A pajzsmirigyhormonok közvetlen hatással vannak a csontépítésre, a csontbontásra, és igen fontosak a csontrendszer egészséges fejlődéséhez. De vajon hogyan növelik a napjaikban egyre gyakoribb pajzsmirigy problémák a csonttörés kockázatát és hogyan lassítják a csontritkulásból fakadó törések gyógyulását?
Pajzsmirigy rendellenességek és mozgásszervi problémák
A mozgásszervi megbetegedések jelentős részének hátterében - a csont-izomrendszeri kóros állapotokban - sokszor valamilyen endokrinológiai kórkép (a belső elválasztású mirigyek működésének zavara), elsősorban a pajzsmirigy funkció anomáliája áll.
Csontvesztés és fokozott törési kockázat
Ismert tény, hogy a másodlagos (szekunder) oszteoporozis leggyakoribb oka, - a gyomor-bélrendszeri megbetegedéseken és felszívódási zavarokon túl - valamiféle endokrin kórkép. Szekunder oszteoporozisról ugyanis akkor beszélünk, ha ismert egy jól körülírható betegség vagy állapot, mely csontvesztéshez és fokozott törési kockázathoz vezet.
A pajzsmirigy-alulműködés fokozott törési kockázatot eredményez
Az egyik leggyakrabban előforduló pajzsmirigybetegség azonban a pajzsmirigy alulműködése (hypothyreosis), mely idősebbeknél fordul elő sűrűbben. A 60 év feletti nők mintegy tíz százaléka szenved szubklinikus (kezdődő) pajzsmirigy-alulműködésben és 5-10-szer nagyobb százalékban, mint a férfiak.
Kevésbé ismert az a tény, hogy a pajzsmirigyhormonok hiánya, vagy alulműködése is a csontanyagcsere rendellenességével jár, de a hypothyreosisban a BMD magasabb, vagy normális. Ennek ellenére a betegeket fokozott törési kockázat jellemzi, a mechanizmus még nem teljesen tisztázott. A csontépülés és csontbontás is jelentősen lelassul, a pajzsmirigy stimuláló hormon (TSH) - amelynek szérumszintje hypothyreosisban emelkedett - a csontforgalom negatív szabályozója.
Pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő, posztmenopauzás nőknél nagyobb a csípőtörési rizikó
Ugyancsak több tanulmány igazolta azt is, hogy azoknak a posztmenopauzás betegeknek, akiknek elsősorban autoimmun eredetű szubklinikus hypothyreosisuk volt, nagyobb volt a csípőtörési rizikójuk, mint a normális pajzsmirigy funkciójú posztmenopauzás nőknek. Hypothyreosis mind a trabekularis (csontgerendák), mind a kortikalis (a csont külső héja) területen alacsony csontforgalomhoz vezet, csökkentve a csontbontó sejtek csontfelszívódást, és a csontépítő sejtek csontépítést elősegítő folyamatát, vagyis lelassítva a csont újraképződését. A csontátépülési ciklus a normálishoz képest elhúzódóbb lesz. Döntően az ásványosodási fázis,- a kalcium és egyéb nyomelem csontba épülése- nyúlik meg, és ennek köszönhetően romlik a csont minősége, mely fokozza csonttörési rizikót.
A pajzsmirigy alulműködése és túlműködése is fokozza a törési kockázatot
Pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreosis) esetén tehát megnövekszik, pajzsmirigy-túlműködés (hyperthyreosis) esetén pedig csökken az ásványosodás, aminek káros következménye lesz a csont tömegére és erejére nézve, és mindkét pajzsmirigybetegségben nő a törési rizikó. A csont számára a csontminőség és a törési rizikó szempontjából egy viszonylag állandó pajzsmirigyhormon szint az ideális. Fiziológiás mennyiségű pajzsmirigyhormon szükséges a normális kalcium és csontanyagcsere fenntartásához.
Elhúzódó törésgyógyulásnál is érdemes gyanakodnunk
A pajzsmirigy túlműködése vagy alulműködése esetén a beteget a megfelelő belgyógyászati-endokrinológiai szakellátásra kell irányítani, hisz a 2-3 szoros fokozott törési kockázat a kezelés beállítása után is évekig fennmaradhat. Ezért javasoljuk a tünetmentes egyéneknél is a pajzsmirigy funkció szorosabb ellenőrzését, illetve szűrővizsgálatát a veszélyeztetett korcsoportban, oszteporotikus töréseknél, valamint az elhúzódó törésgyógyulásnál.
Tudjon meg többet a pajzsmirigy-túlműködés és pajzsmirigy-alulműködés csontokra gyakorolt hatásairól!
Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.