A fejfájás igen gyakori panasz, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A krónikus fejfájások egy része a nyaki gerincből ered. Milyen képet mutat a nyaki gerincből eredő fejfájás? Milyen tényezők befolyásolják? Mely fizioterápiás módszerek állnak rendelkezésre? Mindezekről olvashat az alábbi összefoglaló cikkben.

A fejfájás a leggyakoribb fájdalom panaszok közé tartozik. A globális népesség 66%-át érinti, minden életkorban előfordulhat és a munkaképtelenség egyik fő okát képezi. Erőteljesen befolyásolja az életminőséget, és jelentős szocio-ökonomikus hatással bír. A népesség 96%-a szenved élete során valamikor fejfájástól. A krónikus fejfájások 15-20%- a sorolható a nyaki gerincből eredő fejfájások közé.

A fejfájásokat alapvetően két csoportra oszthatjuk:

• primer (pl.: migrén, tenziós típusú, cluster fejfájás)
• szekunder (a fejfájás hátterében valamilyen definiálható ok, struktúra áll, pl.: cervicogén fejfájás, fertőzések, fej-nyak trauma)

A nyaki gerincből eredő fejfájást cervicogén fejfájásnak nevezi az orvostudomány. Az innen eredő fejfájás jellemzően mérsékelt vagy közepesen erős, egy oldali (ritkábban kétoldali), nem lüktető, nem vágó vagy szúró, hanem mély, tompa fájdalom, amely a tarkó, a halánték, a homlok és a szem környékén fordul elő, és a tarkó területéről indul ki. Kezdetekor epizodikus, mely később folyamatossá válik, és a nyaki gerinc mozgatásával, fenntartott helyzettel provokálható, valamint a tarkó területe is nyomásérzékennyé válik, a nyaki gerincmozgás pedig jellemzően beszűkül.

A fejfájások szerteágazó patofiziológiája miatt nem lehet csak a tünetek alapján a diagnózist felállítani. Ezért az első klasszifikáció konzekvensen a tünetek alapján történik, ezt követően pedig a klinikai vizsgálat, vagyis a nyaki gerinc funkcionális vizsgálata a differenciáldiagnózis felállításához nyújt segítséget.

Diagnosztikai nehézséget okoz a különböző fejfájás típusok együttes előfordulása vagy a primer fejfájáshoz gyakran társuló nyaki gerinc panasz. Tehát nyaki gerinc panasz és fejfájás együttes megléte nem jelenti egyértelműen azt, hogy cervicogén fejfájásról van szó. Az orvos által cervicogén fejfájással diagnosztizált beteg a fizioterápiás kezelés megkezdésekor egy részletes betegvizsgálaton esik át. Első lépésben az anamnézis során a fizioterapeuta rögzíti a panaszok pontos helyét, jellegét, erősségét, előfordulásának gyakoriságát és a provokáló tényezőket.

A betegvizsgálat része a fejfájást fenntartó tényezők felmérése:

• fizikai megerőltetés
• pszichés stressz
• hormonális hatások
• rossz látás
• időjárás változás
• alvás, diéták, táplálkozási szokások

A fizikális vizsgálat elsősorban a nyaki gerinc mozgás vizsgálatán és az izomzatban fellelhető diszfunkció feltérképezéséből áll. A kórképnél gyakran tapasztalható a felső nyaki gerinc szakaszon fájdalommal kísért mozgásbeszűkülés, az izomzat feszessége, nyomás érzékenysége. A terápiás metódus lehet aktív torna, manuálterápia vagy a lágyrészek feszességét oldó technika, módszer, illetve lehet ezeknek a kombinációja. Cervicogén fejfájásnál gyakran található előre helyezett fejtartás, ezt a beteg aktív részvételével korrigáljuk, ezzel az izomzat optimális aktivitására és a megváltozott testkép helyreállítására is megtanítjuk a beteget. A betegek sokszor nem érzékelik a megváltozott tartásukat. Az izomzatban fellelhető funkció zavart aktívan, gyakorlatokkal is kezeljük. Javasolt a fizioterapeuta által megtanított gyakorlatot vagy gyakorlatokat a betegnek önállóan naponta többször elvégeznie.

A kezelés sikerességét, tempóját nagymértékben befolyásolja a beteg aktív, motivált részvétele a terápiában. A fejfájást fenntartó faktorokat, tényezőket csak a beteg önmaga képes megszüntetni, csökkenteni. A beteggondozás interdiszciplináris feladat, mely orvos, gyógytornász, dietetikus és egyéb területek szakembereinek együttműködésén alapul.

A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.