnak az elkülönítése. A burnout kialakulásának alapja a személy és környezetének konfliktussal terhelt kölcsönhatása, míg a depresszió a személy élettörténetén és veszteségélményein alapuló mentális zavar.

A hivatással kapcsolatos teljesítménykrízis kialakulásának esélyét csökkenteni lehet a munkakörülmények megváltoztatásával, úgy mint:

• munkafolyamatok pontosabb meghatározása,

• a felelősségi és döntési jogkörök, valamint az elvárások tisztázása,

• túlterhelés és monotónia elkerülése (túlóra, 3 műszak),

• rendszeres és objektív teljesítményértékelési rendszer.

A kiégéssel szemben az önismeret fejlesztése is védelmet nyújt. A motivációk, a kiemelkedő képességek és hiányosságok feltárása növeli a személyiség stresszel szembeni ellenállóképességét. A szociális kapcsolatrendszer veszélyeztető jellegzetességei is felismerhetőek, és egyben korrigálhatóak.

Az aktív megküzdési stratégiák mellett a hatékony kommunikáció is segítséget nyújt a nehézségek megoldásában és a konfliktus kezelésben.

A cikk szerzője a Pszichoszomatikus Ambulancia munkatársa.

Felhasznált szakirodalom:

Hajduska, M.: Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó, 2008

Nagy, E.: Egy segítő foglalkozás képviselőinek pályaképe a kiégés szempontjából. Doktori Értekezés. Debreceni Egyetem, BTK, 2007.