Az úgynevezett fáradásos törés (vagy stressztörés) tartós túlterhelésnél, hosszabb idő alatt is kialakulhat. Van vajon olyan dolog, ami már előre jelzi a bajt?

A csontok fáradásos, vagy más néven stressztörése sportolóknál vagy más, ismétlődő kemény fizikai terhelésnek kitett embereknél fordul elő, amikor a krónikus, túlzott terhelés miatt a csont ütéselnyelő képessége csökken, ezért mikrosérülések, repedések, részleges törések keletkeznek a csontban.

A csont ellenállóképességének csökkenése mögött állhat a szerkezetének megváltozása is. A csontépítő sejtek ilyenkor nem képesek lépést tartani a terheléssel, a mikrosérülések mértéke nagyobb, mint ami a csontosodás normál ütemében helyreáll, így a csontszövet regenerációs egyensúlya felborul.

A károsodás olyan mértékű lehet, hogy egy újabb hajlító, nyíró vagy húzó erőhatás következtében – amikor a túlterhelt, nem kellően felkészített izmok az erőhatást a csontoknak adják tovább – egy teljes, a csontvégek eltávolodásával is együtt járó törés is bekövetkezhet.

A fáradásos csonttörés többnyire fiataloknál, főleg sportolóknál fordul elő, nőknél valamivel gyakrabban. A megterhelés jellege, helye szerint változó, hogy melyik csontot érinti ez a folyamat. Leggyakrabban a csípő és az alsó végtag csontjaiban (lábközépcsontok, sípcsont, szárkapocscsont, boka, sarok) következik be, de például súlylökőknél a kéztő, dobóatlétáknál a kar csontjában, úszóknál, evezősöknél a bordában is bekövetkezhet. Újonc katonák esetében a szokatlanul megerőltető menetteljesítmény is okozhatja a szárkapocscsont, a fibula törését, ez az ún. Marsch-fractura.

A fáradásos csonttörés okai között találjuk a túlterhelést, a nem megfelelő edzéstervet, a túl gyorsan emelkedő edzésterhelést, a helytelen mozgástechnikát (például az erőteljesen sarokra érkező futóstílust), a rossz edzőcipőt, a túl kemény futófelületet, a lábak egyenlőtlen terhelését eredményező lúdtalpat; de kialakulásához hozzájárulhat genetikai ok, öröklött hajlam is.

Vannak olyan alapbetegségek is, amelyek következtében nő a fáradásos törés kockázata: ilyen például a csontanyagcserét befolyásoló felszívódási zavar, a hormonháztartás egyensúlyának felborulása, a D-vitamin hiánya, vagy a helytelen, kalciumhiányos táplálkozás is.

Mi jelezheti a bajt?

A fáradásos csonttörés hosszabb idő alatt alakul ki, de a korai szakaszban is okozhat panaszokat, amelyekre felfigyelve jó eséllyel meg is állítható a teljes csonttörés előtt a folyamat. Jellemző például, hogy edzés közben a terhelt testrész egy pontján jelentkezik éles fájdalom, ami mozgás közben erősödik, de pihenés hatására enyhül.

Később előfordulhat, hogy már pihenés során sem múlik el a fájdalom, sőt, éjszakai pihenés közben is jelentkezik. Jelezheti a bajt az edzés utáni, nehezen múló fáradtság, az izmok feszülése, fájdalma, valamint a csont egy adott területe fölött kialakult duzzanat, kivörösödött terület, vagy az, ha a testrész érintésre, nyomásra fájdalommal reagál. Ezeket a jeleket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert lehet, hogy átsegíthet ezen az állapoton már az is, ha pár nap pihenéssel vagy könnyített edzéssel a csont „időt kap” a regenerálódásra.

Ha a fáradásos csontsérülés gyanúja felmerül, ortopéd szakorvoshoz kell fordulni, aki fizikális, illetve képalkotó vizsgálatok (CT vagy MRI vizsgálat, előrehaladottabb állapotban röntgen) segítségével állítja fel a diagnózist.

A fáradásos csonttörés kezelése

Első lépés a pihentetés, amivel tulajdonképpen időt adunk a csontnak a regenerálódásra, ezen kívül gyulladáscsökkentők alkalmazásával segíthető a gyógyulás. A folyamat több hétig, sőt hónapokig is eltarthat.

A regenerálódás időszakában a sérülés helyétől és jellegétől függően sor kerülhet más testmozgásra, ajánlatos például úszni, kerékpározni, hiszen az aktivitás serkenti a csontanyagcserét, a csontszövet helyreállítását.

Az intenzív mozgást, edzést csak akkor szabad elkezdeni, ha a sérült testrész teljesen fájdalommentes, és akkor is csak kíméletesen, fokozatosan növelhető az edzésmennyiség. Ha bekövetkezett a teljes törés, és a csontvégek eltávolodtak egymástól, akkor helyreállító műtét is szükségessé válhat.

Szakszerűen összeállított edzéstervvel (megfelelő bemelegítés, nyújtás), a helyes, megfelelő kalcium- és D-vitaminszintet biztosító táplálkozással, futáskor a futófelületek váltogatásával, és az izmok általános, jó edzettségi állapotban tartásával sokat lehet tenni az ilyen esetek megelőzéséért.

A cikk a Budai Egészségközpont ortopéd szakorvosainak közreműködésével készült.