E-Health, Health IT, mobilkórház, kütyük, szenzorok stb. Ilyen és hasonló szavak repkedtek az év legrangosabb okostelefon startup konferenciáján 2015 áprilisában, Budapesten. Orvosként szinte megszédül az ember, még akkor is, ha szigorúan el próbálunk vonatkoztatni a mai egészségügyi viszonyoktól.

Az emberben elsőként felmerülő kérdés az, hogy szükség van-e ezekre Magyarországon? Erre rögtön egy ellenpéldát hoznék fel, a nem túl jó gazdasági körülmények közt fejlődő Indiát, ahol az elszórt, rendelőktől, orvostól távoli települések számára jelentős segítséget, fejlesztést jelentett a swasthyaslate.org, ahol aktuális, regionális problémákra, betegségek szűrésére 33 különböző teszt áll rendelkezésre androidos kapcsolódással az orvos felé. De ha a fejlett országokat nézzük, akkor a Stanford Egyetem elektronikus betegnyilvántartó és prevenciós fejlesztéseit is felhozhatjuk példának, amik jelentősebb, nagykockázatú megbetegedések (cardiovasculáris acut történések) előrejelzésére szolgálnak.

Tény, hogy a mobilapplikációk, mobilszenzoros fejlesztések jelenleg túlnyomórészt a labortesztek, vérnyomás, ekg, géntérkép, fitnesz, cardiovasculalaris rizikó, krónikus betegségek (asztma, cukorbetegség), egészségtudatos életmód irányába tolódtak el, de vannak jelentős mozgásszervi fejlesztések is, mint például a Quell Pain Relief, ami érzékelve az izomfájdalom forrását, kereszt-stimulációval csökkenti a fájdalmakat.

A jövő csodálata mellett azonban, nem szabad elmenni a jelenlegi helyzet korrekt megítéléstől, a hiányosságok megemlítésével együtt. Három dolgot emelnék ki: integráció, egészségügyi kockázat – felelősség és Evidence Based Medicine (EBM) alapú validáció.

Az applikációk belső rendszereit, a betegadatokat a fejlesztők jelentős „zár” alatt tartják, inhomogén kommunikációs adatfelhőkben, féltve a fejlesztési jogokat is, ami nehezíti a rendszerek későbbi összekapcsolását és finomra hangolását.

Az egészségügyi kockázat és felelősség vállalást a legtöbb rendszer kerüli, vagy hárítja, pontos diagnózist és terápiás javaslatot nem ad. Azok a rendszerek, amelyek erre vállalkoznak, azok félig sem automatizálhatóak, folyamatos egészségügyi szakszemélyzet jelenlétét igénylik valahol egy kapcsolódási ponton. 

A harmadik kérdéskör az EBM alapú validáció. A termékek, tesztek, mérések specificitásáról, szenzitivitásáról, reprodukálhatóságáról kevés összegzett és homogén bázisú adatforrás áll rendelkezésre. Ezek hiányában az integrációs és szakorvost-helyettesítő elvek és célok nem kivitelezhetőek teljességgel.

Összegezve a jövő itt van, de lehet, az SM technológia kicsit megelőzte az egészségügyet.

Az SM konferencia 2015. április 8-9-én került megrendezésre. 

A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.