A fájdalom meglehetősen összetett jelenség. Azon betegségek, amelyeknek a fájdalom a vezető tünete, rendszerint összetett kórokkal rendelkeznek. Napjainkra elfogadott tény, hogy a pszichológiai tényezők jelentős szerepet játszanak a fájdalomtünetek kialakulásában, rögzülésében és megélésében, így a modern medicina részeként egyre elterjedtebbek a pszichológiai vizsgálatok az orvosi beavatkozás sikerességének előrejelzése érdekében.

A fájdalom összetett jelensége

A fájdalom az egyik legalapvetőbb, egyetemes emberi tapasztalás, amely elkísér minket életünk kezdetétől egészen a végéig. Tárgyilagosan nehezen megragadható, meglehetősen szubjektív és összetett élményegyüttes, amelyben szenzoros (fizikai) és emocionális tényezők egyaránt szerepet játszanak. Ráadásul a fájdalom összetett pszichológiai, környezeti és kulturális dimenziókkal rendelkezik, amelyek alapvetően befolyásolják annak megélését, kifejezését és a rá adott társas válaszokat.

A fájdalom megélése, azzal kapcsolatos negatív tapasztalataink életünk fontos és integrált részét képezik. A fájdalomra szükségünk van, hogy életben maradjunk, hogy megtanuljuk elkerülni a testi épségünket és egészségünket fenyegető környezeti ingereket. Szerepe van a kisgyermekkori tanulási folyamatokban a külvilág és az emberi kapcsolatok megfelelő észlelésének és szabályozásának kialakulása szempontjából. Gondoljunk csak bele, ahogyan a környezetének kiszolgáltatott újszülött felhívja magára szülei figyelmét a sírásával, kifejezve az aktuális kellemetlen testi állapotát. Később ez a kifejezési mód választékosabbá válik, de alapvetően fennmarad a kapcsolati szabályozó funkciója. Felnőttkorban is azért fejezzük ki a fájdalmunkat, mert valamely reakciót várunk rá.

Az, ahogyan megéljük a fájdalmat, nagymértékben függ a neveltetésünktől, az adott fájdalomról való elképzelésünktől, társadalmi és szociális helyzetünktől, valamint lélektani és fizikai állapotunktól, érzékenységünktől. Bizonyos lélektani állapotok, mint például a depresszió vagy az erős szorongás önmagukban is előidézhetnek fizikai fájdalomérzetet. A fájdalom pszichológiai meghatározottságát bizonyítja az is, hogy a placebo hatással van rá. Gyakran a fájdalomcsillapító hatását már néhány percen belül érezzük úgy, hogy a hatóanyag felszívódásához jóval több idő szükséges. Mindazonáltal az akut (hirtelen fellépő és rövid ideig tartó) fájdalomnak fontos szerepe, hogy felfigyeljünk egy esetleges baleseti szövetkárosodásra vagy bármely belső testi kórfolyamatra. A fájdalom ezen ”hasznos” formája az agyban feldolgozódó idegi jelzés, amely rámutatva a problémás területre jelzi, hogy ”baj van”, amire tessék odafigyelni.

Ezzel szemben a krónikus (hosszú ideig tartó, nem csillapodó) fájdalom kevéssé mondható hasznosnak az életben maradás szempontjából. Ezekben az esetekben idegi, pszichológiai valamit környezeti tényezők összhatása eredményezi a fájdalomérzet tartós rögzülését. Ez az állapot gyakorta párosul az általános aktivitás csökkenésével, nem ritkán vezet munkahelyvesztéshez és leszázalékoláshoz. Akinek régóta erős fájdalmai vannak, az kevesebbet mozdul ki, ingerlékenyebbé és depressziós hangulatúvá válhat, társas kapcsolatai beszűkülhetnek, megváltozhat a házasélete, családban betöltött szerepei. Ezek a változások önmagukban is befolyásolják a fájdalom érzékelését és a rá adott válaszokat, így létrejön a fájdalom ördögi köre. Összességében a fájdalom, különösképp a krónikus és visszatérő, mint amilyen a nem csillapodó derékfájdalom is, összetett kórokkal rendelkezik. Ez alapján logikus, hogy az eredményes és hatékony kezeléshez több fájdalomdimenzió együttes vizsgálata és kezelése szükségeltetik.

Műtéti indikáció felmérése

1970-es évektől sok rangos tudományos kutatás született, amely konszenzusként megerősítette, hogy a lélektani állapotok (pl. stressz vagy depresszió), bizonyos környezeti (pl. nehéz munka) és szociális tényezők (pl. családi konfliktus) nagy szerepet játszanak a fájdalom krónikussá válásában. Ezen felismerés nyomán olyan pszichológiai eljárás-rendszerek születtek, amelyek a műtét eredményességét vizsgálták utóbbi tényezők tekintetében. Ha elfogadjuk, hogy a lélektani állapot szerepet játszik a tünetek kialakulásában, akkor a kezelés sikeressége csak úgy ítélhető meg nagy pontossággal, ha ezeket is figyelembe vesszük.

