A krónikus fájdalom-szindróma, a túlsúly és az elhízottság összefüggésével már foglalkoztunk több ízben, most egy amerikai kutatás adatait ismertetjük.

E rövid összefoglaló eredeti tanulmánya a San Diegói Egyetem, valamint a Washingtoni Egyetem Iker Regisztrációs Központjából származik.

Számos közlemény foglalkozott a krónikus fájdalommal járó kórképek és a túlsúly, valamint az elhízás együttes megjelenésével, mely betegségek külön-külön is, de együttesen pedig additív (összeadódva) járulnak hozzá az életminőség jelentős romlásához, olykor súlyos károsodást, fogyatékosságot vagy rokkantságot okozva. Ezek az állapotok felelősek az orvosi vizitek és az egészségügyi költségek jelentős részéért.

„Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!” (Mark Twain)

Érzett már olyat, hogy gondolatai elkalandoznak, a múlton rágódik vagy éppen a jövő foglalkoztatja? Mindegyikünkkel megtörtént. Ezek a gondolatok meghatározzák érzelmi viszonyulásainkat is, hiszen ha elővételezünk egy jövőbeli eseményt, az sokszor önmagát beteljesítő jóslattá válik, és később valóban úgy éljük meg az eseményt, amilyennek elképzeltük. Ilyen például amikor egy orvosi beavatkozás sikertelenségét feltételezzük. Ilyenkor sokkal nehezebb a felépülés is, hiszen ebben a magunk által gerjesztett negatív hangulatban lábadozunk.

Evészavarnak nevezzük azokat az evési szokásokat, melyek a testsúlyban vagy a test működésében egészségügyi és esztétikai gondot okoznak. Több különböző formája létezik, a legismertebb az összes közül az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Ebben a sorozatban az evészavarok és a fájdalom összefüggései kerülnek megvilágításra. 

Bulimia nervosának (BN) nevezzük azt az állapotot, amikor a személy a szükségesnél jóval több tápanyagot visz be a szervezetébe rohamszerűen, majd valamilyen módon megszabadul attól. Emellett szüntelenül foglalatoskodik testsúlyával és alakjával.

Evészavarnak nevezzük azokat az evési szokásokat, melyek a testsúlyban vagy a test működésében egészségügyi és esztétikai gondot okoznak. Több különböző formája létezik, a legismertebb az összes közül az elhízás, az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Ebben a sorozatban az evészavarok és a fájdalom összefüggései kerülnek megvilágításra.

Nincs könnyű helyzetben az, akinek MR vagy CT vizsgálattal porckorongsérvet állapítottak meg, s a netről próbál tájékozódni arról, milyen kezelés lenne a legjobb a számára. Sebészek honlapjai esküsznek a műtétre (de a műtéti szövődmények taglalását nagyvonalúan kezelik), míg manuálterápeuták, egyéb nem műtéti kezelést kínálók óva intik a gyanútlan olvasót attól, hogy sebész közelébe menjen.

Dr. Varga Péter Pál gerincsebész, a Gerinces.blog.hu főszerkesztője, a Budai Egészségközpont Kft. és az Országos Gerincgyógyászati Központ vezetője. Fotó: Sárközy György

(A következő írás alkalmas lehet a nyugalom megzavarására, így 18. éven aluliaknak nem ajánljuk!)

Képtelenség meghatározni, hogy a kultúra, amiben beleszületünk, pontosan mennyire képes formálni az élményeinket, de annyi biztos, hogy nagy hatással van ránk. Így van ez a fájdalom érzékelésével is, minden ember átél és reagál a fizikai fájdalomra, ugyanakkor népcsoportonként más-más jellemzőket lehet találni a fájdalom kifejezésével kapcsolatban. Az is valószínű, hogy a kommunikációs és viselkedéses mintákon túl a kulturális környezet meghatározza azt is, ahogyan megéljük a fájdalmat.

Képzeljünk csak el egy szemöldökét piercinggel átszúrató kamaszt vagy ugyanezt a fiatalt egy mandulaműtét után. Az élmény a kontextus miatt nagyon eltérő – amíg egyik esetben örömteli célt szolgál, a másik esetben szenvedést okoz a fizikai bántalom. Kulturális kontextusra talán a legjobb példa a szülés, amely során a kellemetlen fizikai érzetet fölülírhatja a gyermekáldás örömteli élménye. A kulturális kontextus a fájdalmat normalizálja, adott esetben közösségi és spirituális céllal ruházza fel, így a kellemetlen élmény elviselhetővé válik.

