Elemző tanulmányunk folytatása arról, hogy hogyan befolyásolják az egyes sporttevékenységek és a fizikai aktivitás a krónikus derékfájdalmat. 

Csapatsportok

Már korábbi cikkünkben említett, meta analízist végző tudományos csoport feldolgozása szerint a csapatsportokban (foci, rögbi, kézilabda, kosárlabda… stb.) a gerincsérülés esélye a profi játékosoknál kicsi, az amatőr játékosoknál pedig az eddigiekben még kevésbé  tanulmányozták.

• Elméletben a szabadidős labdadrúgásnak jó hatása van a derékfájdalomra.

A rúgás az a pillanata a játéknak, ami leginkább igénybe veszi a gerincet, a rúgás előkészítésekor az ágyéki szakasz hiperextenzióba (hátrahajlás) kerül, majd hirtelen hiperflexióba (előrehajlás) a labdával való kapcsolatba lépés és rúgás során.  A szabadidős labdarúgás (pl. heti kétszer egy óra) növeli a törzsizom aktivitását és koordinációját. Ha az egyén gyorsabban tud reagálni a hirtelen terhelésre, akkor a gerinc jobban stabilizálódik, és az ágyéki régió sérülésének kisebb az esélye (ha csökken a törzsizom reakcióideje, a terhelés során  kisebb lesz a derékfájdalom kialakulásának a kockázata).

A rögbi, a kézilabda és kosárlabda magas intenzitású sportágak, amelyekben a játékosok közötti testi kontaktus erőteljes és gyakori. A mozgások hirtelenek és ismétlődnek, nagy erőkifejtésűek, és gerincünk sérülése szempontjából fokozott rizikót jelentenek,  de nem születtek tanulmányok e sportágak és a derékfájdalom kontextusáról.

Összegzésképpen tanácsoljuk, hogy az intenzív labdarúgás, vagy bármilyen csapat sport el-vagy újrakezdése a derékfájós betegeknél egy előzetes funkcionális rehabilitációs program (FRP) után ne legyen erőteljes és mindenek előtt fontos a fokozatosság betartása.

Tenisz

A biomechanikai mozgásminták szempontjából a tenisz, kombinációja az ágyéki hiperextenziónak, az oldalirányú törzsdöntésnek, a gerinc erőteljes rotációjának, törzshajlításnak és váll rotációnak.

Nincs átfogó tanulmány arról, hogy a derékfájós egyének mennyire tolerálják a teniszezést, de egy tudományos beszámoló alapján,

• a teniszezők elég magas százalékban (43%) hajlamosak a porckorong sérülésre.

A derékfájdalom előfordulási gyakorisága a megfigyelések szerint, nem különbözött jelentősen az amatőr és profi teniszezők között.  Az tény, hogy a teniszezés közben a gerincet ért ismételt mikro traumák (repetitív rotációs erők, a hiperextenzióval együtt) növeli a nyíró erő mértékét, elsősorban az alsó ágyéki porckorongban, illetve szegmentumokban, és ez által fokozódik a derékfájdalom kialakulásának az esélye.

Természetesen a teniszjáték technikai minősége, a mozgás intenzitása és a pálya felszíne is erősen hatással van a derékfájdalom kialakulására, például egy salakpálya, amely sima és laza felületével korlátozza a gerinc axiális irányú tengelyére gyakorolt nyomás mértékét, lehetővé teszi a játékosok számára, hogy arrébb csússzanak, irányt változtatva, és ez által csökkentsék a diszkuszra ható nyíró erőket.

Úgy tűnik, hogy a derékfájdalom egy gyakoribb probléma a profi teniszezőknél, hisz ha figyelembe vesszük a fent jelzett terhelési viszonyokat, a teniszjátékosok fokozott rizikónak vannak kitéve a gerinc sérülése szempontjából, és  következményesen a derékfájdalom kockázata is magas.

Tai chi

A tai chi hazánkban és a nyugati világban kevésbé használatos sportág – s mint harcművészet – igen elterjedt Délkelet-Ázsiában, valamint Kínában, és javasolt fizikai aktivitás a derékfájós betegeknél.

Egyetlen átfogó tanulmány számol csak be,

• a tai chi jótékony hatásáról a krónikus derékfájós betegeknél, amelyben mind a fájdalom intenzitásának csökkenését, mind az életminőséget jelző skála jelentős javulását észlelték,

a nyolc  hétig, heti kétszer negyven perces, majd nyolc hét után heti egyszeri thai chi edzés hatására a kontrollcsoportokhoz képest.

Torna

A gimnasztika  különböző típusai – a művészi és ritmikus torna – az aerobic és az akrobatika közismerten, az ágyéki gerincszakaszt az  állandóan ismétlődő hiperextenzióval terhelik.

• Nincs átfogó elemző tanulmány arról sem, hogy a gimnasztika miként hat a derékfájdalomban szenvedőkre, de a derékfájdalom megjelenése a tornászok között is a becslések szerint 30-50% közötti.

A tudományos elemzések a ritmikus tornát tartják a legártalmasabbnak a gerincünkre.

Amint jelen és korábbi prezentációnkból is kiderül tehát, a Páciensektől érkező mindennapos kérdésekre,- vagyis milyen sportág folytatható, vagy kezdhető el a rehabilitációs programok után, a krónikus derékfájdalomban – nem mindig  egyszerű a válasz, hisz a témával kapcsolatban még a nemzetközi tudományos beszámolókban sincs mindig egyértelmű válasz.  Rövid  ismertetőnkkel azonban remélhetőleg sikerül némi segítséget nyújtani azon krónikus derékfájdalommal  élő olvasóink számára, akik szeretnének valamilyen szabadidős tevékenységet végezni, s egyben szeretnék elkerülni a vissza-visszatérő gerincproblémájuk esélyét is.

Olvasson többet a sétáról és a kerékpározásból cikkünk első részében itt!

(Következő írásunkban a lovaglás, judo, golf és futás hatásáról ejtünk szót a krónikus derékfájdalomban.)

A cikk ismertetője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.

A cikk forrása:

” Which physical activities and sports can be recommended to chronic low back pain patients after rehabilitation?

A.     Ribaud , I.Tavares, E.Viollet

Annals of Physical and rehabilitation medicine , 56(2013) 576-594