A csontritkulás hazánkban minden tizedik embert érint, de a korai formákat is számítva még ennél is gyakoribb lehet az előfordulása. A páciensek sokszor hosszú ideig nem tapasztalnak tüneteket, ezért nem is tudnak a betegségükről, pedig az idejében felfedezett csontvesztési folyamatok megfelelő kezeléssel gyógyíthatóak.

Csontritkulás során csökken a csontok kalcium tartalma, ami miatt fokozódhat a törési kockázat. Sokszor a betegek az első csonttörés után szereznek tudomást a problémájukról, de a szakemberek számára a háti görbület fokozódása, vagy a testmagasság csökkenése már árulkodó jel lehet. A pontos diagnózis felállításához alkalmas módszer a csontsűrűség vizsgálata, vagyis az oszteodenzitometria. Ennek segítségével az orvosok pontos, számszerűsített adatokat kapnak a csontok állapotáról.

Hogyan zajlik a csontsűrűségvizsgálat?

Az oszteodenzitometria röntgensugárzás segítségével kivitelezett fájdalommentes mérés, amely kb. 15 percet vesz igénybe. A vizsgálat olyan esetben nem végezhető el, amikor röntgensugárzással kapcsolatban bármilyen ellenjavallat fennáll (például a várandósság). A régebben csak alkaron végzett vizsgálat volt, ezt felváltotta a pontosabb adatokat szolgáló 3 régióban történő mérés (a csípőtájék, az ágyéki gerinc és az alkar műszeres vizsgálata). A legtöbb felderítetlen törés a csigolyák területén fordul elő. A kialakult törés legtöbbször fájdalmat okoz, a későbbiekben fokozott háti görbületet (kifózist) eredményezhet. A következményes rossz tartás során megváltozik a törzs egyensúlyi helyzete és állandósuló háti fájdalom jelentkezhet.

Mikor beszélünk csontritkulásról?

Az oszteodenzitometria során számos paraméter meghatározása történik. Ebből kiemelendő a T-score érték mérése, mely alapján három csoport különíthető el. Az első kategóriába a „-1”-es értékig a normál, egészséges csontozatú páciensek tartoznak. Akik esetében a T-score „-1” és „-2,5” közötti, átmeneti zónába sorolhatók, vagyis a csontvesztés megindult, ez az oszteopénia állapota. A „-2,5”-ös értéktől beszélünk oszteoporózisról, csontritkulásról. Ez a csoport kezelendő, mivel ilyen esetben nagyobb mértékű csontvesztés áll fenn.

Hogyan változik csontjaink összetétele az élet során?

A csonttömeg gyerekkorban folyamatosan növekszik, majd fiatal felnőttkorban beáll egy egyensúlyi állapot. 50 éves kor környékén, illetve hölgyeknél a menopauza után elindulhat a csontvesztés folyamata. A csontsűrűség mérés ezért ebben a korban ajánlott, de bizonyos autoimmun és hormonális betegségek, pajzsmirigy túlműködés és felszívódási zavarokkal járó bélbetegségek esetén, D-vitamin hiányos állapotokban korábban is érdemes elvégezni a vizsgálatot. Hogy kinél alakul ki a csontritkulás, azt a csonttömeg, a genetikai háttér és az életmód határozza meg.

Megelőzhető-e a csontritkulás?

Aki tenni szeretne a csontvesztés ellen, annak helyes táplálkozással, a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás kerülésével, a megfelelő mennyiségű mozgással, van lehetősége megóvni csontjai egészségét. A mozgáshiány következtében előtérbe kerülnek a csont anyagcseréjében a lebontó folyamatok, míg a rendszeres mozgás (például 1,5-2 óra gyaloglás) a csontfelépítő folyamatokat aktiválja. Tejtermékek, olajos magvak (mandula, dió, mogyoró, mák, mákolaj) fogyasztásával természetes formában pótolható a kalcium, melyből naponta 1000-1500 mg a maximális szükséglete a felnőtt szervezetnek. Az ajánlott napi adagot nem célszerű átlépni, ezért csak akkor alkalmazzunk kalcium tartalmú étrend kiegészítőket, ha az étkezések során nem viszünk be elegendő mennyiséget. Amennyiben kialakult a csontritkulás, már gyógyszeres kezelés szükséges, ez kiegészítendő mozgásterápiákkal, melyek által összességében sikerrel kezelhető az oszteoporózis.

A cikk a Budai Egészségközpont reumatológusának közreműködésével készült.