A krónikus fájdalom egy olyan komplex zavar, melynek kialakulásában és fennmaradásban pszichológiai és szociális tényezők szerepet játszanak. Éppen ezért a fájdalom szindróma kezelésében a pszichoterápia különböző fajtái mind a fájdalom csökkentésében, mind a közérzet- és életminőség javításában hatékonyak. Hatékonyságukat mára már számos magas színvonalú módszertannal rendelkező külföldi kutatás igazolja.
Mi az a pszichoterápia?
A pszichoterápia lélektani módszerekkel, tudományosan megalapozott ismeretrendszer alapján végzett gyógyítás. Alapja a páciens és a terapeuta közötti bizalmi, zárt kapcsolat, melyben a szakképzett terapeuta úgy kommunikál a pácienssel, hogy ennek következtében a kliens testileg-lelkileg egészségesebb, önmagával elégedettebb, harmonikusabb személyiséggé válik.
A krónikus fájdalomban alkalmazott pszichoterápiák
Számos pszichoterápiás módszer és technika létezik. A mindennapi gyakorlatban – a terapeuta képzettségétől függően – több pszichoterápiás módszer egyidejű alkalmazása az általános. A krónikus fájdalomban alkalmazott terápiák a fájdalom különböző aspektusaira való hatásuk alapján csoportosíthatók. Eszerint a terápiás módszer hathat a fájdalom érzékelésére, a fájdalom által kiváltott viselkedésre, a fájdalomról való gondolkodásra, a fájdalom által megélt érzésre, valamint a társas kapcsolatainkra, melyek – kutatások által is bizonyítottan – hatást gyakorolnak a fájdalmainkra.
Vannak tehát módszerek, melyek a fájdalom érzékelésére hatnak. Ilyen például a biofeedback terápia, a vezetett imagináció, a relaxáció, a hipnózis és a zeneterápia. A fájdalom érzékelésének változása gyakran együtt jár a fájdalomról való gondolkodásunk, illetve a fájdalom esetén produkált viselkedésünk megváltozásával.
A viselkedésterápiák célja a maladaptív – vagyis káros – viselkedési minták átalakítása adaptív – vagyis hatékony – megküzdési módokká. Ilyen például a gyógyszerfogyasztás optimalizálása, a túlzott panaszkodás, másokra hagyatkozás megszüntetése, a mozgás kerülésének csökkentése. A hatékony viselkedési módok kialakítását úgy éri el, hogy beazonosítja a nem kívánt viselkedést, illetve a célként kitűzött kívánatos viselkedési formákat, és minden alkalommal megbeszélésre kerül az elért változás. A viselkedésterápiák további célja az aktivitás fokozatos növelése a fájdalommal kapcsolatos félelem csökkentése által.
Bár negatív hiedelmeink mindnyájunknak vannak, de talán azzal sem árt tisztába lennünk, hogy gondolkodásmódunknak bizonyítottan nagy hatása van mind a lelki harmóniánkra, mind az egészségünkre. Egy krónikus betegségben a tudattalanul működő negatív hiedelmek (mint például, hogy „azért lettem beteg, mert a sors ezzel akar büntetni a vétkeimért”) gátját szabhatják a gyógyulásnak. A kognitív terápiák célja, hogy beazonosítsák ezeket a negatív hiedelmeket, és különböző technikák segítségével átírják azokat.
A fájdalom élménye gyakran fokozott érzelmi élménnyel jár együtt. Krónikus betegség hatására van, aki elveszti önbizalmát, önbecsülését, vagy éppen érzelmileg bezárkózik. A pszichoterápia – a terápiás kapcsolat révén – egy olyan biztonságos teret biztosít a páciensnek, ahol bátran ki meri fejezni önmagát, örömeit és bánatát egyaránt. Egyes pszichoterápiák kifejezetten a fájdalom általi érzelmi élmény kifejezését és megváltoztatását tűzik ki célul. Ilyen például a szupportív terápia, a művészetterápia és a dinamikus pszichoterápia.
A fájdalom megélése gyakran a kapcsolataink működésével is összefüggésbe hozható. A családterápia és a csoportterápiák abban tudnak segíteni, hogy felismerjük, hogy a társas kapcsolataink hogyan befolyásolják a testi-lelki egyensúlyunkat.
A cikk szerzője a Pszichoszomatikus Ambulancia munkatársa.