Cikkünkből megtudhatja, hogy mikor válik elkerülhetetlenné az orvosi beavatkozás, és ennek milyen típusai, eljárásai vannak.

Miért a műtét? (indikációk):

Abszolút indikáció: egy műtétnél ezt akkor mondjuk, hogyha a műtét elmaradása a beteg életét súlyosan veszélyezteti, illetve a beteg olyan végleges funkciókiesést szenvedne el, ami a későbbiekben az életminőségét jelentősen rontaná (bénulások, széklet vizelet inkontinencia, súlyos járászavar stb.) vagy az állapotában olyan fokú romlás következne be, ami a későbbiekben nagy valószínűséggel visszafordíthatatlan. Ide sorolhatjuk még a súlyos fájdalomszindrómát is.

Elemző tanulmányunk folytatása arról, hogy hogyan befolyásolják az egyes sporttevékenységek és a fizikai aktivitás a krónikus derékfájdalmat. 

Dr. Purebl György, Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet munkatársának több cikkének összefoglalásaként készült el az alábbi írás, amely arról szól, hogy az alvás egyike a legnehezebben vizsgálható élettani működéseknek. Az álmok szimbolikáját pedig kifejezetten óvatosan kell kezelni, nem szabad messzemenő következtetéseket levonni belőlük az emberre nézve, inkább mindenkinek érdemes inkább a saját álmaihoz való viszonyával foglalkoznia.

Abba kell hagyni, el- vagy újra kell kezdeni a fizikai aktivitást, vagy az egyes sporttevékenységet a krónikus derékfájdalom esetén? – gyakran visszatérő kérdések a gerincproblémával küzdő Páciensek részéről.

Kutatási eredmények egybehangzóan kimutatták, hogy a kardiovaszkuláris panaszok összefüggésben állnak az intenzív negatív érzelmeinkkel. Egy friss tanulmány a korábbi eredményeket összegezve azt találta, hogy a dühkitöréseket követő két órán belül nagyobb valószínűséggel alakulhat ki súlyos szív-érrendszeri probléma. A European Heart Journal című folyóiratban megjelent írás szerint az idegeskedő, dühös embereknél 4,74%-kal nagyobb valószínűséggel alakul ki szívinfarktus, és 3,62%-kal nagyobb valószínűséggel alakul ki agyi érkatasztrófa azokhoz képest, akik a vizsgált időszak alatt nem számoltak be ilyen érzelmekről.

Mai cikkünkben Szent-Györgi Albert egy korábbi előadását osztjuk meg Önökkel, melynek alapján mérlegelhetnek arra vonatkozóan, hogy a gyermekek testi épülése milyen problémákba ütközött közel nyolcvan évvel ezelőtt: azt pedig önmagában mindenki érzékelheti, hogy ezek a szavak milyen aktualitással bírnak napjainkban.

A mozgásszegény, ülő életmód ma már a gyermekkorban is általános. Ennek hatására a gyermekek és fiatalok körében rendkívül elterjedté vált a tartáshiba: már az óvodáskorban 62 %-ban fordul elő (Pellet Sándor ortopéd szűrései Gödöllőn), s ez az iskolai évek alatt sem csökken. A középiskolások között 80 %-ra tehető azon tanulók aránya, akiknél vagy tartáshiba van (kb. 65 %), vagy kezelendő fiatalkori gerincbetegség (Scheuermann kór és valódi scoliosis, együtt kb. 15 %) (Fejérdy Gábor ortopéd szűrései Kismaroson és Budapesten, Lazáry Áron ortopéd és munkatársai szűrései Pásztón, Szentgotthárdon és Budapesten). – A tartáshiba persze még nem betegség, de ha úgy marad, akkor a gerinc fiatal felnőttkori porckopásának az előhírnökévé válhat. Mindez meglehetősen ijesztő, és a szülők jól teszik, ha felfigyelnek erre a veszélyre.

Az iskolatáska cipelése elvileg jó is lehetne a gyermek egészségének: teher alatt nő a pálma, mondják, és van benne igazság. Hiszen ha a gyermekeinket minden nehézségtől megóvjuk, akkor hogyan edződnek hozzá az élet sok megoldandó helyzetéhez, feladatához? Ha sosem visznek terhet, hogyan erősödjenek a csontjaik és az izmaik? A csontokba ugyanis éppen akkor épül be a kálcium, ha a gravitáció ellenében végzünk izommozgást. A teher cipelése pedig éppen ezt eredményezi. Ugyanígy, ha a buszon, villamoson mindig ülve utazik a kiskorból már kinőtt gyermek, fiatal, akkor megint csak megfosztjuk őt a gravitáció ellenében végzendő izommunkától és a koordináció fejlődését segítő helyzet gyakorlásától.

Akkor most mit csináljunk? Cipeljen a gyerek iskolatáskát, vagy mi vigyük helyette? És ha mindenképpen cipelnie kell, akkor milyen legyen a táska?

Írásunk első részében bemutattuk a mozgásszervi szűrés lehetőségeit az iskolákban, második részében pedig a közvetett és közvetlen megelőzésről értekezünk.

Cikkünk az iskolai mozgásszervi szűrési, megelőzési vizsgálataiba nyújt bevezetést egy olyan teljes körű reprezentációban, mely elősegíti a gyermekek vizsgálatát, védelmét és kezelési lehetőségeit.