Az ínhüvelygyulladás egyik leggyakoribb klinikai kézsebészeti probléma, ami pokoli kínokat okoz, és gyógyulása gyakran hosszú hetekig is eltart. Összegyűjtöttük a 10 legfontosabb tudnivalót az ínhüvelygyulladásról a kialakulásától kezdve a gyógyításán át egészen a megelőzéséig.

1. Mindenek előtt érdemes tisztázni az ínhüvely anatómiáját!

Az ízületek mozgatását az izmok az inak közvetítésével végezzük. Az inak az ízületek környezetében egy védőhüvelyben, ún. ínhüvelyben haladnak. Az összetett felépítésű ínhüvely egy kettős falú cső, amely belhártyájában termelődő ízületi nedv segíti az inat a szabad mozgásában és védi a felületét a sérüléstől.

2. Hol találunk ínhüvelyeket a testben?

Ínhüvellyel körülvett inakat főleg a csukló és a boka körül találunk, ezért itt a leggyakoribb ennek gyulladása is. Nagyon gyakori a hüvelykujj oldalánál lévő feszítő inak túlterheléses gyulladása. Jellemző még a csukló feszítő ínhüvelyeinek gyulladása, mely sokféle túlterhelésre, megerőltetésre kialakulhat, de a csuklóhajlítók gyulladása sokszor valamilyen általános gyulladásos betegség (pl. sokízületi gyulladás, autoimmun betegségek) része, de létrejöhet többek között olyan túlterhelésekre, ami valamilyen eszköz használatával jár.

3. Mik az ínhüvelygyulladás leggyakoribb okai?

Az egyhangú, sokszor ismétlődő mozgás, mechanikus irritáció, leggyakrabban a kéz, csukló, alkar inain ínhüvelygyulladást eredményezhet. Igen gyakran jelentkezik házimunkát végzőknél, billentyűzetet, egeret, mobilt rendszeresen használóknál, zenészeknél, vagy bármely túlerőltetés következtében. A betegség kialakulhat nemcsak mechanikai irritáció, hanem sérülés során elszenvedett fertőzés következtében is. Viszonylag gyakran megjelenik cukorbetegeknél is, bár ennek oka nem ismert.

4. Milyen tünetek jelezik, hogy ínhüvelygyulladásunk van?

Az egyirányú krónikus terhelés hatására kezdetben felszaporodik a belhártya által termelt folyadék, majd az így kialakult feszülés okozta panasz, mint szúró, égő fájdalom uralja a képet. Mozgatáskor akár hallható, érezhető kattanás figyelhetünk meg. A gyulladás egyes makacs, vagy elhanyagolt esetben krónikussá válhat. Az ínhüvelyek külső falának, vagy az ínhüvelyek szájadékában kialakuló megvastagodás az ín szabad mozgását gátolja, így alakulhat ki a pattanó ujj.

5. Milyen típusai vannak az ínhüvelygyulladásnak?

Lehet a gyulladás akut, folyadékos, de lehet krónikus, amikor az ín mozgatásakor ropogást (krepitációt) is érezhetünk, vagy akár az ínhüvely hegesedésével járó (sztenotizáló) forma is létezik.

6. Hogyan zajlik az ínhüvelygyulladás diagnózisa?

A kórelőzmény, a fizikális vizsgálat általában elegendő a kórisme megállapításához, de röntgen vizsgálat a csontos struktúra megítéléséhez többnyire szükséges lehet. Kiegészítően ultrahang, akár MR vizsgálat készülhet, mellyel a lágyrészek, az ín, az ízületi tok, a szalagok, és az ízület porc borítéka is megítélhető, láthatóvá válik a megvastagodott ínhüvely és a gyulladásos folyadék is.

7. Hogyan kezeljük az ínhüvelygyulladást?

Elsődleges a végtag nyugalomba helyezése, rögzítése, ez lehet rugalmas pólya, vagy előrehaladott esetben történhet akár gipszsínes merev rögzítéssel is. Ma már leggyakrabban műanyag rögzítőt, ún. orthézist használunk. Fontos a lokális, nem szteroid-tartalmú gyulladáscsökkentő kenőcsök és tapaszok alkalmazása, kiegészítve fizikoterápiával, helyileg hűtéssel (jégzselé), de szükség lehet a nem szteroid hatóanyagú gyulladáscsökkentő gyógyszerek szájon át történő alkalmazására is.

8. Mit tegyünk, ha az otthoni kezelés már nem elég?

Bizonyos makacs esetekben szteroid injekciót adunk az ínhüvelybe. Kitartó eredménytelen konzervatív kezelést követően, nem szűnő gyulladások esetén megoldást jelenthet a műtéti beavatkozás, ennek során a beszűkült ínhüvelyt megnyitják és a felhalmozódott gyulladásos szövetet eltávolítják.

9. Mennyi ideig tart a gyógyulás?

A gyógyulás általában hetekig eltart, ezért igen türelmesnek kell kennünk, és nem szabad megszakítanunk a kötelezően előírt pihenést még akkor sem, ha már nem érezzük olyan erősnek a fájdalmat.

10. Hogyan előzhetjük meg a bajt?

Előzzük meg az elváltozás kialakulását, kerüljük a monoton, mechanikai sérülésre hajlamosító mozdulatsorokat, rendszeresen mozgassuk át a végtagot. Ha már kialakult a baj, kezdjük el időben a kezelést, gyanús jel esetében pihentessük a végtagot, hogy mielőbb visszanyerje a terhelhetőségét. Idültté váló gyulladásos elváltozások esetében gondoljuk a szervezetet érintő általános gyulladásos folyamat jelenlétére (pl. gócra).

Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.