A vállízület testünk egyik legösszetettebb és legmozgékonyabb része. Ennek azonban ára van: a váll igen sérülékeny, ráadásul többféle állapot, betegség is befolyásolhatja a mozgását. A tapasztalatok szerint a különböző vállproblémák nagyobb eséllyel jelentkeznek bizonyos életkorokban. Lássuk, melyek a leggyakoribb vállpanaszok a fiataloknál, a középkorúaknál, az időseknél, és hogyan lehet kezelni őket.

Instabilitás és vállficam – fiatalokat érintő gyakori vállproblémák

A tizen- és huszonévesek körében a leggyakoribb vállprobléma az ízületi instabilitás, illetve ennek következményeként a vállficam. A vállficam a leggyakoribb ficam az emberi testben, és előfordulása ebben a korosztályban a legjellemzőbb. Általában valamilyen hirtelen, nagy erejű külső hatás – például esés vagy sportbaleset – váltja ki. A vállízület anatómiai sajátossága, hogy a lapocka ízületi vályúja sekélyebb, mint a felkarcsont gömbölyű feje. Ezt a vályút egy porcos gyűrű egészíti ki, amely azonban sérülés esetén elszakadhat vagy leválhat, lehetővé téve, hogy a felkarcsont feje kiugorjon a helyéről. Ez a ficam leggyakrabban előrefelé történik, de előfordulhat hátrafelé vagy lefelé is.

Az első ficam után jelentősen megnő az ismételt ficamok esélye, különösen, ha nem történik megfelelő rehabilitáció. Ilyenkor a vállízület instabillá válik, az érintettek gyakran számolnak be arról, hogy nem bíznak a vállukban, és úgy érzik, bármikor „kimehet” újra. Az instabilitás kezelésében kulcsszerepet játszik a helyzetérzékelés fejlesztése, amelyet proprioceptív tréning és gyógytorna segítségével lehet elérni. Ha a konzervatív kezelések nem bizonyulnak elég hatékonynak, vállízületi stabilizáló műtétre lehet szükség. Az operáció típusát mindig a kezelőorvos választja meg az egyéni adottságok és a sérülés jellege alapján. A megfelelő utókezelés és rehabilitáció esetén az újabb ficamok előfordulási aránya jelentősen csökkenthető, akár a normál, sérülésmentes vállhoz hasonló szintre.

Gyulladásos eredetű vállfájdalmak: a középkorúak jellegzetes panaszai

A harmincas és negyvenes éveikben járó felnőttek gyakran szembesülnek olyan vállpanaszokkal, amelyek túlterhelés következtében alakulnak ki. Két gyakori probléma ebben az életkorban: a vállcsúcs fájdalom, valamint a vállizomban keletkező meszes lerakódások. 

A vállcsúcs fájdalom kialakulásához rendszerint ismétlődő, nagyerejű nyomóhatások vezetnek, különösen akkor, ha a karokat fej fölé emeljük. Ez a fajta terhelés gyakori például a konditermi edzések során. Ilyenkor nem kizárólag az izmok dolgoznak, hanem a testsúly egy része közvetlenül az ízületre nehezedik, ami idővel károsíthatja a porcréteget. Ennek következményeként kopásos folyamatok indulnak el, amelyek tompa, eleinte enyhe fájdalmat okoznak a vállcsúcs területén, majd a fájdalom mozgásra – különösen fej feletti tevékenységeknél – nyilallóvá és hirtelenné válik.

A vállizomban bekövetkező mészlerakódás egy másik típusú, de szintén gyulladásos kórkép, amely a harmincas-negyvenes korosztály esetén jellemző. A vállizomzatban mészkristályok rakódhatnak le, amelyeknek felépülése és lebomlása fájdalommal jár. A tünetek megjelenése változó: előfordulhat, hogy egy hirtelen mozdulat vált ki heves fájdalmat, amely néhány héten belül fokozatosan enyhül. Más esetekben a fájdalom lassan, fokozatosan erősödik, és nyugalomban, akár alvás közben is jelentkezhet.

