A diabetes egyre több embert érint a világon. Mivel egy olyan krónikus betegségről van szó, mely kezelése sok erőfeszítést, türelmet és fegyelmet igényel a páciensek részéről, a pszichológusi támogatás gyakran sok segítséget nyújthat a betegeknek.

A diabetesről általában

A cukorbetegség (diabetes mellitus vagy diabetes) a glükóz szervezeten belüli feldolgozásának zavara, melynek hátterében két ok állhat: vagy a hasnyálmirigy béta-sejtjei nem termelnek elég inzulin nevű hormont a szervezetben (1-es típusú cukorbetegség), vagy hogy a szervezet érzéketlen az inzulinnal szemben (azaz inzulinrezisztencia áll fenn; 2-es típusú cukorbetegség). Az inzulin hiánya miatt a szervezetben felhalmozódik a glükóz, mely súlyos következményekhez vezet.

A diabetes egyre gyakoribb betegség. A Centers for Disease Control and Prevention felmérése szerint 20,9 millió amerikai élt diagnosztizált cukorbetegséggel 2011-ben, 1980-ban viszont ez a szám csupán 5,6 millió volt. A becslések szerint további 7 millió ember volt ekkor cukorbeteg, őket azonban nem diagnosztizálták. A World Health Organization (WHO) felmérései alapján 1995-ben kb. 135 millió cukorbeteg élt a világon, és ez a szám 2025-re elérheti a 300 milliót. A diabetes előfordulási gyakorisága szorosan összefügg az elhízás és az inaktivitás növekedésével – ezek a nagy jelentőségű kockázati tényezők a 2. típusú cukorbetegség megjelenésére nézve.

A cukorbetegség érzelmileg megterhelő állapot. Nem csak azért, mert a diagnózis felállításakor a páciensek szembesülnek azzal, hogy egy krónikus betegséggel kell együtt élniük a továbbiakban, hanem azért is, mert a betegség miatt a páciensek kénytelenek megváltoztatniuk életmódjukat és a napi szokásaikat. A diabetes-szel való sikeres együttélés kulcsa, hogy a betegek elkerüljék a hiperglükémiából (magas vércukorszint) adódó problémákat, illetve hogy kiküszöböljék a hypoglükémia (alacsony vércukorszint) megjelenését.

Az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség, azok kezelése

Az 1-es típusú, más néven inzulindependens diabetes-t leggyakrabban gyermekkorban vagy fiatal felnőtt korban diagnosztizálják. Kevés kockázati tényező ismert a hátterében, bár gyakori a betegség családi halmozódása. A 2-es típusú, más néven inzulinrezisztens diabetest leggyakrabban felnőtt korban diagnosztizálják, de egyre gyakrabban jelenik meg fiataloknál is. Ellentétben a 1-es típusú cukorbetegséggel, a 2-es típusú nem igényel inzulin injekciókat és gyakran kezelhető életmódbeli változások, gyógyszerek vagy mindkettő segítségével. A 2-es típusú cukorbetegség esetében az elhízás, az inaktivitás, a családi halmozódás és a helytelen táplálkozás a kockázati tényező.

Mindkét típusú cukorbetegség kezelése összetett: rendszeres gyógyszerszedést vagy inzulinadagolást, vércukorszint-mérést, testmozgást és speciális étrendet igényel, melyek megtanulása és állandó gyakorlása megterhelő lehet a betegek és családtagjaik számára.

A cikk szerzője a Pszichoszomatikus Ambulancia munkatársa.

Forrás:

http://www.apa.org/helpcenter/diabetes.aspx

http://www.cpa.ca/docs/File/Publications/FactSheets/PsychologyWorksFactSheet_Diabetes.pdf