Kezdjük az egyik leggyakoribb kérdéssel, ami a porckorongsérvre vonatkozik: műteni, vagy nem műteni?

Bevezetés: tények és gondolatok

A mai orvostudomány maximálisan próbálja a bizonyítékon alapuló gyógyítás (vagy ahogy az angol szakirodalom mondja, az Evidence Based Medicine) elveit követni. Ez azt jelenti, hogy a szigorú szabályok alapján kivitelezett kutatások statisztikai eredményeit használja fel. Amennyiben adott betegségben valamilyen gyógymód, terápia (mint például gyógyszeres kezelés, sebészeti eljárás, fizikoterápia vagy gyógytorna) szignifikánsan, azaz jelentősen, határozottan jónak bizonyul, úgy azt a kor elfogadott gyógyítási módszerének tekinti és használja. Így van ez a gerincgyógyászat és a gerincsebészet tudományágában is.

Az internet lényegében egy szabad tér. A tartalmak, információk és a vélemények gyakorlatilag teljesen korlátlan mértékben és koordinálatlanul áramlanak. Ebből kifolyólag nagy a torzítás és tévedés esélye. Ezt fontos szem előtt tartani főként a betegségek és a betegek tekintetében, mivel az egészséges ember, vagy éppen a panaszmentesen gyógyult beteg vélhetően kisebb számban keresi, véleményezi a betegségeket (a betegség nem, vagy már nem foglalkoztatja). Ezáltal bizonyos oldalak látogatottsága és a vélemények (főként a panaszok) felnagyítottnak és tömegesnek tűnhetnek, azt az érzést keltve, hogy nincs gyógyult beteg, és az orvostudomány „tehetetlen”, pedig ez nincs így: gondoljunk az emberiség és a tudomány rohamos fejlődésére az utóbbi ötven évben.

Ne feledjük, hogy a szenvedő ember mindent kipróbál, mindent megtesz (és sokszor megvesz) a gyógyulásáért, és így sajnos könnyen terelhető, befolyásolható. Az internet ezeket az embereket „könnyű prédává” teszi az üzletileg erősen orientált hírek felé. A gerincgyógyászat egy sok tudományt összefoglaló (komprehenzív, multidiszciplinális) és felhasználó tudományág. Ennek főbb része a gerincsebészet, de fontos alkotóeleme a hagyományos konzervatív (nem műtétes) gerincgyógyászat is. Az alternatív gyógymódok sem hanyagolhatóak el. Ugyanakkor a szakképzett gerincgyógyásznak kell az adott betegnél és a betegségénél a járható egyéni terápiás lehetőségeket felvázolni, és a beteggel közösen dönteni.

Porckorongsérv: műtét – nem műtét?

Ahogy a kezelési lehetőségeknél olvasható, vannak abszolút és relatív műtéti indikációk. A gyakorlatban a műtét, nem műtét kérdése valójában a relatív műtéti indikációknál mérlegelhető. Természetes és teljesen egészséges gondolkodás, hogy nem akarunk műtétet (általában félünk a beavatkozástól), ezért az első körben a konzervatív utat választanánk, de romló állapot (mint például az izmok fokozódó gyengesége, erősödő zsibbadás vagy érzészavarok, mélyülő, uralhatatlan fájdalom szindróma, széklet vagy vizelet inkontinencia megjelenése), vagy a konzervatív terápia hatástalansága esetén a műtét indokolt és javasolt. A műtéti indikációnál külön kérdéskör a beteg igénye a mindennapi aktivitásra (munka, otthon, hobbi, sport stb.), továbbá a beteg jövőbeni célja. Ezek mind egyedi megítélést érdemelnek a műtéti ellenjavallat és a rizikó figyelembe vételével együtt.

Sokan felteszik a kérdést, hogy műtéttel, vagy konzervatív úton gyorsabb a javulás. A nemzetközi publikációk, vélemények elég szerteágazóak ezen témakörben. Ami intézeti szinten általában tapasztalható, hogy a porckorongsérv műtétje után (a gerincferdüléshez hasonlóan) látványos fájdalomcsökkenés észlelhető, és a korai rehabilitáció után műtét után fél évvel a fájdalom és a képességek területén jelentősebb javulás észlelhető, mint a konzervatívan kezelt betegeknél (bár a konzervatív terápiát választóknak általában a panaszai is enyhébbek).

A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.