A kulcscsont (clavicula) a szegycsontot a lapockával, a törzset a felső végtagokkal összekötő, S alakú csont. Törése leggyakrabban közlekedési vagy sportbalesetben fordul elő, elszenvedői gyakran gyerekek vagy fiatalok, de idős korban sem ritka.

Kulcscsonttörés jellemzően akkor következik be, amikor úgy esünk el, hogy közben a vállat oldalról a vállcsúcs felől direkt ütés éri. Gyakran fordul elő például a kerékpárról való esés, vagy lovasbalesetek alkalmával, valamint olyan sportágaknál, ahol nagy sebességgel ütközhetnek egymáshoz a sportolók, például a jégkorong, futball, kézilabda, rögbi esetében. Gyerekek néha fáról vagy emeletes ágyról leesve szenvednek kulcscsonttörést.

Hogyan ismerhető fel a kulcscsonttörés?

A kulcscsont törését az erőbehatás után a kulcscsont tájéki heves fájdalom, a kulcscsont alakváltozása, az érintett váll és kar zsibbadása jelzi.

A törés járhat elmozdulással, de lehet elmozdulás nélküli is. A tört végek elmozdulása kívülről is látható deformitást is eredményezhet.

Elsősegélyként háromszögletű kendővel fel kell kötni a sérült oldalon a kart, és orvoshoz kell fordulni. Az első, heves fájdalmat jeges borogatással enyhíthetjük, ami a duzzanatot is csökkenti.

Hogyan rögzítik a törést?

A clavicula törését - ha nem járt elmozdulással - általában műtét nélkül kezelik: rögzítőkötéssel biztosítják, hogy a törött csontvégek továbbra se mozduljanak el egymástól, illetve amennyiben elmozdultak, közeledjenek egymáshoz, és ebben a helyzetben rögzüljenek. Gyakran az ún. hátizsák-kötéssel előzik meg a csontvégek esetleges összecsúszását. Normális esetben, ha a csont vérellátása jó, körülbelül egy hónap alatt a tört csontvégeket áthidalja az újonnan képződött csontszövet. Ekkor még időt kell hagyni ahhoz, hogy megerősödjön a csont, néhány hétig még kíméletre szorul a sérült váll és kar, majd fokozatos mobilizációra van szükség, amiben gyógytorna is segíthet.

Mikor van szükség műtétre?

Nyílt törés, a súlyosabb elmozdulással járó törések illetve a kulcscsont alatt futó erek vagy idegek esetleges sérülése esetén – ami extrém ritkán következik be - műtét is indokolt lehet. Abban az esetben is műtétet ajánlanak a szakorvosok, ha gyorsítani szeretnék a csontgyógyulást, vagy ha várhatóan a későbbiekben nagy terhelés éri a sérült testrészt, például sportolók esetében. Ekkor a csont törött végeit lemezzel, vagy velőűrsínnel, néha csavarral egyesítik, majd rögzítő kötést helyeznek fel, amelyet néhány hétig, a csont gyógyulásáig kell viselni.

A kezelést gyógytorna teszi teljessé. A rehabilitációt a törés után 3-6 hét múlva lehet elkezdeni, a vállövi izmok először passzív majd aktív mozgatásával, annak érdekében, hogy a környéki izmok ne károsodjanak és a kar mozgásterjedelme helyreálljon.

Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.