Amikor elkerülhetetlen az orvosi beavatkozás, jó tudni annak típusairól és a gerincsebészetben alkalmazott eljárásokról. Videóval!

Standard műtéti eljárások:

1.) Ágyéki gerinc

Az ágyéki porckorongsérv eltávolítása (microdiscectomia, discectomia, sequestrectomia):

A műtét célja, hogy a panaszokat okozó kiszakadt vagy kitüremkedő porckorong darabot eltávolítsuk.

A műtét általában hátulról hason fekvésben történik. Az operálandó gerincszakaszt képerősítővel határozzuk meg. A feltárás során általában a középvonal pár centiméteres (bőrtípustól függően) metszést ejtünk, majd a zsírszöveten keresztül lejutunk a hátizom feletti bőnyéig (fascia), amin szintén hosszanti metszést ejtünk. Az izmok leválasztása után lejutunk a gerinc hátsó csontos falához. Itt képerősítővel ismét ellenőrizhetjük a pozíciónkat. ezek után berakunk egy speciálisan kialakított terpesztő feltárót. Az operálandó szegmentumban vésők, csont és lágyrész harapók segítségével egy kis pár cm-es ablakot nyitunk a gerincen (ezért microdiscectomia). Ekkor látótérbe kerül a porckorongsérven feszülő durazsák, benne az idegelemekkel. Óvatosan mobilizáljuk a feszülő idegelemeket, majd azokat eltartva felkeressük és eltávolítjuk a kiszakadt porckorongsérvet (sequestrectomia). Amennyiben nincs teljesen kiszakadva, úgy rámetszünk a feszülő porckorong falára, majd horoggal benyúlva mobilizáljuk és eltávolítjuk a szabad porckorong darabokat (discectomia, microdiscectomia). Ezek után az idegeket végigkövetve szükség szerint idegi felszabadítást (lásd lentebb) is végezhetünk. A műtéti terület zárása izom és fasciaöltésekkel kezdődik, majd a zsírréteget végül pedig a bőrt varrjuk össze. Általában a műtéti szövetnedvek elvezetésére egy darab (néha több) szilikon alapú, szövetbarát csövet (draint) hagyunk a sebben, melyet általában a műtét másnapján eltávolítunk. A kórházi lábadozás általában 2-3 nap a műtétet követően, de ez teljesen az adott betegtől és a betegségétől függ.

Idegi felszabadítás (decompressio):

A műtét célja, hogy a tüneteket okozó idegi elemek leszorítását (compressio) és a szűkületet (stenosis) megszüntessük. A decompressio kombinálódhat discectomiával, stabilizációs, fúziós és egyéb műtéti eljárásokkal is.

A bőrmetszés és feltárás megegyezik a discectomiában leírtakkal, nagysága eltérő lehet, a stenosis és compressio nagyságától, mértékétől függ. Ilyenkor a feltárás után a szűkületet és a compressiot okozó csontos és lágyrész komponenseket távolítjuk el. A zárás megegyezik a discecomiában leírtakkal. A kórházi lábadozás egyénenként változó.

Fúziós, stabilizációs műtétekről általában:

A fúziós műtét alapja, hogy a betegség és a panaszok okainak része az instabilitás, amelyet a műtét egy discectomia vagy decompressio tovább ront. A cél a stabilitás elérése úgy, hogy két vagy több csigolyát összecsontosítsunk, azaz fuzionáljunk. Az átmeneti stabilitást a csontosodásig, ami kb. fél- két év, csavarokkal, rudakkal, lemezekkel és egyéb összekötő elemekkel biztosítjuk.

Lumbalis Intervertebrális fúzió (TLIF: transpeduncular lumbar interbody fusion)

A klasszikus csigolyatestek közti fúziónál (interbody fusion) a csontosodást a csigolytestek között várjuk. A feltárás és sebzárás megegyezik a discectomiában leírtakkal (a feltárás szükségesen nagyobb). Miután a decompressiot és/vagy discectomiát elvégeztük levéssük az adott oldali kisizületet, majd a porckorong falán egy ablakot nyitunk, melyen keresztül kiürítjük a porcrést speciális eszközök, kanalak segítségével. Az üres porcrésbe a magasságot és erőkart biztosító távtartót (spacer) teszünk. A távtartók lehetnek titánból, speciális műanyagból (PEEK), vagy csontcementből is. Legtöbb esetben a távtartók mögé tesszük a műtét alatt összegyűjtött és ledarált csontot, itt várjuk a csontosodás létrejöttét. A csigolya két legerősebb része a két pediculusa, amelyek összekötő karként szolgálnak a csigolya elülső és hátsó része között. Egy-egy csavart ezeken át vezetünk a csigolyatestbe. A csavarokat rudakkal (fém vagy PEEK), vagy titán szálakkal kötjük össze. A rendszert zárócsavarokkal rögzítjük.

A műtét még kiegészülhet (ha elég csontunk maradt) egy kisebb ellenoldalon történő hátsó fúzióval. Ilyenkor vésővel vagy motoros maróval hátul levéssük a kisizületet, felfrissítjük a csontfelszíneket és csontdarálmánnyal töltjük ki a szabad felszíneket.

Posterolaterális fúzió

A technika annyiban eltérőbb a fentiektől, hogy itt nem kell előremenni a porcrésbe, hanem a fúziót a csigolya oldalsó hátsó részén hajtjuk végre. Ilyenkor, mivel ez sok csontot igényel, ezért szilikonba ágyazott műcsontot használunk. Ennek az anyagnak a tapasztalatok szerint nagy gyorsak és jók a csontosodási mutatói. Ilyenkor a csigolyahátsó és oldalsó ívét motoros maróval felfrissítjük, és idefektetjük a formált műcsont rudakat. A műtét többi része, a rögzítés megegyezik a TLIF-ben leírtakkal.

Az ágyéki gerinc fúziós műtétei után általában 4-7 nap a kórházi lábadozás.

Írásunk első részében a gerincműtétekhez kapcsolódó indikációkról, a következő részben pedig a nyaki gerinc műtéti eljárásairól írunk.

A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.