Mai cikkünkben Szent-Györgi Albert egy korábbi előadását osztjuk meg Önökkel, melynek alapján mérlegelhetnek arra vonatkozóan, hogy a gyermekek testi épülése milyen problémákba ütközött közel nyolcvan évvel ezelőtt: azt pedig önmagában mindenki érzékelheti, hogy ezek a szavak milyen aktualitással bírnak napjainkban.
A mozgásszegény, ülő életmód ma már a gyermekkorban is általános. Ennek hatására a gyermekek és fiatalok körében rendkívül elterjedté vált a tartáshiba: már az óvodáskorban 62 %-ban fordul elő (Pellet Sándor ortopéd szűrései Gödöllőn), s ez az iskolai évek alatt sem csökken. A középiskolások között 80 %-ra tehető azon tanulók aránya, akiknél vagy tartáshiba van (kb. 65 %), vagy kezelendő fiatalkori gerincbetegség (Scheuermann kór és valódi scoliosis, együtt kb. 15 %) (Fejérdy Gábor ortopéd szűrései Kismaroson és Budapesten, Lazáry Áron ortopéd és munkatársai szűrései Pásztón, Szentgotthárdon és Budapesten). – A tartáshiba persze még nem betegség, de ha úgy marad, akkor a gerinc fiatal felnőttkori porckopásának az előhírnökévé válhat. Mindez meglehetősen ijesztő, és a szülők jól teszik, ha felfigyelnek erre a veszélyre.
Az iskolatáska cipelése elvileg jó is lehetne a gyermek egészségének: teher alatt nő a pálma, mondják, és van benne igazság. Hiszen ha a gyermekeinket minden nehézségtől megóvjuk, akkor hogyan edződnek hozzá az élet sok megoldandó helyzetéhez, feladatához? Ha sosem visznek terhet, hogyan erősödjenek a csontjaik és az izmaik? A csontokba ugyanis éppen akkor épül be a kálcium, ha a gravitáció ellenében végzünk izommozgást. A teher cipelése pedig éppen ezt eredményezi. Ugyanígy, ha a buszon, villamoson mindig ülve utazik a kiskorból már kinőtt gyermek, fiatal, akkor megint csak megfosztjuk őt a gravitáció ellenében végzendő izommunkától és a koordináció fejlődését segítő helyzet gyakorlásától.
Akkor most mit csináljunk? Cipeljen a gyerek iskolatáskát, vagy mi vigyük helyette? És ha mindenképpen cipelnie kell, akkor milyen legyen a táska?
Írásunk első részében bemutattuk a mozgásszervi szűrés lehetőségeit az iskolákban, második részében pedig a közvetett és közvetlen megelőzésről értekezünk.
Cikkünk az iskolai mozgásszervi szűrési, megelőzési vizsgálataiba nyújt bevezetést egy olyan teljes körű reprezentációban, mely elősegíti a gyermekek vizsgálatát, védelmét és kezelési lehetőségeit.
Jelen fejezetünk és írásunk célja, hogy ismertessük a leggyakoribb gerincbetegségek okait, tüneteit. Prezentációnkat azokkal a gerinc rendellenességekkel (ez esetben a degeneratív kórképpel) kezdjük, mely miatt a páciens leginkább orvoshoz fordul, s mely betegségcsoport és az azt kísérő tünetegyüttes életünknek leginkább természetes velejárója.
A gerincgyógyászat legrangosabb szaklapjában, a The Spine Journalban jelent meg idén márciusában közlemény, amelyben az elsődlegesen gerinc eredetű daganatban szenvedő betegek túlélését becsülő új pontrendszert ismertették a szerzők. Az új túlélést becsülő pontrendszer alapjául az Országos Gerincgyógyászati Központ saját adatbázisa szolgált, amelyben minden, egészen az Intézet működésének kezdetétől gondozott elsődlegesen gerincdaganatos beteg klinikai adatai szerepelnek.
Az alábbi cikkben a Magyar Orvosi Kamara elnökének írt állásfoglalást olvashatja, amely felhívja a figyelmet a tartásjavításra és a gyermekek gerincvédelmére.
Gerincünk főbb régióiról és a társuló fontosabb kórképekről már több írásunk jelent meg honlapunkon, de nem tettünk még említést a ritka, de igen kellemetlen, fájdalmas állapotról, amely gerincünk legalsó szakaszát, a farokcsontot érinti. A téma aktualitását sürgeti a jelen hazai kellemetlen, csúszós, számos esési veszélyt magában rejtő időjárás is.
Mozgásszegény, ülő életmódunk ma már a gyermekek osztályrésze is: ők is a TV, video, számítógép és autó korában élnek. Ha már sokat ülünk, legalább jó széken és jó testtartással ülnénk.
