A csigolyatest kitöltése vertebroplasztikával, vagy kifoplasztikával jobb életminőséget és túlélési esélyt biztosít, mint a konzervatív kezelés a csigolya összeroppanását követően. A 2013. októberében megjelent cikk közleménye szerint az amerikai Johns Hopkins Egyetem munkatársai 69000 beteget átölelő tanulmányban vizsgálták a csigolyatest összeroppanásos töréseinek kezelési eredményeit.  Megfigyeléseik alapján azoknál a betegeknél, akiknél cementes technikával történő stabilizációt (csigolyafeltöltést) végeznek, hosszabb túlélési esélyt és rövidebb kórházban eltöltött időt tapasztaltak, mint akik ágynyugalom mellett fájdalomcsillapító kúrában részesültek.

Mindamellett, hogy a műtéti technika költségesebb, mint a konzervatív kezelés, a törések kezelése során rövidebb hospitalizáció és kisebb mortalitási arányt tapasztaltak, mint a nem műtétes betegek esetében.

„Eredményeink azt mutatják, hogy a minimál invazív műtéti beavatkozás rögtön a törést követően a fájdalom csökkentésén túl, javítja a betegek gyógyulási arányát, hamarabb hazabocsájthatóak, ráadásul a morbiditás is csökken”, mondja dr. Skolasky a Johns Hopkins kórház ortopédiai osztályának helyettese.

Az osteoporózis (csontritkulás) egyes becslések szerint idős korban évente 700.000 a csigolyatestben bekövetkezett kompressziós törésért felelős az Egyesült Államokban, mely a heves lokális fájdalmakon túl a mozgás beszűkülését, ágyhoz kötöttséget eredményezhet. Kezelését tekintve általában a hagyományos gyógyszeres kezelés az, amivel először próbálkoznak, melynek eredménytelensége után következik a műtéti beavatkozás a vertebro-, vagy kifoplasztika. (lásd korábban megjelent cikkünket: „A törött csigolyatest cementes feltöltése: vertebroplasztika, kifoplasztika”)

Az októberben megjelent publikációból kiderül, hogy a csigolyatest augmentációs technikákkal jobb eredmények érhetőek el, mint önmagában a konzervatív kezeléssel, ráadásul hosszabb a túlélési esély is egy ilyen típusú beavatkozást követően. Az eredmények szerint a kifoplasztika jobb eredményekkel szolgál, mint a vertebroplasztika.

A csigolyaösszeroppanás cementes technikával történő gyógyítása gyors fájdalomcsillapítást és gyorsabb mobilizációt is eredményez, azonban ezt nehéz direkt összehasonlítani a konzervatív kezelés eredményeivel.

A tanulmányban Skolasky és munkatársai „post-hoc” analízissel hasonlította össze, hasonló betegségben szenvedő 69000 beteg anyagát, melyeket három csoportra osztott a kezelés szempontjából: nem műtéti kezelés, vertebroplaszika és kifoplasztika. Vizsgálták a betegek állapotát hat hónappal, egy évvel és két évvel a törés után, nézték a kórházban eltöltött napok mennyiségét, valamint a reoperációkat.

Az eredmények szerint a teljes túlélési arány 77,8% volt egy évvel a törést követően a teljes populációra és 49,6% három évvel később. A három csoport közül a kifoplasztika által operált betegek csoportja mutatta a legjobb túlélési statisztikát, 85,2% a túlélés egy évvel, és 59.9% három évvel a beavatkozást követően. Megjegyzendő, hogy rövidebb a túlélési adatok (nagyobb halálozási számok), nem közvetlen a törésnek köszönhetőek, hanem az ágyhozkötöttség, a fekvés - mint terápiás megoldás - szövődményeinek tudhatóak be.

A kutatásból szintén kiderül, hogy azok a betegek, akik konzervatív kezelésben részesültek átlagosan nyolc nappal több időt töltöttek kórházban.

A szerzők elmondják, hogy nem találtak szignifikáns különbséget az infekció és a neurológiai komplikációk terén a műtétes és nem műtétes csoportok között. A műtétes betegek körében kevesebb volt a tüdőgyulladás és a decubitus (felfekvés), köszönhetően a rövidebb fekvő periódusnak.

A vizsgálatból kiderül, hogy nagy betegcsoportról van szó és a korábbi állásponttal ellentétben miszerint a konzervatív kezelést kell előnyben részesíteni, jobb statisztikák érhetőek el, ha ezeket a betegeket korábban megoperálják.

A cikk ismertetője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.

Forrás: J Bone Joint Surg Am. 2013 Oct 2;95(19):1729-36. doi: 10.2106/JBJS.K.01649.

Impact of nonoperative treatment, vertebroplasty, and kyphoplasty on survival and morbidity after vertebral compression fracture in the medicare population.