Az évek számának emelkedésével párhuzamosan nő az egyik leggyakoribb, az időskori életminőséget jelentősen rontó krónikus mozgásszervi betegség, a csontritkulás kockázata. Kiket fenyeget, és hogyan kerülhető el?
Életünk során csontjaink állandó cserélődésen, újjáépülésen mennek keresztül: miközben a csontszövet egy része leépül, folyamatosan új sejtek képződnek és ásványi anyagok (például kalcium) épülnek be. A csontegészség fenntartásához a lebontás és a csontépítés egyensúlyban tartása elengedhetetlen. Gyermekkorban az építő folyamatok dominálnak, a csonttömeg gyarapodása fiatal felnőttkorig (25-30 éves korig) folytatódik. A csontsűrűség kb. harmincéves korra éri el a maximumot. Ezután a csontszövetet leépítő folyamatok válnak meghatározóvá, és a csonttömeg lassan csökkenni kezd, ami idős korra kóros méreteket ölthet: csökken a csontok sűrűsége, szilárdsága is, így törékenyebbé, sérülékennyé válnak. A Nemzetközi Oszteoporózis Alapítvány adatai szerint az ötven éven felüliek körében minden harmadik nőt és minden ötödik férfit érint a csontritkulás, az oszteoporózis. Magyarországon is mintegy 900 ezer ember szenved ebben a betegségben.
Amit tudni kell a csontritkulásról
A csontsűrűség csökkenését több tényező befolyásolja. Ezek között vannak olyanok, amelyeken nem tudunk változtatni (ilyen az életkor, a nem, a genetikai öröklődés), de olyan életmódi elemek is, amelyek tudatos kontrolljával sokat tehetünk a csontritkulás ellen. A csontritkulás a nőket, különösen a változó korba lépve fokozottan fenyegeti, de az idős férfiaknál is gyakori. Nem ritkán betegségek (például hormonális eltérések, vesebetegség, diabétesz, alkoholizmus) következményeként vagy gyógyszerek (pl. szteroidok, epilepszia-gyógyszerek) szedése nyomán alakul ki. Elősegíti a folyamatot a mozgásszegény életmód, a D-vitaminhiány, a nem megfelelő kalciumbevitel, a kalcium felszívódását gátló, magas foszfortartalmú étrend, a dohányzás, az alkohol és a koffeintartalmú italok túlzott fogyasztása is. Az oszteoporózis tünetszegény, nemegyszer csak akkor derül ki, amikor már a csontok elvékonyodva törékennyé váltak és az első törés is bekövetkezik. A csonttömeg leépülését jelezheti a hát hajlottá válása, az idős korban bekövetkező testmagasság csökkenés is. Fontos lenne a betegség mielőbbi felismerése, szűrése, amihez fejlett diagnosztikai eszközök is rendelkezésre állnak.
Osteopenia: az oszteoporózist megelőző, a fokozott kockázatát jelző állapot
A diagnosztizált csontritkulásos esetek többszörösére becsülik az osteopenias betegek számát. Az osteopenia alacsonyabb (de még nem kóros mértékű) csontsűrűséget jelent, amelyet a szakorvosok egy része az oszteoporózist megelőző állapotnak tekint, bár nem minden esetben fejlődik ki belőle a csontritkulás. Mindenesetre azok a betegek, akiknél osteopeniat állapítanak meg, a csontritkulás és az amiatt bekövetkező csonttörés nagyobb kockázatának vannak kitéve. Osteopeniát okozhat a természetes öregedés folyamata, öröklött adottság, kiválthatják hormonális vagy felszívódási zavarral járó betegségek és életviteli hibák is.
Hogyan mérhető a csontsűrűség?
Az osteopenia vagy az oszteoporózis elsősorban a gerinc, a csípő és a csukló csontsűrűség méréséből állapítható meg (DXA). Ennek alapértéke az a normál csontsűrűség (T-score / pontszám: 1,0), amelyet az emberek általában harminc éves koruk körül érnek el. A 40 éves életkor feletti méréseket ehhez az alapértékhez hasonlítják és az úgynevezett T-score értékben adják meg. A -1,1 és -2,4 közötti értékű csontsűrűség számít osteopeniának. Azok pedig, akiknek T-score értéke -2,5 alatt van, már oszteoporózissal kell szembenézzenek. A csontsűrűség-mérés után fizikai, labor- és röntgenvizsgálat segít a diagnózis felállításában. A veszélyeztetettek (például változó korba lépett nők, hatvan évesnél idősebb férfiak, a felszívódási esetleg táplálkozási zavarral küzdő betegek, vesebetegek, a kemoterápián átesettek, vagy akiknek családjában volt már csontritkulásos beteg), jól teszik, ha rendszeresen részt vesznek csontsűrűség mérésen, szűrővizsgálaton. A legfontosabb pedig, hogy mindent tegyenek meg a csontritkulás kialakulása, súlyosbodása ellen.
Milyen lehetőségek vannak a csontritkulás megelőzésére?
A csontritkulás megelőzése fiatalkorban kezdődik, célja harmincéves korra a lehető legnagyobb csontsűrűség elérése. Ennek eszköze a kalciumban és vitaminokban gazdag étrend, az egészséges életmód és a rendszeres testmozgás. Osteopenia, vagyis csökkent csontsűrűség esetén is sokat lehet tenni az életmód megváltoztatásával a csontállomány újraépítéséért, megerősítéséért, például megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitellel, a dohányzásról való leszokással, az alkoholfogyasztás mérséklésével, erősítő mozgásformákkal. A kalciumnak legjobb forrásai a tej- és tejtermékek, a brokkoli, a kel; az apróhal, az olajos magvak (pl. mandula, dió); valamint a szója, a tofu. A D-vitamin képződéséhez napi 10-15 percnyi napfény szükséges, táplálékkal pedig tej, máj, tojás fogyasztásával juthatunk hozzá. A csontok erősítésére legjobbak az olyan mozgásformák, amelyek során a gravitációt kell leküzdeni: a futás, a gyaloglás, az aerobic, a súlyzó.
Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.
