A csípőficam megnevezés alatt a köznyelvben a csecsemőknél jelentkező csípő-rendellenességeket értjük, amihez többfajta elváltozás is tartozik.
A veleszületett csípőficam hazánkban a gyakoribb fejlődési rendellenességek közé tartozik, előfordulási gyakorisága 0,5%, kétszáz csecsemő közül általában egy érintett. A kislányok körében jóval többször, négyszer gyakrabban fordul elő.
Csípődiszplázia áll fenn, ha a medence ízületének vápája túl lapos, elmaradt a fejlődésben, csípőficam pedig akkor, ha az emiatt nem tökéletesen illeszkedő combcsont gömbölyű feje kicsúszik a vápából. A gyermekorvosi szűrővizsgálatok protokollja szerint néhány napos, egy hónapos majd három-négy hónapos korban is szűrik a kicsik csípőjét. A fizikai vizsgálat során az orvos speciális fogásokkal vizsgálja meg, hogy mennyire kötött vagy szabadon mozgatható a csípő, és mennyire stabilan helyezkedik el az ízületi vápában. Ha az ortopédus eltérést észlel, ultrahangvizsgálatot rendel el, illetve röntgenvizsgálatra is szükség lehet.
Nagyon fontos, hogy mielőbb felfedezzék az elváltozást, mert minél korábban kezdik el a csípőficam kezelését, annál eredményesebb lesz. A szülőkön is sok múlik. Nézzük, mire kell felfigyelniük!
A csípőficam tünetei
A csípő-rendellenesség tüneteit a szülők leginkább a baba tisztába tételénél vehetik észre. Gyanúra ad okot, ha a kicsi feneke alatti redők aszimmetrikusak, például az egyik oldalon magasabban áll, vagy ha a lábai nem egyformák, ha az egyik kifordult helyzetben van, vagy rövidebbnek tűnik. Fel kell figyelni arra, ha nem egyformán mozgatja a lábait, esetleg terpeszben a csípője feszesebb, kötöttebb, és nehezen széttárhatók a lábai a pelenkázáskor. Csípőficamnál észlelhető az ún. Ortolani-tünet is: ilyenkor a csípő terpesztése, mozgatása során kattanó hangot ad, amint a csípőízület a helyére kerül. Trendelenburg-tünetként ismert a már járó kisgyermek kacsázó járása, amikor az egyik lábán állva a felhúzott láb oldalán a medencéje lebillen.
Azoknál a családoknál, ahol a testvérek, szülők, nagyszülők körében előfordult csípőficam, fokozottan érdemes figyelni a legelső, legkisebb jelekre is. A csípőficamra, pontosabban a csípődiszpláziára, az ízületi vápa fejletlenségére, laposságára való hajlam ugyanis családi halmozódást mutat, öröklődhet.
Fejlődési rendellenesség és környezeti hatás is okozhatja
A genetikai hajlam mellett a méhen belüli fejlődés során történő rendellenességek is elősegíthetik a csípőficam kialakulását. Így például az ikerterhesség miatti helyszűke, a túl kevés magzatvíz, a farfekvés miatti rossz testhelyzet kiválthatja a csípőízület fejlődésének elmaradását. Az is befolyásolja a csípő fejlődését, kötött vagy laza voltát, hogy a kisbabát hogyan gondozzák. Például, ahol az újszülöttet laza angolpólyában, rugdalózóba öltöztetik, és a csípő terpesze, szabad mozgása biztosítva van, ritkábban alakul ki a csípő deformitása, míg ahol az első hetekben szorosan pólyázva tartják, vagy többet oldalfekvésben a kicsit, ott gyakoribb. A csecsemőkorban a csípőízület szabadabb mozgását elősegítheti, ha a kisbabát az anya derekára, hátára kötve hordozza, terpeszben mintegy ráültetve a hordozókendőre vagy az anya csípőjére.
Hogyan zajlik a csípőficam kezelése?
Az esetek többségében a csípődiszplázia néhány hónap alatt kezelhető, ha a kicsit terpeszbetét segítségével úgy pelenkázzák, hogy a csípő terpesztartásban legyen, és a speciális pelenkázást tornával egészítik ki. Súlyosabb esetben a csecsemő lábait az ún. Pavlik-kengyellel rögzítik terpesztett csípőtartásban. A gyermekortopédus utasításait nagyon következetesen be kell tartani, hiszen ezzel maradéktalanul rendbe hozható az elváltozás. Viszont, ha elhanyagolják, kezeletlenül hagyva súlyosabb csípődeformitás is kialakulhat, ami sebészi beavatkozást is szükségessé tehet. Ha nem sikerül csecsemőkorban helyrehozni, a csípőficam a későbbiekben tartós mozgáskorlátozottságot is okozhat, amelyet a rosszul rögzült ízületnél bekövetkező kopásos degeneráció, az artrózis is súlyosbíthat.
A cikk az Országos Gerincgyógyászati Központ ortopéd szakorvosainak közreműködésével készült.
