A mindennapos gerinckíméletre még akkor is fontos odafigyelni, ha különösebb gerincproblémákkal nem rendelkezünk. Sorozatunk soron következő részében a helyes ülés technikáiról szólunk.

A cikk megpróbálja bemutatni azt a kevésbé ismert szindrómát, amely néha megtévesztheti a vizsgálót is a gerincbetegségek tünettanával való nagyfokú hasonlóság miatt.

Sokan úgy gondolják, hogy Hamstring egy híres ortopédus volt, és ez egy szerzői név. Az eredet magyarázata sokkal egyszerűbb. A szó az angol ham (azaz  sonka, jelen esetben a combunk hátsó izomzata és a zsír) és a string (húr) szavakból ered. A név találóan próbálja érzékeltetni a nevezett izomcsoport megfeszüléséből, meghúzódásából adódó tünetek együttesét.

"A zene lelket önt az univerzumba, szárnyakat ad az elmének, röpteti a képzeletet, és életet lehel mindenbe.” (Platon)

A zene szinte egyidős az emberiséggel, lélekre gyakorolt jótékony hatásával a fenti idézet tanulsága szerint pedig már az ókori görögök is tisztában voltak. Jelen cikkünkben az elmúlt évtized tudományos eredményeinek felhasználásával támasztom alá a nagy görög filozófus gondolatának érvényességét kórházi körülmények között, műtétre váró és azon átesett páciensek esetében.

Fogadják szeretettel kedves Olvasóink összeállításunk második részét arról, hogyan kímélhetik hatékonyan gerincüket a mindennapokban. Tanácsaink hasznára válnak azoknak is, akiknek gerincbetegsége nem igényel műtétet, illetve mindenki számára a gerinc védelme érdekében.

A mozgásszervi panaszok között leggyakrabban a fájdalom, a mozgásbeszűkülés, a tartás- és  járás megváltozása szerepel. A mozgásszervrendszert érintő betegségek és állapotok interdiszciplináris terápiájának része a fizioterápia. A fizioterápia lehet a klasszikus értelemben vett gyógytorna, tehát a betegek önállóan, aktívan gyakorlatokat végeznek. Ez az úgynevezett „hands off” technikák közé tartozik. A fizioterapeuta, ha szükséges a gyakorlat pontos elvégzésének céljából szóban vagy kézzel (taktilissegítség) korrigálhatja a beteget. A mozgás tehát lehet aktív és lehet passzív is. Passzív mozgást nevezik ízületi mobilizációnak is, ami a gerinc esetében a passzív fiziológiás intervertebrális mozgást és a passzív járulékos intervertebrális mozgást jelent. A passzív mozgás vizsgálat a „hands on” technikák közé tartozik, tágabb értelemben a manuálterápia tárgykörébe tartozik. 

Multicentrikus, randomizált klinikai vizsgálat keretén belül brit kutatóorvosok összehasonlították a gördülő talpú és sima talpú cipők terápiás hatékonyságát az idült derékfájdalommal élők körében. Vizsgálatuk eredményét a gerincgyógyászat egyik legrangosabb újságjában, a Spine-ban tették közzé.

Az elmúlt évtizedben reklámok sorozata hirdette, hogy a gördülő talpú cipők viselése csökkenteni fogja a derékfájdalmat. Tették ezt annak ellenére, hogy nem volt hivatalos, tudományosan alátámasztott, erős bizonyítékuk az állításuk alátámasztására.

Fogadják szeretettel kedves Olvasóink összeállításunkat arról, hogyan kímélhetik hatékonyan gerincüket. Tanácsaink hasznára válnak azoknak is, akiknek gerincbetegsége nem igényel műtétet, illetve mindenki számára a gerinc védelme érdekében.

Sokszorosával terheljük gerincünket, ha azt nem megfelelően használjuk, ennek következménye működési zavart, szerkezeti károsodást okozhat. Ezért fontosnak tarjuk bemutatni Önöknek a helyes testtartás mivoltát, hogy evvel is igyekezzünk megelőzni a gerincbetegségeket illetve, hogy Önök is tevőleges szereplői legyenek a gyógyulási folyamatoknak.

Egy gerincműtét nagyfokú megterhelést jelent az egész szervezet számára: a műtét során szöveteket vágnak meg vagy távolítanak el, esetenként pedig valamilyen idegen anyagot (implantátumot) ültetnek be az eltávolított szövetek pótlására, az altatás utóhatása időnként jóval a műtétet követően is érezhető, az erős fájdalomcsillapítók pedig számtalan mellékhatással bírhatnak, az egyszerű émelygéstől egészen a függőség kialakulásáig. Mindezek miatt a műtét utáni felépülés is igen összetett és bonyolult folyamat, amire azonban a beteg előre felkészíthető.

A korosodó gerinc változásai címmel már írtunk a gerincünket érintő, az öregedéssel együtt járó strukturális átalakulásokról, azok tünettanáról és a rizikó tényezőkről. Mindazok a gerincre ható változások a gerinc alkotó elemeiben, amelyek az öregedéssel járnak együtt, módosítják a gerinc normális élettani görbületeit, a gerinc biomechanikáját, előidézve az ezzel együtt járó funkcionális károsodásokat, csökkent terhelhetőséget, az egyensúlyvesztést és a fájdalmat. Ezért jelen ismertetőnkben külön említenénk a törések szempontjából az egyik legfontosabb kockázati faktort, az esésveszélyt, amelyet a csigolyák alaki és funkcionális rendellenessége, valamint a korral, inaktivitással járó izomtömeg vesztesége, az izom elfajulása okoz.