Fontos figyelmet szentelnünk az egészségi állapotnak, környezeti valamint pszichológiai tényezőknek is. Egészségügyi rizikók a korábbi műtétek száma, a dohányzás, és a magas testtömeg-index. Ahogy azzal másik írásunk is foglalkozik, a dohányzás hatással van egy sor olyan testi funkcióra, amely akadályozza a szervezet regenerációját. Pszichológiai tényezők közül bizonyítottan befolyásolja a műtétet a depressziós hangulat, mivel ez alapvetően rontja a beteg immunstátuszát, megnövelve a műtét utáni komplikációk (pl. fertőzés) valószínűségét. Ugyancsak a kimenetel meghatározója lehet a stressz, legyen szó munkahelyi elégedetlenségről, családi konfliktusról, élettörténeti traumáról vagy a műtéttől való félelemről. Tény, hogy ezen tényezők bizonyos arányban mindenkinél előfordulhatnak, azonban fontos tudatosítanunk, hogy kezelésükkel nagyban javíthatjuk a műtét sikerének valószínűségét.

A pszichológiai vizsgálat menete

Az orvosi konzultációt és a szükséges fizikai kivizsgálásokat követően, esetleg azokkal párhuzamosan sor kerülhet a pszichológiai állapotfelmérésre, amelynek eredményéről tájékoztatják a kezelőorvost. A diagnosztikus fázist követően az ismert rizikófaktorok és ajánlások ismeretében az orvos, a pszichológus és a beteg együttesen hozzák meg a döntést a legmegfelelőbb terápia kiválasztása érdekében. A vizsgálat önkitöltős tesztekből és klinikai interjúból áll, valamint személyiségvizsgáló eljárásokat is tartalmazhat. A pszichológus ilyenkor felméri a lelki állapotunkat, megpróbálja a fizikai betegség történetét aktuális lélektani és környezeti történésekkel kiegészíteni. A pszichológiai munka célja, hogy feltárja azokat a tényezőket, amelyek befolyással lehetnek a műtét kimenetelére és a gyógyulásra. Továbbá, hogy informálja a betegeket, kezelve az esetleges szorongásokat, ellenérzéseket.

A vizsgálaton túl

Mi a teendő akkor, amikor felszínre kerülnek problémás területek? Természetesen erre is ki vannak képezve a szakemberek, ugyanis meghatározott rizikótényezőkre különféle kezelési módok állnak rendelkezésre. Néhány példát említve: a pszichológus segíthet a megfelelő egészségmagatartás megtervezésében és kialakításában (dohányzásról leszokás támogatása); szorongó, lehangolt vagy a műtéttől félő pácienseknek relaxációval és hipnózissal tud hatékonyan segíteni. Depressziós vagy szorongásos zavarok esetében a pszichiáter szakorvos közreműködése elengedhetetlen része az intézeti ellátásnak.

Rendelkezésünkre állnak olyan módszerek, amelyek segítenek a műtétre való fizikai és lelki előkészületekben. Az Országos Gerincgyógyászati Központban egyedülálló módon (igény szerint) alkalmazunk olyan relaxációs hanganyagot, amely betegeinknek személyre szabott módon segít a felkészülésben. Kutatásaink igazolták, hogy a klinikai hipnózis a műtét közben is jótékony hatással van a betegek állapotára – igazoltan csökken a gyógyszerigény, megváltozik a vérzékenység, elmarad az altatás utáni émelyítő rosszullét. Vannak olyan esetek is, amikor a felmérés eredményeként szóba jöhet a pszichoterápia mint kezelési mód, amely adott esetben önállóan is csökkentheti vagy megszüntetheti a fájdalmat.

Üzenet

Egyre több tudásunk van arról, hogy az emberi szervezet mennyire komplex és összetett rendszer, amelyben a lelki és testi működés együtt van jelen, kölcsönösen meghatározva egymást. A modern medicina perspektívái nem a gyógyászati ágak különálló fejlesztésében rejlenek, hanem a különféle terápiás módszerek együttes kapcsolódási lehetőségeiben.

Amikor kezelést választ, akkor nem egyiket vagy másikat kell igénybe vennie, hanem választhatja mindazon kezeléseket együttesen is, amelyek hatásukban összegződve érik el a kívánt eredményt. Bizonyára önnek is nyilvánvaló, hogy hatékonyabban gyógyul az a beteg, aki rendszeresen gyógytornázik, sportol, leszokik a dohányzásról, megtanul relaxálni, és a pszichológus segítségével feldolgozza esetleges elakadásait, fenntartja motivációját és a hitét, hogy a gyógyulás nem ábránd, hanem elérhető cél.   Tájékozódjon, hogy az adott intézetben rendelkezésre áll-e pszichológus, és érdeklődjön kezelőorvosánál, hogy javasolja-e a pszichológiai vizsgálatot. Természetesen kereshet szakembert magánúton is.

A cikk szerzője a Pszichoszomatikus Ambulancia munkatársa.