Gerinckímélő sorozatunk következő részében a helyes fekvéssel és az ágyból való felkeléssel ismertetjük meg kedves Olvasóinkat.

A helyes fekvéskor az ágy közepesen kemény, nem süppedős és nem gödrös, így a gerinc megközelítőleg vízszintesen, egyenesen tud elhelyezkedni háton és oldalt fekvő helyzetben is. A nagyon kemény fekhely akut derékfájás esetén hasznos lehet néhány napig (hogy erre ne kelljen külön ágyat tartanunk, ilyenkor betehetünk az ágyba egy kemény felületet, vagy leköltözhetünk a földre).

Helyes fekvéskor a párna a nyakunk alatt csak annyira emeli a fejet, hogy a nyakunk feleslegesen ne feszüljön.

Helytelen fekvéskor az ágy puha és/vagy gödrös, így a gerinc nem tud egyenesen (megközelítőleg vízszintesen) elhelyezkedni, sőt, minden testhelyzet-változtatáskor nagyobb erőt kell kifejtenünk, hiszen előbb fel kell emelkednünk a „mélyedésből”, aztán tudunk fordulni. Ilyenkor a kisízületek könnyen megrándulhatnak, előidézve vagy fokozva a derékfájdalmat.

Helytelen fekvés az is, ha a párna túl magas, így a nyakunk, esetleg a derekunk is hajlított helyzetben van, ahelyett, hogy egyenesen, megközelítőleg vízszintesen lenne, s így a gerinc a fekvés által várt tehermentesítése, azaz pihenése csorbát szenved.

Fekvésből felkelés

Helyesen úgy kell az ágyból felkelni, hogy oldalunkra fordulunk, azután az alul fekvő alkarunkra és könyökünkre támaszkodva feltoljuk a törzsünket, miközben a lábunkat az ágy oldalán már lelógatjuk.

A gerincet terheli, ha háton fekvő helyzetből, lendületből ülünk fel. Ekkor a deréktájon káros nyíró erők ébrednek.

A sorozat hét részből áll, a következő részben az emeléshez adunk fontos útmutatásokat. 

A cikk az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült. Képek: Z Szabó Zoltán.