Gerincünk főbb régióiról és a társuló fontosabb kórképekről már több írásunk jelent meg honlapunkon, de nem tettünk még említést a ritka, de igen kellemetlen, fájdalmas állapotról, amely gerincünk legalsó szakaszát, a farokcsontot érinti. A téma aktualitását sürgeti a jelen hazai kellemetlen, csúszós, számos esési veszélyt magában rejtő időjárás is. 

A keresztcsont, ill- farokcsont helye a gerincoszlopon.

Az orvosi szakszónak coccygodyniának, jelentése fájdalom a farokcsontban vagy a farokcsont területén. A tünetegyüttes ritka, a derék- illetve alsó gerincszakasz fájdalmának 1%-át teszi ki.

A fájdalmat előidéző okok:

• A farokcsontfájdalom 2/3 részben sérülésekből ered.
• Gyakori a keresztcsont – farokcsont tájékra esés, zúzódás, melynek következménye lehet a farokcsont törése vagy a keresztcsont-farokcsont ízesülés elmozdulása. A farokcsont általában 3-5 csökevényes csigolyából áll, és a legfelső a keresztcsonttal, porcos szegmenssel ízesül, mely potenciális helye a trauma (esés) utáni hypermobilitásnak (fokozott elmozdulás) vagy ficamnak. A többi szegmensnek nincs mobilitása, így gyakoribb a törés ezen a területen.
• A coccygodynia felléphet repetitív terhelés, biciklizés, motorozás, evezés, kemény széken való hosszabb ülést követően, vagy előfordulhat  gyemekszülés után is. Meg kell említenünk, hogy szoros kapcsolat van a női nem és a coccygodynia előfordulása között, – valószínű a női nem éppen a fenti ok miatt jobban van kitéve sérüléses expozíciónak - a női/férfi arány 5:1,5. Továbbá kapcsolat van a testsúly és farokcsonti fájdalom megjelenése között is, > 27,4-es BMI nőknél és > 29,4-es BMI férfiaknál növeli a coccygodynia esélyét.

• A farokcsont fájdalmát okozhatják még a farokcsontban levő fertőzések, csontdaganatok és áttétek, farokcsont régiójában levő ciszták.
• A gáttáji farokcsont területére lokalizálódó fájdalommal járhat:

1. ágyéki porckorongsérv, ami a gáttájékra sugárzik (ülésre nem fokozódik),
2. „levator ani szindróma”, a végbélemelő izom fájdalmas görcse, mely heves végbélfájdalommal jelentkezik, – s a kórkép pontos oka tisztázatlan,
3. egyéb zsigeri szervekből (végbél, vastagbél, szigmabél, urogenitális, kismedencei szervek) kiinduló folyamatok.

Diagnózis:

• A diagnózist általában a típusos kórelőzmény alapján fel lehet állítani, ha a tünetek kapcsolatban vannak traumával, eséssel.
• Fontos a farokcsont manuális vizsgálata, és a fájdalom hiánya vagy jelenléte a mobilizáció során alátámasztja a farokcsontból eredő kórokot.
• Farokcsontról készült oldalirányú, dinamikus (állás/ülés során előre-hátrahajlás) röntgen felvétel mutatja az elmozdulást vagy törést.
• Az MR-nek elsősorban egyéb, nem traumás és zsigeri szervekből kiinduló rendellenességek, fertőzések, daganatok felderítésében van vezető szerepe.
• Helyi érzéstelenítő teszt segít meghatározni, hogy a farcsont szerepet játszik-e a fájdalomban.
• Mint minden krónikus betegség fennállása esetén, a kivizsgálás fontos része a pszichológiai, pszichoszociális faktorok feltárása.

Terápia:

• Konzervatív ( nem sebészeti) terápia

1. Traumás akut fázisban: elsősorban nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentők-fájdalomcsillapítók, antidepresszánsok adása jön szóba.
2. Ülőgyűrű, vagy egyéb a farok csonthoz adaptált ülőpárna használata ajánlatos, a  farok csont tehermentesítésére.
3. A  farok csont manuális mobilizációja is eredményes lehet.
4. Krónikus fázisban helyi analgetikus- szteroidos injekciók adása  is számos esetben jó effektusú a keresztcsont– farok csont ízület tokjához, vagy a lokális keresztcsonti ideg blokád alkalmazása.

• Sebészi kezelés

Ritka esetben szükséges lehet a krónikus traumás farok csont rendellenességekben a farok csont sebészi eltávolításra, ha a fenti nem sebészeti kezelési formák hatástalanok voltak. A  retrospektív  tanulmányok eredményei azonban a beavatkozással kapcsolatban hosszú távon szerény eredményeket mutatnak. Természetesen a nem traumás eredetű farok csont betegségek és a zsigeri szervekből kiinduló folyamatok más elbírálás alá esnek.

A farok csont fájdalom tehát egy igen makacs, nehezen kezelhető és az életminőséget jelentősen rontó állapot, melynek korrekt kivizsgálásába és kezelésébe olykor több szakterület (ortoped-traumatológus, gasztroenterológus, neurológus, pszichológus-pszichiáter, proktológus, nőgyógyász, urológus) bevonása is szükséges.

A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ és a Budai Egészségközpont munkatársa.