A labdarúgás a 21. század egyik legnépszerűbb csapatsportága, amire most a foci Eb ideje alatt és a Copa America döntő miatt fokozott figyelem irányult. Utóbbin komoly aggodalmat váltott ki Lionel Messi bokasérülése, akinek a mérkőzés során a jobb oldali bokaszalagjai sérültek meg. Köztudott, hogy a labdarúgás a sportsérülések szempontjából az egyik legnagyobb rizikófaktorral bíró sportolási forma. Fogadja meg ortopéd sebész szakorvosaink tanácsait a megelőzhető (nem balesetből fakadó) sportsérülések kockázatának minél hatékonyabb csökkentése érdekében!

A labdarúgó Európa-bajnokság közvetítései során is láthattuk, hogy szinte minden mérkőzésen előfordul, hogy egy focista akár percekig a földön fekszik vagy akár el is kell hagynia a pályát valamilyen fájdalmas sportsérülés következében. A focimeccsek alatt gyakran fordul elő az ellenféllel vagy a csapattárssal való összeütközés, emellett pedig a gyakori hirtelen irányváltások is hatalmas erőhatást gyakorolnak a sportolók alsó végtagjainak ízületeire, izmaira. Mindezek számos sportsérülés forrásai lehetnek.

A focisérülések azonban nemcsak a profi labdarúgóknál, hanem az amatőr játékosoknál és a hobbi focistáknál is előfordulnak. A labdarúgás Magyarországon és világszerte is rendkívül népszerű, egyre több felnőtt és gyerek focizik rendszeresen vagy alkalomszerűen, éppen ezért nem meglepő, hogy a labdarúgáshoz köthető sérülések száma az ő körükben is jelentős mértékben megnövekedett az utóbbi években. A fokozott fizikai igénybevétel: a nagy futásterhelés, a hirtelen megállások, valamint a gyakori irányváltások következtében egyre nagyobb számban jönnek létre nem-kontakt sérülések is.

Melyek a leggyakoribb focisérülések?

A labdarúgáshoz kapcsolódóan közel 70%-ban – nem meglepő módon – az alsó végtagok sérülnek, leggyakrabban izomhúzódások, izomszakadások és a bokát valamint a térdet érintő szalagsérülések következnek be. Gyakoriságukat tekintve ezeket követik a medence és a törzs izmait érintő sérülések, a fej-nyak régióban bekövetkező sérülések, végül legkisebb arányban a felső végtagok sérülései.

Mennyi ideig tart a felépülés egy focisérülés után?

Összességében véve elmondható, hogy a leggyakoribb alsó végtagi sérülések járnak a leghosszabb gyógyulási idővel. A labdarúgásban előforduló egyik legsúlyosabb szalagsérülés: az elülső keresztszalag-szakadás például 7 hónapos sporttól való távolmaradást is eredményezhet.

Hogyan előzhetőek meg a nem-kontakt focisérülések?

Az összeütközésből, balesetből fakadó sportsérülések többségükben sajnos nem megelőzhetőek, a nem-kontakt focisérülések rizikójának csökkentése érdekében azonban mi magunk is sokat tehetünk. Lássuk, milyen módszerek segítenek!

Erősítsük meg a törzs és a gerinc izmait!

Sporttudományi kutatások igazolják, hogy a törzs és a gerinc statikus valamint dinamikus stabilizálásával és erősítésével eredményesen csökkenthetőek a labdarúgás kapcsán gyakran előforduló combhajlító, és térdsérülések kialakulásának rizikófaktorai. A core izmok erősítése emellett javítja az erőkifejtést, a mozgáskoordinációt és az egyensúlyozó képességet, valamint az erőátvitelt az alsó és felső végtag között. Ezért ajánlott már gyerekkortól kezdődően következetesen erősíteni a törzs izmokat egészségünk megőrzése és a sérülések minél hatékonyabb megelőzése érdekében.

Fordítsunk kiemelt figyelmet a bemelegítésre és a levezetésre!

A nemzetközi labdarúgó világszervezet létrehozott egy labdarúgó-specifikus, komplex bemelegítő programot: a „The 11+” mozgásanyagot, ami jó alapot biztosít az alapos bemelegítéshez és a nem-kontakt focisérülések megelőzéséhez. A gyakorlatok elsősorban a statikus és dinamikus ízületi stabilizációkra koncentrálnak. Eredményesen segítenek a labdarúgóknál leggyakoribb bokaízületi és térdízületi sérülések (pl. az elülső keresztszalag (ACL) szakadás), valamint a combhajlító izom húzódások és szakadások kockázatának csökkentésében.

Emellett egyre gyakrabban kerülnek alkalmazásra olyan, - gyógytornászok által vezetett - tréningek, melyek javítják az ízületi helyzetérzékelést (PNMF), mely jelentősen és igazoltan csökkenti a sérülések előfordulási gyakoriságát.

Egészségi állapotunknak megfelelően terheljük az izmainkat, ízületeinket!

Figyeljünk testünk jelzéseire! Az életkorunk, az egészségi és edzettségi állapotunk, az esetlegesen fennálló betegségeink, valamint a korábbi sérüléseink mind meghatározzák, hogy milyen terhelésnek szabad kitennünk sportolás során a szervezetünket. A szervezetünk túlerőltetéséből fakadó sérülések megelőzése érdekében nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezeket!

Ne feledkezzünk meg a megfelelő mennyiségű folyadék és kalória bevitelről sem!

Minél kevesebb folyadékot fogyasztunk, annál nagyobb mértékben növekszik az izmaink sérülékenysége, ezért a sportolás közbeni folyamatos hidratálás rendkívül fontos, különösen a nyári hőségben. Ha pedig túl kevés kalóriát viszünk be a szervezetünkbe, akkor az izmaink energiaellátása is csökken, ami a sérülésveszély növekedéséhez vezet.

Figyeljünk a pálya minőségére és használjunk jó minőségű felszerelést!

Az egyenetlen felszínű focipálya és a nem megfelelően kezelt gyep is oka lehet a focihoz köthető sportsérüléseknek. A megelőzésben segítségünkre lehet a helyesen kiválasztott és hordott focicipő valamint a sípcsontvédők alkalmazása is.

A cikk a Budai Egészségközpont ortopéd sebészeinek közreműködésével készült.