Bár ezen a télen még nem esett sok hó, sosem tudhatjuk, hogy mikor borul fehérbe a táj, és kényszerülünk arra, hogy megtisztítsuk portánkat a hótakarótól. Addig is nem árt megismerkedni a helyes technika elméletével, amelynek középpontjában gerincünk védelme áll.

Ahogyan azt már egy korábbi cikkünkben megírtuk, a hólapátolás nagyon megterheli a gerincet és helytelenül végezve gyakran vezet kínzó derékfájdalomhoz. Holott nem kéne, hogy ilyen súlyos panaszokat okozzon. A hólapátolás ugyanis ideális testmozgási mód is lehetne, hiszen egy 75 kilós ember 10 percnyi hólapátolással 75 kilókalóriát égethet el. Ráadásul kiválóan erősíti a kar- és törzsizmokat; és mivel intenzív mozgásformáról van szó, kardioedzésnek sem utolsó. Ha az időjárás gyakori havazással örvendeztet meg minket, a rendszeresen végzett hólapátolás fejlesztheti a szív- és vérkeringési rendszert, valamint a légzőrendszer kapacitását, terhelhetőségét.

Ahhoz, hogy a hólapátolás kifejthesse áldásos hatásait, a következő tanácsokat érdemes figyelembe venni:

1. Melegítsünk be!

Ne becsüljük alá a házimunkának tűnő hólapátolást, hiszen ahogy ezt fentebb is írtuk, komoly testmozgásnak számít. Ráadásul a hidegben izmaink, ízületeink merevebbek, kötöttebbek, ezért még a szokásosnál is fontosabb a törzs, a váll és a kéz bejáratását célzó bemelegítő gyakorlatok elvégzése.

2. Válasszuk ki a megfelelő eszközt!

Kisebb mennyiségű hó esetén például elég, ha csak söprögetünk, így nagyon minimális a gerincet terhelő súly. Ha viszont már komolyabb mennyiségű hó esett le, ügyeljünk arra, hogy ne a legnagyobb hólapáttal essünk neki a munkának, hiszen minél kisebb a lapát, annál kevesebb súlyt kell megemelnünk. Ráadásul léteznek speciális eszközök, így például a hószán vagy hóteknő néven emlegetett szerszám, amellyel meg sem kell emelnünk a havat, csak arrébb lökjük azt.

3. Nem mindegy, hogy hol fogjuk a nyelet!

Gyakorlott hólapátolók már tapasztalatból tudják, hol fogják meg a nyelet, hogy minél könnyebb legyen azt megemelni, a kezdőknek azonban eláruljuk, hogy a minél rövidebb nyelű hólapáttal a legkönnyebb dolgozni. Ha viszont sztenderd mérettel dolgoznak, arra ügyeljenek, hogy tolásnál minél feljebb fogják meg azt, így nem kell nagyon előre hajolniuk, emelésnél pedig inkább középtájt, a lapát felé közelítve, hogy az minél közelebb legyen a törzsünkhöz, mert így a teherkar rövid és a szükséges erőkifejtés kisebb.

4. Ügyeljünk arra, hogy derekunkat melegen tartsuk!

Gyakori hajladozás során óhatatlanul fedetlenné válhat a hát alsó szakasza, a kihevült testrész pedig még könnyebben megfázhat. Léteznek azonban már speciális derékmelegítők, amelyek télen, a rövid kabátok divatja ellenére is melegen tartják derekunkat. Egy széles sál vagy egy derekunkra kötött vastag pulóver ugyanilyen jó szolgálatot tehet. De persze legjobb, ha még a kabátunk is jól takarja a derekat, például leér legalább csípőig.

5. Emeljünk helyesen!

Az emelés helyes kivitelezésének lényege, hogy a derék és a törzs egyenes marad, és minél kevésbé csavarodik el a csípőhöz képest. Helyes emeléskor a térdünket behajlítjuk kicsit, derekunkat egyenesen tarjuk. A derék és törzs elcsavarodását úgy kerülhetjük el, ha magunk előtt haladva lapátoljuk a havat, és csak a karunkat, vállunkat mozgatjuk, derekunkat pedig csak minimálisan csavarjuk oldalra.

Az írás az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.