Ha valaki gerincbántalmakkal küzd, csak valamilyen fizikai okra, kopásra vagy sérülésre gondol, pedig előfordulhat, hogy a baj kialakulásához a stressz is jelentősen hozzájárult.
Egy bizonyos kor felett szinte mindenki érintenek a különböző gerinccel kapcsolatos problémák. Van, akinek a háta, másnak a dereka vagy a nyaka fáj, feszül, húzódik. Mindez nem meglepő, hiszen a gerincünk eredetileg a négylábon járáshoz fejlődött ki. Azzal, hogy az ember felegyenesedett, a gerincet extra terhelésnek tette ki, egyfajta természetellenes helyzetbe kényszerítette. Így érthető, hogy 40-50-60 éves kor után a gerinc degeneratív, vagyis kopásos megbetegedései szinte általánosnak tekinthetők.
A modern életvitel szintén nem kedvez a gerinc egészségének. Szinte egész nap ülünk, a munkahelyen a monitor, a mobiltelefon képernyője felett görnyedünk, majd ülünk az autóban és otthon is, olvasás, tévézés, evés közben. Kevés idő jut a testmozgásra, sokan egészségtelenül étkeznek, emiatt a gerincet is terhelő túlsúllyal küzdenek. Emellett bizonyos daganatos betegségek és sérülések is okozhatnak gerincfájdalmat.
Kevésbé köztudott, hogy a fentieken kívül mentális tényezők is hozzájárulhatnak bizonyos gerincbetegségek kialakulásához. Pedig az összefüggés létezik: sok esetben a degeneratív gerincbetegségek kialakulását krónikus stressz, nagyfokú mentális túlterheltség előzi meg. Ez lehet munkahelyi leterheltség, válás, szakítás, haláleset a családban, bármilyen krízis hozzájárulhat a gerinc állapotromlásához. Egy több, mint nyolcezer ember bevonásával készült 2021-es kutatás eredménye szerint a súlyos stressz a krónikus derékfájás kockázatát 2,8-szorosára növelte.
„Sok teher van a vállán” – mondjuk, ha valakinek sok gondja, feladata, felelőssége van. Ez képes valóban a vállakra és a gerincre nehezedni, hiszen a gerinc a szervezet csigolyákból, porckorongokból, kisízületekből és izmokból álló tartóoszlopa. A krónikus stressz hatására azonban a nyaki, háti, deréktáji vagy akár a mellkasi izmok folyamatosan megfeszülhetnek, és nem tudják ellátni a funkciójukat. Az izmok megfeszülése önmagában is fájdalmas lehet, ráadásul ez az állapot több terhet ró a többi struktúrára, például a csigolyákra, ami felgyorsíthatja a degeneratív folyamatokat, és akár porckorongsérv kialakulásához is vezethet.
A beteg sokszor ördögi körbe kerül, hiszen a krónikus fájdalom rontja az életminőségét, ami továbbnöveli benne a stresszt. Ráadásul a fájdalom miatt nem tud vagy nincs kedve annyit mozogni, mint korábban, ami ugyancsak fokozhatja az állapota romlását.
Természetesen nem lehet teljesen stresszmentesen élni, de a stressz mértéke csökkenthető. Egyfelől megfelelő mennyiségű alvással, a munkától független elfoglaltságokkal, az egyéni preferenciáknak megfelelő rekreációval. Másfelől léteznek különböző stresszkezelő technikák, mint például a meditáció, a relaxáció, az autogén tréning, vagy akár a hipnoterápia. Mindenekelőtt azonban érdemes szakember (pszichológus, pszichiáter) segítségével végiggondolni, hogy milyen testi, lelki folyamatok juttattak el minket a fájdalom kialakulásához és fennmaradásához, és mit tehetünk azért, hogy ezeket az okokat – ha lehetséges – felszámoljuk az életünkben.
A cikk elkészítésében a Budai Egészségközpont pszichológusai közreműködtek.
