A merev csontokat összekötő ízületek teszik lehetővé a mozgásunkat, a legkülönbözőbb irányú hely- és helyzetváltoztatást, a hajlékonyságot. Mit érdemes tudni ezekről a mozgásszervekről és hogyan óvhatjuk őket?

Csontjainkat rögzített, illetve mozgékony összeköttetések fűzik egybe, amelyek lehetnek egységes, egyszerű szerkezetűek és bonyolult felépítésűek is. Ezek teszik lehetővé, hogy mozoghassunk, vagy azt, hogy például a kezünkkel megragadhassunk tárgyakat. Ha a csontok összeköttetése folyamatos – szalagos, porcos összeköttetés vagy csontos egybeforradás –, akkor szinartrózisról (nem mozgó összeköttetésről) beszélünk. Ha pedig az összeköttetés állományában rés is található, akkor ízületekről van szó.

Az ízületeket a domború és homorú ízvégek, az ízületet a környezettől hermetikusan elzáró ízületi tok, és az ízületet összetartó, rögzítő ízületi szalagok alkotják. A porcot az adott ízület terhelésétől függően vastagabb (1–2 mm) vagy vékonyabb (néhány tized mm) üvegporcréteg borítja. Az egymásba illeszkedő porcok felületén ízületi folyadék gondoskodik a folyamatos kenésről, hogy minél kisebb legyen a súrlódás. A porcba a tápanyagok ebből a folyadékból kerülnek be, az ízületek mozgatása erősíti ezt a folyamatot. Ezért is fontos a rendszeres mozgás.

Változatos formájú ízületek

Az ízületek alakja és a mozgástartománya igen változatos.

• A könyök és a térd ízülete például az ajtózsanérhoz hasonlóan egy irányba engedi mozogni a hozzá ízesülő csontokat.
• A kéz- és lábujjak percei között az ún. hengerízület található.

Nagyobb mozgásszabadságot, több irányú mozgást biztosítanak az összetett, többtengelyű ízületek, amelyeknek két fajtája a tojás- és a nyeregízület.

• A csukló esetében a tojásízületnél egy gömbölyded végű csont illeszkedik egy másik csont kivájt mélyedésébe.
• A hüvelykujj alapjánál található nyeregízület többirányú, szélesebb tartományú mozgást tesz lehetővé, körkörösen is mozgatható.
• A legmozgékonyabb ízülettípus a soktengelyű gömbízület, ilyen van a medencében és a vállban.
• A forgóízületek (például a nyak forgóízülete) a hozzájuk kapcsolódó csontok egymáshoz képest való elfordítását is lehetővé teszik.
• Az állkapocsízület porckorongja is sokirányú mozgást tesz lehetővé: rágáskor le, fel, oldalra, előre és hátra is képes mozdulni az állkapocs.
• Érdekesség, hogy az emberi test legkisebb ízülete a középfülben van, a hangokat továbbító csontocskák hármasát köti össze.

Ízületi problémák

Az ízületek balesetes sérülései (rándulás, ficam, húzódás, törés) jelentős mozgásszervi fájdalmakkal járhatnak. Az ízületi szalagok megnyúlása (akár egy rossz lépés miatt) vagy külső erőhatás (esés vagy ütés) is okozhat ízületi sérülést. Ezekben az esetekben orvosi ellátásra van szükség, hogy minél előbb helyreállhasson az ízületek normál helyzete és működése, elkerülhető legyen az ízületi szövetek további károsodása.

A sérülések mellett az ízületek idült károsodása, kopása és gyulladásos megbetegedései is okozhatnak ízületi elváltozásokat. Túlerőltetés válthatja ki az ízületben lévő ín gyulladását, például a teniszkönyök esetében.
Az ízületek degenerációja, kopása (artrózis) is igen gyakori probléma, a hatvan évesnél idősebbek felénél jelentkezik, de elkezdődhet jóval fiatalabb korban is. Az ízületi porc leépülése, pusztulása, a porc rugalmatlanná válása lassú folyamat, sokáig nem okoz tüneteket, de hosszabb távon jelentős fájdalommal és a mozgás beszűkülésével jár.

Az artrózisos folyamat hátterében lehet az ízületi folyadék termelésének csökkenése, az ízületek egyenetlen terhelése (például gerincferdülés, vagy az alsó végtagok közti hosszkülönbség miatt), és kiválthatja az ízületi felszín korábbi sérülése is. Jellemző tünete az ízület körüli duzzanat, bőrpír, fájdalom, illetve a pihenés utáni ízületi merevség, ami reggelenként lassan oldódik.

A köztudatban reumaként ismert ízületi gyulladások (arthritisek) körébe számos betegség tartozik, hiszen a kiváltó okok közt szerepelnek a fizikai sérülések, kopások, külső hatások (például tartós hideg, huzat), különböző kórokozók is, de autoimmun betegség következménye is lehet ízületi gyulladás. Ízületi gyulladás leggyakrabban a térd-, a csípő-, a váll- és a könyökízületben fordul elő. Az ízület ödémás duzzanatának legjellemzőbb tünetei az ízületet borító bőrfelületen jelentkező bőrpír, melegség, láz.

Bizonyos, a szervezetbe bekerülő kórokozók is okozhatnak ízületi gyulladást, szinte minden életkorban.

A vázizomrendszer a pszichés állapotváltozásokra (stressz, szorongás, kimerültség, lelki trauma) is érzékenyen reagál, ezért a már meglévő csont- és ízületi kopásos folyamatok hatásait felerősítheti, egyes gyulladásos megbetegedések megjelenését elősegítheti.

Az ízületi problémák megelőzhetők

Mozgásszerveink egészségéért megfelelő életmóddal sokat tehetünk. Az egészséges, kiegyensúlyozott, kalciumban és vitaminban gazdag étrend védi a csontokat. A normál testtömeg megőrzése vagy helyreállítása segít abban, hogy a terhet viselő (például térd-, csípő) ízületek ne legyenek túlterhelve. A rendszeres mozgással tehetünk a legtöbbet, kiválasztva az adott életkorban, egészségi állapotban legmegfelelőbb mozgásformát és körülményeket. Ízületi gondok esetén kerülendők az ugrással, zökkenéssel, megtorpanásokkal, hirtelen irányváltásokkal járó mozgásformák (például a labdajátékok) és nem ajánlott a betonon való futás sem. A séta, a gyaloglás, a nordic walking, az úszás, a kerékpározás és a személyre szabott gyógytorna annál inkább javasolható. Az ízületek védelmében hasznosak lehetnek a szervezetbe különböző formában (szájon át, ízületbe vagy kötőszövetbe, izomba adott injekciók segítségével) a porcerősítő, -védő anyagokat tartalmazó készítmények is, például a kollagén, hialuronsav, a glukózamin-szulfát és a kondroitin-szulfát, de ezek alkalmazásával kapcsolatban érdemes kikérni reumatológus szakorvos tanácsát.

Amennyiben pszichés okok is közrejátszanak a tünetek megjelenésében, relaxációs tréning elsajátítása is szükséges lehet.

A cikk a Budai Egészségközpont reumatológus szakorvosainak közreműködésével készült.