A tenisz- és golfkönyök fogalmát sokan ismerik, de azt már kevesebben tudják, hogy melyek a két állapot különbségei, és mikor kell velük orvoshoz fordulni.

Mit kell tudni a teniszkönyökről?

A teniszkönyök -epicondylitis lateralis humeri- már 200 éve ismert, kezelése mégis nehézségekbe ütközik. Teniszezők, squash-, tollaslabda-, asztalitenisz- és golfjátékosok, vívók betegsége, de nem csak sportolóknál fordulhat elő, ismétlődő mozgásokkal járó fizikai igénybevétel (villanyszerelők, szabók stb.) és vibrációs mozgások (légkalapács) által előidézett mikrotrauma eredményeként is létre jöhet.

Az alkari feszítőizmok (ECRB, extensor digitorum communis, ECRL és az extensor carpi ulnaris) a könyök külső oldalán található közös eredési pontja olyan kis területre összpontosul, hogy szorító mozdulatok hatására az adott területre kifejtett erők összhatása miatt a könyök rendkívül erős igénybevételnek vannak kitéve. Krónikus, visszatérő gyulladás alakul ki, melyet gyakran valamilyen „góc” tart fenn, ezért orvosa makacs panaszok esetén fül-orr-gégészeti-, fogászati-, urológiai- és gasztroenterológiai vizsgálatot is kérhet a diagnózis pontosítása érdekében.

Hirtelen kialakult vagy lassan fokozódó fájdalom jelentkezik az alkar feszítő izomzatában, az eredési pont nyomásra és ütögetésre érzékeny, gyengül a szorító erő, a csukló behajlítása intenzív fájdalommal jár. A beteg képtelen megfogni tárgyakat, csavaró és tekerő mozdulatokat elvégezni. Képalkotó vizsgálatok elvégzésére akkor kerülhet sor, ha más betegséget ki kell zárni. Szükséges elkülöníteni az úgynevezett alagút-szindrómáktól, egyéb ízületi elváltozásoktól, vagy a nyaki gerincből kiinduló ideggyöki fájdalomtól.

Miben különbözik a golfkönyök?

Golfkönyök -epicondylitis medialis humeri- esetében a könyök belső felszíne nyomásérzékeny, a csukló-, kéz- és az ujjak hátra feszítése intenzív fájdalommal jár, akkor alakul ki, ha az alkar hajlító izmai vannak túlzott igénybevételnek kitéve.

Hogyan kezeljük a tenisz- és golfkönyököt?

A kezelés első lépése mindkét epicondylitis esetén a fájdalom és a gyulladás csökkentése nem szteroid típusú gyógyszerekkel (NSAID) lokálisan és szájon át. A tehermentesítés sokszor akár három hétig is szükséges lehet annak ellenére, hogy a betegek legnagyobb része nehezen vagy egyáltalán nem tudja ezt kivitelezni (munka, kisgyermek, egyedül élők). Mégis, a megerőltető mozdulatok mellőzésével, a végtag nyugalomba helyezésével, gyógytornával és nyújtással jól kezelhető a fájdalmas állapot. Amikor a beteg már kezet tud rázni, elkezdődhet a gyógytorna: izometrikus gyakorlatok, dinamikus gyakorlatok, rugalmassági gyakorlatok végzése.

Visszatérő, nem múló panaszok esetén fizikoterápia (ultrahangos vagy galván-áram kezelés, szeletív ingeráram vagy interferencia kezelés) jön szóba, továbbá SMR hengerezés, lökéshullám terápiával, manuálterápia kezeléssel, válogatott esetekben szteroid injekció adásával vagy külső merevítő viselésével kezelhető. Az irodalom szerint az Excentrikus tréning az eredményeket nem javítja, ellenben a konzervatív kezelésekkel együtt a gyógyulást 4 hétre rövidítheti le.

Az esetek elenyésző részében a konzervatív kezelés fél-, egy év múltán sem vezet eredményre, ilyenkor műtéti beavatkozás szükséges (a degeneratív részeket kimetszve a zsugorodott ín-eredéseket a belső- vagy a külső csontdudorról leválasztják az orvosok). Műtét után 8-10 hétig kerülni kell a túlzott igénybevételt, mely idő második felében gyógytornára van szükség.

A cikk a Budai Egészségközpont ortopéd szakorvosának segítségével készült el.