Nehézkes és fájdalmas mozdulattá vált a térdhajlítás? Sőt, a korábbi hajlásszögben már nem is mozog az ízület? Ráadásul még egy kis csomót is ki tud tapintani a térdhajlatában? Akkor nagy valószínűséggel Baker-cisztája van. Ha még nem is hallott a betegségről, cikkünkből mindent megtudhat az egyre gyakoribb problémáról.

Hogyan alakul ki a Baker-ciszta?

A Baker-ciszta az elhanyagolt ízületi kopásból, illetve gyulladásból alakul ki. Noha a porckopás (artrózis) sokszor fájdalommal jár, a beteg abban bízva, hogy a fájdalom majd magától elmúlik, nem is gondol arra, hogy milyen károkat okoz ezzel magának. Az ízületek csontvégein az üvegporc ilyenkor még tovább vékonyodik, előrehaladott állapotban pedig feltöredezik, felülete egyenetlenné válik, apró porc részletek válhatnak le. Ezek a szabad porc részecskék az ízületi belhártya (szinovia) gyulladását okozzák. Ilyenkor több ízületi folyadék termelődhet. A szinoviális folyadékként nevezett anyag, egészséges viszonyok között, a porcok egymáson való „olajozott” mozgásáért felelős. A sérült ízület miatt felszaporodott folyadék a térdhajlatban kinyomódik és cisztát képez. A cisztában lévő folyadék, a fokozott nyomás miatt nem tud vissza szivárogni az ízületbe, orvosi beavatkozás szükséges. 

Milyen tünetei vannak?

Kezdetben nem okoz plusz tünetet a már meglévő ízületi kopással és gyulladással együtt járó panaszokon kívül. Előbb-utóbb azonban feltűnhet egy kis, lágy csomó is a térdhajlatban. Sokan ilyenkor megijednek, és rögtön rákra, ganglionra vagy zsírcsomóra gyanakodnak. A térdhajlatban azonban ezek a betegségek csak ritkán alakulnak ki.  Ahogy nő a Baker-ciszta, a környező ereket is elnyomhatja, aminek következtében a lábszár és boka területén duzzanat keletkezik. E mellett a térd hajlásszögét jelentősen csökkentheti.

Ritka esetben a ciszta szétrepedhet, és az összegyűlt szinoviális folyadék a kétfejű lábizomra szivároghat, miközben éles fájdalmat okoz a térdben, és a lábszár hátsó felében azt az érzetet keltheti, mintha víz csorogna benne.

Csak a műtét segíthet?

A Baker-ciszta egy már meglévő betegség tünete, ezért gyógyítása során elsősorban a kiváltó jelenséget (porckopás, ízületi gyulladás) kell kezelni.

Az első és legfontosabb a gyulladás megszüntetése. Ez általában kortikoszteroid tartalmú gyógyszerekkel történik. Az artrózis kezelésekor a legfontosabb cél a fájdalom csillapítása, az elvékonyodott porcanyag lehetőség szerinti pótlása, a porc további károsodásának megakadályozása. A konzervatív kezelés lényege, hogy a porcfelszínt regeneráló gyógyszereket kombinálják megfelelő gyógytornával és fizioterápiás (masszázs, gyógyfürdő) kezelésekkel. A porckopás kezdeti szakaszában, vagy porcsérülés esetében igen hatékony lehet a porc regenerációt elősegítő PRP (sajátvérből előállított thrombocyta suspenzió) ízületi injekció is. Komolyabb porckopásban eredményes lehet az ízületbe juttatott hyaluron készítmény, amely az ízületi felszínek súrlódását csökkenti azonnal, később viszont a porcállomány vízmegkötő képességének javításával elősegíti a terhelhetőség javulását.

Ha a ciszta már olyan nagy méretűre nőtt, hogy a kirepedés veszélye fenyegeti, az orvos leszívhatja a folyadékot egy tű segítségével. Ezt a beavatkozást gyakran ultrahangvezérléssel végzik. Ha a cisztában lévő folyadék besűrűsödik, akkor azt tűvel már nem lehet leszívni, ilyenkor a műtéti megoldás megfontolandó. Hasznos kiegészítő kezelés lehet még a jegelés, a láb tehermentesítése, pihentetése.

Mit tehetünk a porc egészsége érdekében?

A porc anyagcseréjét az egészséges szervezetben a rendszeres testmozgás segíti elő. Ilyenkor ugyanis az ízületi folyadékból tápanyagok kerülnek be a porcállományba, ezáltal táplálva, erősítve azt. Fontos ügyelnünk arra, hogy sportoláskor ne erőltessük túl magunkat, különösen az ízületeinket próbáljuk tehermentesíteni. Ezért fontos, hogy mindig melegítsünk be, edzés után pedig nyújtsunk. Ajánlatos a terhelést fokozatosan növelni, és két terhelés között megfelelő időt hagyni a pihenésre, a regenerálódásra. Fontos az is, hogy megfelelő mennyiségű (2-3 liternyi) folyadékot fogyasszunk naponta. Álló mozgásformáknál ügyeljünk a megfelelő lábbelire. A túlsúlyos sportolni vágyók pedig válasszanak inkább olyan mozgásformákat, amelyek végzése közben nem terhelik túl ízületüket, így például az úszás, kerékpározás, torna javasolt számukra.

Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.