Gyakori kórkép az ágyéki gerinc instabilitásából származó derékfájdalom. A fizioterápia hatékony gyógymód lehet a funkcionális instabilitás kezelésében. Milyen anatómia elváltozások állhat a háttérben? Melyek az ágyéki gerincet stabilizáló fő izomcsoportok? 

 .

Az ízületek stabilitását Panjabi 1992-ben megjelent munkája után három alrendszerre oszthatjuk. Ez áll aktív rendszerből (izomzat), passzív rendszerből (szalagok, tok, egyéb) és az idegrendszerből (motoros kontroll). Ha ez a három rendszer intakt, akkor optimális stabilitás áll fenn, az ízület nem terhelődik túl vagy kórosan.

A passzív rendszer zavara létrejöhet traumásan, vagyis sérülés okán. Ha az ízület stabilitása a passzív stabilizátorok elégtelensége miatt olyan mértékű, hogy strukturálisnak tekinthető az instabilitás, akkor a terápia rendszerint műtéti. A műtéttel helyreállítják az elveszett vagy csökkent stabilitást.

Előfordul azonban, hogy az instabilitás degeneratív módon jön létre. Ez annyit jelent, nem nagy erőbehatás vagy sérülés hatására alakul ki a folyamat, hanem a terhelésre esetleg túlterhelésre jön létre.  Itt megemlíteném az instabilitás egy különleges formáját a spondylolisthesist. 

Az ízületeket tekintve a gerinc anatómiai sajátossága a porckorong, mely funkciói közé tartozik a mozgás szegmentum stabilitásának fenntartása is. Ha porckorongsérv alakul ki, akkor a csigolyák közti távolság is csökken és ezzel a mozgás szegmentum stabilitása is csökken. Az instabilitás mértéke szabja meg, hogy a terápia műtéti vagy konzervatív. Gerincen végzett műtétek közül ilyen a fúziós műtét.

Az ágyéki gerinc esetén a passzív struktúrák mellett négy mélyen fekvő izomzat felel az ízület lokális stabilitásáért. Ezek felsorolás szerűen:

• musculus transversus abdominis (mély haránt hasizom) – ez az izom a hasizmok rétegei közül a legmélyebben fekszik, aktivációja következtében megfeszít az ágyéki gerincnél egy kötőszövetes lemezt. Stabilitását nem egy csigolyán keresztül (szegmentálisan) éri el, hanem az egész ágyéki gerincet magába ölelve.

• mély musculi multifidii (mélyen elhelyezkedő hátizmok egyike) – ez az izom közvetlen rajta fekszik a csigolyákat összekötő kisízületeken. Az izomrostok lefutása miatt ha ez az izom megfeszül, akkor összetartja a gerincet és nem a gerinc hátrahajlását hozza létre.

• medencefenék izomzat – a medencefenék izomzat alatt a farcsont, ülő gumók és a szeméremcsont közötti területet fedő izomzat. Ennek a négyszögletes területnek elsősorban az elülső fele vesz részt az ágyéki gerinc stabilitásában.

• rekeszizom – elválasztja a hasüreget és a mellkasüreget. Egészen a negyedik ágyéki csigolyáig tart az eredése. Minden izomnak van eredése és tapadása. A rekesz izomzat részben az ágyéki csigolya testek elülső feléről ered. A medencefenék és a rekeszizom a hasűri nyomás fokozás útján vesz részt az ágyéki gerinc aktív stabilizációjában.

Különlegessége ezeknek az izmoknak, hogy úgynevezett koaktivációban működnek, tehát optimális esetben ez a négy csoport együtt dolgozik. A mélyen fekvő izmok egy másik jellemzője, hogy alacsony intenzitáson hosszú ideig képesek működni és elmozdulástól függetlenül aktívak. Ez jelenti, hogy mindegy, hogy előre hajol, hátra vagy netán a karját, vagy lábát emeli a mélyen fekvő stabilizáló rendszer már a mozdulat megtétele előtt aktiválódik függetlenül a mozgás irányától. Kutatások kimutatták, hogy krónikus ágyéki gerinc fájdalom esetén ennek a mély rendszernek a zavara áll fenn. Ezeknek a diszfunkcióknak a detektálása, vagyis felfedése fizoterapeuta feladatkörébe tartozik.

Nem szabad a felületes izomzatról sem megfeledkezni. Ezek a felületen a bőr és az alatta fekvő kötőszövet vastagságától függően látható, tapintható izmok a globális stabilitásért felelnek. Felépítsük alapvetően különbözik a mélyen fekvő izmokétól. A két rendszernek egyensúlyban kell lennie.  Előfordulhat tehát, hogy erős felületes has- és hátizomzattal rendelkezik, a betegnek mégis fáj a dereka. Előfordulhat az is, hogy a felületes (globális) izomzat gyengesége áll a gerincprobléma hátterében. Az is lehet, hogy mindkét rendszer suboptimális, nem megfelelő.

Az idegrendszerre mozgáson keresztül próbálunk hatni, ami hatással lehet a fájdalomra. A mozgás lehet passzív, mint például a manuálterápia során végzett ízületi mobilizáció vagy lehet aktív. Aktív torna során az beteg maga végzi a gyakorlatot.

A fizioterápia hatásmechanizmusa az aktív rendszer működtetésén és az idegrendszer regulációján, szabályozásán keresztül érvényesül. A passzív elemekre csak korlátozottan van hatással.

Ha orvosától, gyógytornászától az hallja, hogy instabil a gerince vagy túl sok mozgás jön létre az ízületen belül akkor egy vagy több alrendszer zavara áll a háttérben. Ha elégtelenül stabilizálnak az izmok, vagy túlságosan lazává válik az ízület akkor az ízületen belül túlmozgás jöhet létre. Ez a túlmozgás pedig az ott lévő lágyrészek irritációjához vagy mikrosérüléséhez vezethet. Jelenleg ez a tudományos magyarázata az instabilitás eredetű lokális fájdalomnak. Fizioterápiával a funkcionális instabilitást lehet hatékonyan kezelni. Ha az instabilitás olyan mértékű, hogy strukturálisnak tekinthető akkor műtéti helyreállításra van szükség.

Az elvégzett gyakorlatok nem protokollszerűek, hanem mindig individuálisan kiválasztottak. A betegvizsgálat, fizikális vizsgálat alapján választja ki a fizioterapeuta a megfelelő gyakorlatokat.  A szakemberek a lehető legpontosabb diagnózis felállításához különböző technikákat, eszközöket alkalmaznak. Egy ilyen eszköz a SpinalMouse.

Ha derékfájdalomtól szenved keressen fel egy szakembert, aki egy részletes betegvizsgálat után az Ön saját problémájának figyelembevételével állít össze egy terápiás tervet. Ilyen esetben óva intenék mindenkit attól, hogy az interneten fellelhető protokollszerű gyakorlatsorokat otthon felügyelet nélkül végezze. Valóban ötletes, remek gyakorlatokat lehet találni és ezek preventív jelleggel végezhetők is, de a terápiában minden beavatkozást céllal végzünk, ez alól egy aktív tornagyakorlat sem kivétel.

A cikk szerzője a Budai Egészségközpont Kft. és az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.