Idén januárban is emberek milliói tesznek újévi fogadalmakat, és körülbelül ugyanennyien fogják megszegni azokat, annak ellenére, hogy a legjobb szándék vezérli őket. Mi lehet az oka annak, hogy ilyen sokan nem tartják be a fogadalmukat?
Egy amerikai internetes oldal felmérése szerint olvasóik az újévben szeretnének többet olvasni, utazni, nem megfogadni semmit, valami új hobbit tanulni, rendszerezetten élni, több időt a családjukkal tölteni, spórolni, maximálisan élvezni az életet, de legfőképp karcsúak és fittek kívánnak lenni.
Egy másik, angliai oldal korábbi felmérése még többféle kívánságot sorol fel, a teljesség igénye nélkül csak néhányat említünk: kevesebb csokoládét enni, gyakrabban járni templomba, letenni a jogsit, kevesebbet használni a közösségi oldalakat, több vizet, kevesebb kávét inni, állatot tartani, több időt tölteni a családdal, barátokkal, megtanulni egy új nyelvet. A lista élén azonban itt is az életmódváltás, azaz a több mozgás, az egészséges táplálkozás, kevesebb alkoholfogyasztás, a dohányzásról való leszokás vágya áll.
Ismerős, ugye?
A lista ugyan a nyugati országok lakosságának közvéleményét mutatja, abban azonban nagyon hasonlítunk hozzájuk, hogy a december nálunk is az ünneplés, mások és önmagunk kényeztetésének a hónapja. Ilyenkor inkább megengedjük magunknak, hogy többet együnk, több alkoholt fogyasszunk és kevesebbet mozogjunk, mint máskor, de közben érezzük, hogy ez csak egy átmeneti időszak, nem élvezhetjük ezeket a végtelenségig. A decemberi kényeztetés idején kellemesen érezzük magunkat, kevés dolgot várunk el magunktól, nem igazán törődünk a nélkülözés gondolatával. Január eleje az első alkalom, amikor megálljt parancsolhatunk magunknak, amikor gyakorolhatjuk az önfegyelmet. Az újévet gyakran ruházzuk fel mágikus erővel, mintha azt várnánk tőle, hogy akkor az önfegyelem magától beindul. Ez néhány napig így is lehet, de egy idő után ránk tör az az érzés, hogy megfosztottak minket valamitől. Elkezdjük zokon venni azokat a szabályokat, amiket magunknak tűztünk ki, ránk tör a csalódottság érzése, lázongunk, és máris régi szokásaink rabságában találjuk magunkat.
Mi lehetett a baj?
Az időzítés.
Január elseje nem feltétlenül a legjobb alkalom arra, hogy elkötelezzük magunkat bizonyos életmódbeli változások mellett; nincs semmi mágikus ebben az időpontban.
Túl sok ember vélekedik úgy az újévi fogadalmakról, mintha azok büntetések volnának korábbi bűnös viselkedésükért.
A büntetés ellen azonban leggyakrabban fellázadunk, akkor is, ha az a büntetés saját magunknak szól.
Azok a változtatások, amiket megpróbálunk véghezvinni, gyakran teljesen eltérnek a normális, hétköznapi, megszokott életvitelünktől, így nagyon nehéz fenntartani azokat.
Ha újévi fogadalmakat teszünk, és szeretnénk kitartani mellettük, érdemes ugyanúgy kezelni őket, mint bármilyen más célokat. A fogadalmak betartásához ugyanúgy, mint bármilyen cél eléréséhez, felkészülésre, fegyelemre és kitartásra van szükség, különösen az életmódváltás kapcsán, ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is megírtuk.
9 tanács, amivel könnyebb lesz betartani az újévi fogadalmakat:
- Kérdezzük meg magunktól, hogy tényleg akarunk-e változtatni a viselkedésünkön, vagy csak úgy érezzük, ezt mások várják el tőlünk. Ha úgy gondoljuk, érzelmileg még nem értünk meg a változtatásra, keressünk egy másik időpontot.
- Egyszerre csak egy viselkedésen változtassunk! Inkább válasszunk kisebb, elérhető célokat a teljes év során, mint egy nagyot január elsején!
- Állítsunk fel reális célokat! Fontos, hogy a változtatás fokozatos legyen, hiszen így nagyobb a valószínűsége annak, hogy az új viselkedés könnyebben beépül az életvitelünkbe.
- A célokat konkrétan fogalmazzuk meg! Nem elég az, hogy változtatni akarunk, ki kell jelölni a célhoz vezető fontos lépéseket! A cél felé haladva így le tudjuk majd mérni, hogy haladunk, és közben számos megerősítést kaphatunk a viselkedésünkről.
- Ne várjunk el tökéletes viselkedést saját magunktól, de túl nagy teret se engedjünk magunknak! Ha túl szigorúak vagyunk önmagunkhoz, hamar fel fogjuk adni, ha pedig túl sokat engedünk meg magunknak, előbb-utóbb azon kapjuk magunkat, hogy visszatértünk a régi viselkedéshez.
- Készüljünk fel azokra a szituációkra, amikor kísértés ér minket, például amikor valaki egy italt vagy egy finom süteményt kínál nekünk. Döntsük el előre, hogy igennel vagy nemmel felelünk majd ezekre a kérdésekre, és számoljunk a következményekkel.
- Gyakran emlékeztessük magunkat arra, hogy miért tettük a fogadalmat! Nem csak azért, mert büntetni szeretnénk magunkat, hanem azért, mert hosszú távú előnyei lesznek az életmódváltozásnak.
- Annak érdekében, hogy kitartsunk az elhatározásunk mellett, úgy kell rá tekintenünk, mint egy ajándékra, amit saját magunknak adunk. Kellemetlen érzések a változtatás során előfordulhatnak, ezeket azonban érdemes úgy felfognunk, mint egy átmeneti időszakot, ami nem akadálya a siker elérésének.
- Beszéljünk valakivel, aki tud segíteni, osszuk meg családtagjainkkal és barátainkkal, hogy mire törekszünk! Ők megfelelő támogatást nyújthatnak, de segítenek abban is, hogy újra és újra megerősítsenek minket.
Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ pszichológus munkatársainak közreműködésével.