Gerincoszlopunk felépítésében csigolyák és a köztük lévő porckorongok vesznek részt. Sajnos előfordul, hogy a csigolyatest állományában törés következik be, ezt nevezzük kompressziós csigolyaösszeroppanásnak.

A kompressziós csigolyaösszeroppanás hátterében leggyakrabban csontritkulás áll, de gerincdaganat is lehet kialakulásának oka. Csontritkulás esetén a csigolyák teherbíró képessége csökken, a kóros csontszerkezetű csigolyatest magába zömül és egy hirtelen, akár minimális erőhatás is megroppanthatja a csigolya testét. Ezzel szemben a normál csontszerkezetű, egészséges csigolyán csak nagy erőhatás, komoly baleset okozhat csigolyatörést.

A csigolyaösszeroppanás tünetei

Annak ellenére, hogy az oszteoportikus csigolyaösszeroppanás lehet néma is, a legtöbbször a fő tünet az állandósult, erős fájdalom, mely a beteg életét szinte elviselhetetlenné teheti. A fájdalom fekvésre enyhül, de terhelésre fokozódik, pl. a fekvő helyzetből való felülés megterhelő. Az összeroppanó csigolya nyomhatja a kilépő idegrostokat is, mely szintén fájdalommal jár. A fájdalmak esetenként nemcsak lokálisak, hanem távolabbra is húzódhatnak.

A másik fő tünet a gerinc alaki rendellenessége, a háti görbület (hétköznapi nevén púposodás). A csigolyaösszeroppanás miatt a gerincoszlop ugyanis megrövidül, előrefelé görbül és ennek következtében előrehajoló, görnyedt testtartás alakul ki, melyet kifózisnak nevezünk. Ez viszont a többi csigolyát is túlterheli, és a törésveszélyt fokozza.

További tünetei lehetnek a csigolyaösszeroppanásnak: testmagasság csökkenése, légzési nehézségek (a fájdalom minden légvételre és mozdulatra fokozódhat), étvágytalanság, alvászavar, depresszió, székrekedés. Ilyen panaszok esetén mielőbb orvoshoz kell fordulni, hogy fény derüljön a problémára és a kezelés mihamarabb megkezdődhessen!

A csigolyaösszeroppanás kezelése

A csigolyaösszeroppanás kezelése lehet konzervatív (nem műtéti) és műtéti.

Ha a fájdalmak jól uralhatók gyógyszerekkel, és a gerinc jelentősen nem deformálódik, továbbá ha a beteg járó, terhelőképessége megmarad a törés dacára, akkor először konzervatív kezelést szoktunk javasolni. Ennek részeként a kezelés első 3-4 napján szigorú fekvés ajánlott, lehetőség szerint kemény alapon. Ezzel párhuzamosan elindul a gyógyszeres terápia, melynek része, fájdalomcsillapítók, izomlazítók, valamint a csontsűrűség, és törési kockázat mértékétől függően a csontépítést elősegítő, vagy csontlebontást gátló készítmények adása, kalcium és D-vitamin pótlással. A kezelés kb. 5. napján elkezdődhet a fokozatos terheléssel járó gyógytorna gyógytornász vezetésével, melynek célja a hátizmok erősítése, tartáskorrekció. Ezzel egyidejűleg alkalmazhatóak egyéb fizioterápiás kezelések, pl. mágnesterápia és általános állapottól függően gyógyfürdő-kezelés (balneoterápia). Bevethető merev fűző (korzett) viselése is, melynek előnye, hogy csökkenti a törött csigolya terhelését, fájdalmát és javíthatja a gerinc stabilitását, terhelhetőségét. Bizonyos esetekben a rugalmas fűző is megfelelő külső támaszt adhat, ami alatt a háti izomzat sem renyhül annyira.

Ha a konzervatív terápia nem hoz számottevő javulást, vagy az ismételt röntgen vizsgálatok a törött csigolya progresszív alaki deformitását igazolják, akkor műtétre van szükség. A többnyire altatásban végzett beavatkozás során a gerincsebész a sérült csigolyába csontcementet juttat, ezzel visszaállítja a gerinc terhelhetőségét.

A csigolyaösszeroppanás megelőzése

A csontritkuláson alapuló csigolyaösszeroppanás megelőzésében elengedhetetlen:

• a napi rendszeres mozgás, pl. fél óra séta/kocogás, túrázás, biciklizés, kertészkedés, tánc stb.
• a kalciumban dús táplálkozás, ez napi 1000-1500 mg kalcium bevitelt jelent elsősorban élelmiszerek fogyasztásával,
• a D3-vitamin pótlása ősztől-kora tavaszig, még normális szérum D-vitamin szint esetén is ajánlatos, napi 1000-2000 NE D-vitamin bevitelével, de ideális a szérum D3- vitaminszinthez igazítani a napi dózist.

Ezen kívül fontos az alkohol- és cigaretta, túlzott kávéfogyasztás mellőzése, egészséges étkezési szokások beiktatása, esetleges túlsúly csökkentése, illetve a stressz minimalizálása. Mindemellett célszerű a kortól és csontsűrűség mértékétől, valamint a szedett oszteporózis elleni gyógyszertől függően, meghatározott időben csontsűrűségvizsgálatot végeztetni, hiszen a korai diagnózis kulcsfontosságú!

A cikk a Budai Egészségközpont gerincgyógyász szakorvosainak közreműködésével készült.