Van-e kimutatható összefüggés a szabadság és a személyes jóllét (boldogság) között? Jár-e a nyaralás egyéb pozitív, esetleg negatív hatásokkal? Milyen tényezők befolyásolják igazoltan a pozitív hatásokat? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ezeket a hatásokat maximalizáljuk?

Körülöttünk tombol a nyár, ezzel együtt beköszöntött a nagy szabadságolások időszaka. A munkahelyeken ismerős jelenségek tapasztalhatók: nyaralásról ábrándozó, napokat visszaszámláló kollégák, szabadságról visszaérkezett, „Buddhaszobor-szerű” nyugalmat árasztó, napbarnított munkatársak. Bár mindannyian másképp töltjük a rendelkezésünkre álló pihenőidőt – a távoli kontinenseket célzó egzotikus utaktól kezdve a hétvégi horgászkalandokig – egy dolog közös bennünk: kikapcsolódást, feltöltődést és általában pozitív élményeket remélünk tőle.

Mit mond a tudomány?

Egyre több, főleg a munka- és egészségpszichológia területén végzett kutatás foglalkozik annak feltárásával, hogy pontosan milyen folyamatok zajlanak a fent említett jelenségek mögött. Az eredmények nem csak bizonyos tévhiteket oszlatnak el, de segítséget nyújtanak ahhoz, hogy mindenki személyiségéhez mérten a legtöbbet tudja kihozni a szabadságon töltött idejéből.

Vegyük tehát sorra, milyen választ ad a tudomány a fenti kérdésekre.

Boldogok leszünk-e a nyaralástól?

Nem feltétlenül. Bár a kikapcsolódás általában csökkenti a szervezet stressz-szintjét és növeli az aktuális elégedettség mértékét, ezek a kedvező hatások hamar elmúlnak. A tartósabb (vonás szintű) boldogság mértékét pedig nem befolyásolja jelentős mértékben.

Vannak-e a nyaralásnak más pozitív hatásai?

Egyértelműen vannak, bár a dolog meglehetősen árnyalt képet fest. Már egy néhány napos kikapcsolódás is képes kimutathatóan enyhíteni a kiégés tüneteit. Ezenfelül javítja az egészségérzetet, fejleszti a problémamegoldó képességet, energetizálja a testet és a lelket egyaránt. A munkába visszatérve szintén rövid távon, de érzékelhetően jótékonyan hat a munkahelyi elégedettségre, valamint a munkahely iránti elköteleződés mértékére is.

Mennyire tartósak ezek a hatások?

Sajnos nem eléggé. A kutatási eredményeket összefoglalva elmondható, hogy a fenti pozitívumok maximum 2-5 hétig tartanak. Ez persze függ a nyaralás minőségétől, az azt megelőző időszakban megélt stressz mennyiségétől, és magával a nyaralással való elégedettségtől.

Számít-e, hogy mennyi időre megyünk szabadságra?

Csupán látszólag. A közhiedelemmel ellentétben semmilyen kutatási adat nem támasztja alá azt a nézetet, hogy az említett pozitív hatások eléréséhez legalább két hét szabadság szükséges. Elsőre találunk ugyan összefüggést a távollét időtartama és a személyes jóllét-érzés között, ha azonban figyelembe veszünk olyan tényezőket, hogy például mennyi ideig tart elengedni a megszokott mókuskereket, illetve hogy hajlamosak vagyunk-e már a nyaralás alatt azon rágódni, mi vár majd ránk munkahelyünkön, ez a kapcsolat rögvest eltűnik.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet profitáljunk szabadidőnkből?

• Szánjunk időt arra, hogy alaposan megtervezzük nyaralásunkat, ezzel minimalizálva a szabadság alatt minket érő negatív stressz mennyiségét! Közismert az is, hogy egy esemény elképzelése erősebb érzelmi színezettel bír, mint például az utólagos visszaemlékezés ugyanarra az eseményre, vagy maga az átélt élmény. Egyetértés mutatkozik a kutatók között a tekintetben, hogy a nyaralásukat megtervezők az intenzív fantáziatevékenység folytán elégedettebbé és rövid távon boldogabbá válnak már a szabadság kezdete előtt.

• Kerüljük a munkával vagy bármilyen más, hétköznapi életünkkel kapcsolatos gondolatot! Minél többet jár az eszünk ilyesmin, annál kevésbé fogunk tudni kikapcsolódni.

• Válasszunk személyiségünknek megfelelő úticélt! Ha például melegkedvelők vagyunk, Norvégia még oly csodás fjordjai sem fognak tudni gyönyörködtetni minket. Az extravertált (kifelé forduló, társaságkedvelő) személyiséggel rendelkezők jobban fogják magukat érezni egy nyüzsgő nagyvárosban vagy egy zsúfolt strandon, míg introvertált társaik inkább ’távoli helyeken, dombokon – hegyeken’ fognak tudni igazán ellazulni.

• Hasznosítsuk a mostanában egyre népszerűbb mindfulness (tudatos jelenlét) mozgalom bölcsességét: ha már nyaralni megyünk, legyünk is ott! Életünk túlnyomó részében a robotpilótára bízzuk az irányítást, nagyon kevés teret engedve annak, hogy megéljük, ami az itt és mostban történik. Ha megtanulunk tudatosan a jelenben élni, az segíteni fog lelassulni és mélyebben átélni, amit a pillanat nyújtani képes.

• Segítsünk emlékezetünknek! Hosszú távon akkor válhatunk boldoggá, ha pozitív tapasztalataink kellemes emlékké tudnak átalakulni. Támogassuk ezt a folyamatot azáltal, hogy élményeinket nem rögtön fényképezőn rögzítve és közösségi oldalakon megosztva, hanem egész lényünkkel befogadva éljük meg.

Kellemes nyaralást kívánunk minden olvasónak!

A cikk szerzője az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.