A csontritkulás Magyarországon 900.000 embert érint, és az Európai Uniós adatok szerint minden harmadik menopauzán átesett nő, és minden ötödik 50 év feletti férfi szenved a kórképben. Az oszteoporózis a csont minőségi és mennyiségi változását jelenti, melynek során károsodik a csont szerkezete, és következménye a fokozott csonttörés lesz. Az egyre öregedő népesség következményeként a porotikus csontbetegek száma is a következő 50 évben megduplázódik. A csontritkulás okozta, fokozott csonttöréssel járó alkar-, csípő-, csigolyatörések és a szövődményeik jól ismertek. A keresztcsont oszteoporotikus eredetű, spontán törése azonban az idős kor nehezen felismert szindrómája, amely a stressz törések egyik alcsoportjába sorolható.

A keresztcsont H-mintázatú törése

A stressztörésnek két altípusa ismeretes: az úgynevezett inszufficiens (inkomplett) és a fáradásos törés. Az inszufficiens törés az időskor betegsége, és fiziológiás stresszre (trauma nélkül, spontán) jön létre a csökkent ásványi anyag tartalmú csontban. A fáradásos törés a fiatal életkorban fordul elő – sportolókon általában –, és az abnormális stresszre (nagy erőkifejtésre) a normális ásványi anyag tartalmú csontban alakul ki.

A keresztcsont – orvosi nyelven – inszufficiens törését először egy francia orvos, Lourie írta le 1982-ben, amit az időskor fel nem ismert vagy félreismert szindrómájaként említett. 90 %-ban nőknél fordul elő, és döntően 60 év felett, 1/3-ában szerepel csak trauma (sérülés), 2/3-ában trauma nélküli. A töréstípust meg kell különböztetni a sérüléses medenceöv- és keresztcsonttöréstől, mely szintén idősebb korosztályban lép fel, de nagy erőbehatásra. A klasszikus törési formákat az alábbi ábrákon láthatjuk, közülük a legtípusosabb a H mintázat (lásd fent, 1. ábra).

További variációk keresztcsonttörésre

A keresztcsont spontán törésére prediszponáló tényező:

• elsődleges és másodlagos oszteoporózis (csontritkulás)
• hosszas szteroidszedés
• tartós inaktivitással, mozgásszegény életmóddal járó reumatológiai kórképek
• hosszú fúziós műtétek
• helyi röntgenbesugárzás (lokális csontvesztés)
• csípőprotézis
• terhességi csökkent anyai kalciumbevitel

Klinikai jellemzők:

• hirtelen kezdődő intenzív derék és/vagy keresztcsonttáji fájdalom
• medencefájdalom
• jelentős mozgáskorlátozottság
• járásnehezítettség
• ritkán, ha a törésvonal a keresztcsontban futó idegen halad át, alsó végtagi gyengeség vagy súlyosabb bénulás is felléphet
• medence oldalirányú összenyomására éles fájdalom jelentkezik a keresztcsonttájon

A keresztcsont inszufficiens törésének felismerése diagnosztikus kihívást jelent még ma is mind a klinikusok, mind a radiológusok számára. Az irodalomban már több esetsorozatról számoltak be, Magyarországon a beteganyagról első ízben publikáltunk. Alig több mint egy év alatt 11 különböző kóroktani keresztcsontban fellépő spontán törést diagnosztizáltunk, és követtük a pácienseket a kortól, általános állapottól és a törés típusától függő felépülésükig – legrövidebb idő 8 hónap, leghosszabb időtartam 3 év volt.

A kórkép diagnosztizálása:

Sokszor valamennyi képalkotó vizsgálatra szükség lehet. A hagyományos röntgenfelvétel az alapvizsgálat, bár zavaró a bélgáz csontra való vetülése, valamint a keresztcsont speciális geometriája, ezért sokszor nem ad pontos információt. A CT a legjobb a törés kimutatására, de az MR is igen érzékenyen jelzi, különösen akut esetben a törés körüli ödémát (vizenyő). A csontszcintigráfia bizonyos törési mintázatokban a klasszikus „pillangó” jelet mutatva diagnosztikus értékű. A laboratóriumi eredmények általában normális tartományban vannak, az ODM (csontsűrűség) számszerű értéke az oszteoporózisra jellemző.

Terápia:

A rendellenesség többségét konzervatívan (nem műtétileg) kell kezelni, ágynyugalommal, fájdalomcsillapítókkal és megfelelő a járást elősegítő segédeszköz biztosításával. A mobilizálás és terhelés mértéke a törés típusától és az általános állapottól függ. A meglévő oszteoporózis kezelendő kalcium, D vitamin bevitelével és egyéb hatásos csontritkulás elleni készítménnyel.

A műtét instabil és alsó végtagi neurológiai károsodással – bénulással – járó állapotokban jön szóba.

A keresztcsont spontán törésére idős, akut derék-, medence-, keresztcsonttáji fájdalom és oszteoporózis esetén mindig gondolnunk kell, mert a betegség felismerésének az elmulasztása a medence instabilitásához, késői neurológiai szövődményekhez és hosszantartó mozgásképtelenséghez vezethet.

A sorozat második, "A keresztcsont stressztörése hosszútávfutóknál" című cikkét jövő héten közöljük a Gerinces.hu-n!

A cikk szerzője a Budai Egészségközpont Kft. és az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.