Mindkét betegség kezelésénél gyógytorna, gyógyszeres fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés szerepel az elsődlegesen alkalmazott terápiák között. Amennyiben ezek nem hoznak kielégítő javulást, szóba jöhet az arthroszkópos műtét, amelyet kis, néhány milliméteres metszéseken keresztül végeznek el.

Rotátorköpeny-sérülés – az 50 év felettiek gyakori kórképe

Az ötvenes és hatvanas éveikben járóknál leggyakrabban a rotátorköpeny elváltozásai okoznak vállfájdalmakat. A vállízület stabilitását biztosító rotátorköpeny rugalmassága a kor előrehaladtával romlik, így egy komolyabb megerőltetés vagy trauma ebben az életszakaszban akár a rotátorköpeny gyulladását, szakadását is eredményezheti.

A rotátorköpeny-sérülés fájdalma mélyről jövő, tompa jellegű, és gyakran éjszaka erősödik, megzavarva az alvást. A fájdalomérzet emelésnél, oldal irányú mozgatásnál, illetve fej fölé nyúlásnál fokozódik. Sok esetben a kar emelése, forgatása nehézséget okoz, gyengeség, a váll mozgástartományának beszűkülés tapasztalható. A váll mozgatása közben kattanás, sercegés hallható. Fontos azonban tudni, hogy nem minden esetben jelentkezik fájdalom – előfordulhat tünetmentes szakadás is, különösen idős korban. A problémát nemcsak az életkor, hanem bizonyos sporttevékenységek és munkakörök is súlyosbíthatják, különösen azok, amelyek során a kar gyakran a fej fölé kerül (gyakori például kézilabdázók, röplabdázók, teniszezők, valamint villanyszerelők, festők, árufeltöltők körében).

A kezelés ebben az esetben is konzervatív módszerekkel kezdődik: gyógytorna, fizikoterápia, fájdalom- és gyulladáscsökkentők, valamint szükség esetén injekciós terápia alkalmazása javasolt. Ha ezek nem elegendőek, illetve ha a szakadás olyan mértékű, műtéti megoldás válhat szükségessé.

A vállízület kopása – az időskor természetes velejárója

Hatvan-hetven év felett a vállpanaszok többsége már kopásos eredetű. Az ízületi kopás (artrózis) során a csontok végeit borító porcréteg elvékonyodik, a csontfelszínek deformálódnak, és a mozgás fájdalmassá válik. A vállízület esetében ez a folyamat különösen nagy hatással van a mozgásképességre és az életminőségre. A fájdalom kezdetben csak terheléskor jelentkezik, később azonban állandósulhat, és a váll mozgástartománya is fokozatosan beszűkül.

A kezelés első vonala ebben az esetben is a konzervatív módszerekre épül: gyógytorna, fizikoterápia, fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszerek, valamint injekciós kezelések segíthet a tünetek enyhítésében. Ha azonban ezek hatástalanok maradnak, protézis beültetésére kerülhet sor. Az orvosok kétféle vállprotézis közül választanak: anatómiai protéziseket alkalmaznak abban az esetben, ha a rotátorköpeny épségben van, míg rotátorköpeny-sérülés esetén úgynevezett reverz protézis beültetését végzik.

Vállfájdalom: érdemes kezeltetni – életkortól függetlenül

A vállízület problémái szoros összefüggést mutatnak az életkorral, ugyanakkor a megfelelő életmóddal, terhelés elosztásával és időben megkezdett kezeléssel a legtöbb panasz hatékonyan kezelhető. A fájdalom nem szükségszerű velejárója az életkor előrehaladásának, és egyáltalán nem elkerülhetetlen. Ha vállfájdalmat tapasztalunk, érdemes minél előbb ortopéd szakorvoshoz fordulni, mert a korai diagnózis és kezelés jelentősen javítja a gyógyulás esélyeit – életkortól függetlenül.

A cikk a Budai Egészségközpont ortopéd szakorvosának közreműködésével készült el.