Ha egy szülő jót akar a csemetéjének, akkor kisgyerek korától egészen a felnőtté válásáig figyel arra, hogy rendszeresen mozogjon.

A rendszeres mozgás alapvető fontosságú az egészséges testi, lelki, szellemi fejlődéshez, és nem mindegy, hogy mit és mennyit sportol a gyerek. A fizikai aktivitás ugyanis rengeteg előnnyel jár: fejleszti a gyerek izomzatát, erősíti növekvő csontozatát, fejleszti a motorikus képességeit, javítja a koordinációját, de még az immunrendszerét is erősítheti.

Ugyancsak jelentősek a fizikai aktivitás lelki és szellemi előnyei: a rendszeresen mozgó gyerek kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, vidámabb inaktív társaihoz képest és könnyebben, jobban tanul, jobb a memóriája. Aki gyerekként napi szinten mozgott, abból felnőttként is jó eséllyel egészséges életmódot folytató, sportoló ember lesz, akit elkerül a népbetegségnek számító elhízás, cukorbetegség vagy a gerincproblémák.

Mozgás, nem feltétlenül sport

Szándékosan mozgásról és nem sportról beszélünk, ugyanis nem csak a sport jelenthet hasznos mozgást gyerekkorban. Minden életkor más, de főleg a kisebb gyerekeknél a séta a bölcsibe vagy az oviba, a játszóterezés, a szaladgálás a kertben, a fogócska vagy bújócska a barátokkal ugyanolyan teljes értékű mozgás, mint valamilyen kötöttebb mozgásos feladat teljesítése. Éppen ezért például bölcsődés korban nem is kell ilyen feladatokat adni, a kismotorozás, vagy még inkább a kevésbé veszélyes futóbiciklizés, a labdázás, hintázás bőven megfelel. Minden szülő látja, hogy mennyi mozgástól fárad el a gyereke, ebben a korban egy-másfél óra is elég lehet, a lényeg a napi rendszerességen van.

Mozgás óvodás korban

Akinek van óvodás gyereke, az tudja: ebben a korban óriási a mozgásigény. A gyerekek fáradhatatlannak tűnnek, egy több órás kirándulás vagy sportprogram után is képesek tovább szaladgálni, ugrálni. Ilyenkor a legnagyobb a mozgásigény: ideális esetben a gyerekeknek legalább napi két órát kellene – lehetőleg a szabadban – mozgással tölteniük. A legjobb, ha ennek az időnek a fele szabad játék (ide tartozik az óvoda udvarán szaladgálás és a játszóterezés is), a fele pedig valamilyen strukturáltabb mozgás.

Az óvoda alatt már elkezdhetnek ismerkedni a gyerekek a különböző sportokkal: az úszással, labdajátékokkal, atlétikával, korcsolyával, különböző táncokkal, sőt, akár a küzdősportok alapjaival is. A lényeg, hogy ne legyen rajtuk semmilyen teljesítménykényszer: ha úgy akarják, akár havonta kipróbálhatnak egy másik sportágat, az a fontos, hogy örömet találjanak a mozgásban. Éppen ezért a versenyhelyzeteket még kerülni kell, mert elveheti a gyerek kedvét és önbizalmát a mozgástól.

Sport az általános iskolában

Ebben a korban már jóval nehezebb elérni, hogy a gyerek rendszeresen tudjon mozogni. Egyrészt az iskolával új terhek rakódnak rá, leckét kell írni, másfelől egyre jobban izgatja őket a képernyő: a tévézés, számítógépezés, telefonozás. Mégis nagyon fontos, hogy minden nap legalább egy órát mozogjanak, aminek a teljesítését hazánkban megkönnyíti a 2010-es években bevezetett kötelező mindennapos testnevelés. Természetesen nagyon fontos, hogy a gyerekek örömmel vegyenek részt ebben és ezt a szülők buzdítása is segítse. A testnevelés órákon túl azonban még napi további 20-30 perc mozgás mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az egészséges fejlődéshez szükséges napi 60 perc teljesüljön (hiszen a 45 perces testnevelés órán vannak mozgás nélkül töltött percek is). A kiegészítő mozgásba beleszámít az is, ha a gyerek gyalogol és nem autón szállítják, vagy lépcsőn megy és nem lift viszi, de jó, ha valami mozgásos társas játékra kerül sor (érdemes ilyenekre megtanítani a mai gyerekeket is).

Később, 10 éves kor felett már ki lehet választani a legjobban szeretett sportágat, és arra koncentrálni. Ebben az időszakban már a versenyhelyzeteknek is több a haszna, mint a kára. Ilyen korra a gyerekek elkezdik jobban érteni és élvezni a csapatjátékokat, megértik a bonyolultabb szabályokat és értékelik a közösen elért sikert is. Így népszerű körükben a kosárlabda, a foci, a röplabda vagy a kézilabda. A lényeg azonban továbbra is az, hogy a mozgás elsősorban az örömről, és ne a teljesítményről szóljon.

Mozgás kamaszkorban

Kamaszkorban a gyerekek óriási változásokon mennek keresztül, radikálisan átalakul a test, és lelkileg is megterhelő ez az időszak. A hormonális változások mindenkire másképp hatnak: van, aki hirtelen megnyúlik, magas és sovány lesz, nem tud mit kezdeni hosszúra nyúlt végtagjaival. Mások meghíznak, szégyellni kezdik a testüket, a stresszhelyzetre még több evéssel reagálnak.

Bármelyik típusba tartozik is a kamasz, a mozgás mindenképpen javíthat a helyzetén. A rendszeres sport segít az ilyen korban kialakuló vagy a padban görnyedés miatt súlyosbodó gerincproblémák megelőzésében, kezelésében, izomzatot és csontot erősít, de legalább ilyen fontos a mentális és szociális szerepe. A rendszeresen sportoló fiatal így levezetheti az iskolai stresszt, jobb viszonyban lesz a testével, nagyobb lesz az önbizalma. A sport közösségi élmény (az edzések miatt még az egyéni sportok is), segít a szocializációban, az ismerkedésben. Ráadásul kutatások szerint még a memóriát is javítja.

Kamaszkorban is fontos része a napi egyórás mozgás-szükségletnek a mindennapos testnevelésben történő lelkes részvétel – ennek elérésére az iskolának, a gyerekeknek és a szülőknek közösen érdemes törekedniük.

Ebben a korban már szinte bármi, még a “felnőttes” sportok is választhatóak, megfelelő felügyelet, edzői segítség mellett akár a súlyzós, konditermi edzések, a küzdősportok (birkózás, karate, cselgáncs), a lovaglás, a görkorcsolya, a gördeszka, a vízilabda vagy a hoki is.

A cikk az Országos Gerincgyógyászati Központ prevenciós igazgatójának közreműködésével készült.