Eddig mindig élni szerettem
A kínszenvedést félretettem
És most hónapjaim nem nyitnak egy kicsiny ablakot
Ahol legalább képzeletben szabad vagyok
Nem tudom éveim vannak-e hátra
Vagy csak napjaim
De élni nem kívánok
Úgy szorongat a kín.
Körülfog és kibélel a depresszió
Gyorsan elpusztulnom az volna jó.
Az élőknek jó életet kívánok.

(Weöres Sándor: Vers a pokolból)

A megnövekedett alvásigény és étvágy a szervezet természetes reakciója az évszakváltásra, azonban vannak olyanok, akiknél ezek a jelenségek erőteljesebben, illetve más tünetekkel kiegészülve jelennek meg. A hangulatzavarok egy speciális fajtája az ún. szezonális hangulatzavar, mely magában foglalja a téli és a nyári depresszió jelenségét is. Cikkünkben a téli depresszió okait, tüneteit és kezelését mutatjuk be.

A szezonális hangulatzavar tünetei leggyakrabban késő ősszel vagy tél elején jelennek meg, illetve tavasszal és nyár elején tűnnek el, vagyis ciklikus, ideiglenes állapotról van szó. Előfordul olyan is, amikor a tünetek nyáron manifesztálódnak, ez az ún. nyári depresszió. A lefolyás azonban mindkét esetben hasonló: enyhébb tünetekkel indul, amelyek az évszak előrehaladtával válnak egyre kifejezettebbé.

A gerincbetegségekhez társuló fájdalom, az egyik leggyakoribb panasz, ami a Pácienseket orvoshoz viszi. Folyamatosan átalakuló világunkban egyre nagyobb szerepet kap az öngyógyítás, amely ma már nemcsak a különböző fizioterápiás módszerekre terjed ki, hanem az öngyógyszerelésre is.

Az öngyógyítás- öngyógyszerelés térhódítása a nem receptköteles gyógyszerek egyre nagyobb terjedésének köszönhető, amely amennyire népszerű – hisz a Betegeknek nem kell órákat tölteni a háziorvosi, vagy egyéb szakorvosi rendelőkben – annyira veszélyes is lehet a helytelen alkalmazás esetén. Írásunkkal az utóbbira szeretnénk felhívni a figyelmet, részben saját gerincgyógyászati szakrendelői tapasztalatunk, részben a szakirodalmi hivatkozások és tanulmányok adatai alapján.

A fejfájás igen gyakori panasz, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A krónikus fejfájások egy része a nyaki gerincből ered. Milyen képet mutat a nyaki gerincből eredő fejfájás? Milyen tényezők befolyásolják? Mely fizioterápiás módszerek állnak rendelkezésre? Mindezekről olvashat az alábbi összefoglaló cikkben.

A fejfájás a leggyakoribb fájdalom panaszok közé tartozik. A globális népesség 66%-át érinti, minden életkorban előfordulhat és a munkaképtelenség egyik fő okát képezi. Erőteljesen befolyásolja az életminőséget, és jelentős szocio-ökonomikus hatással bír. A népesség 96%-a szenved élete során valamikor fejfájástól. A krónikus fejfájások 15-20%- a sorolható a nyaki gerincből eredő fejfájások közé.

A D-vitamin az egyik legősibb vegyülete szervezetünknek, melyre szinte valamennyi szervrendszerünk megfelelő működéséhez szükség van. Hiánya vagy alacsony szintje számos betegség kockázatát növelheti. A D-vitamin hiány leggyakoribb télen és tavasszal, a nyáron és ősszel mérhető 50-60% körüli érték erre az időszakra 70-80%-ra emelkedik. 

Tudnunk kell, hogy a D- vitamin nem valódi vitamin, mivel a szervezetben is termelődik, s több lépcsőn keresztül aktiválódik, és számos szervünkben saját receptora van. Ezért valójában az aktivált D-vitamint egyre gyakrabban nevezzük D-hormonnak. A több évtizedes szokás miatt azonban ma is D-vitaminként emlegetjük.